Az olvasás, a szövegértés fejlesztése a digitális kompetencia szempontjából is kiemelkedően fontos. Aki nem tud írni-olvasni, annak a digitális kompetencia sem jelenthet nagy segítséget, hiszen a digitális eszközökön és csatornákon keresztül is szövegeket kell értő módon fogyasztani. Ehhez elengedhetetlen az a fajta kritikai szövegfeldolgozás, amit nem lehet másképp elsajátítani, mint hogy sokat olvasunk és ezt értő módon tesszük.

A tények, a valóság és a tudományosan megalapozott észrevételek, vélemények közvetítése és feldolgozása szorosan összekapcsolódik az olvasással, a szövegértéssel, a tudományos megközelítés, a mérnöki módszerek alkalmazása pedig rengeteget segíthet abban, hogy a digitális kompetencia alkalmazásával sikeresebb, boldogabb életet élhessünk – fogalmazott előadásában Horváth Ádám, a Makerspace oktatási igazgatója a Kutatók Éjszakáján, amikor Fókuszban a digitális készségfejlesztés címmel az Európa Pont szervezett online konferenciát.

Az iskola, az oktatás középpontjában az elmúlt évtizedekben alapvetően mindig az állt a fókuszban: mi az a létező probléma, amelynek megoldására minél több embert meg kell tanítani ahhoz, hogy sikeresebben tudjanak élni, sikeresebbek legyenek a munkájukban, a társadalmi kapcsolataikban? Ugyanakkor azzal, hogy a digitális technológián keresztül az ismeretek, az információk elterjedése egészen más nagyságrendet ér el, mint korábban a könyvnyomtatás által, egy új típusú probléma jön elő, mégpedig az új problémák nem létező megoldásainak a kitalálása. Ma már elsősorban nem az a fő kihívás, hogy ismert, létező problémákra tudjuk alkalmazni a létező megoldást, hanem az, hogy a nap mint nap keletkező új típusú problémákkal – amelyekre még nem létezik megoldás – hogyan tudunk megküzdeni. Ez alapjaiban megváltoztatja az oktatás működését, és azt, hogy milyen feladatokat kell megvalósítania.  

Felmerülhet a kérdés, hogy miben lehetünk jobbak a robotoknál. A robotok nem csinálnak mást, mint létező problémák létező megoldásait ismételgetik egymás után sokszor. Az ember nem igazán lehet gyorsabb, erősebb, specializáltabb, sem kitartóbb náluk. Azonban a komplex problémák megoldásában, a kritikai szemléletben, a kreativitásban, a csoportmunkában és a kíváncsiságban igen. Az embereknek új problémákra nem létező megoldásokat kell találniuk. Ez alapvetően felveti azt a kérdést, hogy a memorizálás vagy a kiválasztás legyen a fő fókusza az ismereteknek. Természetesen ezek nem egymást felülró megközelítések, hiszen aki nem ismer vagy nem tud semmit, az hiába fér hozzá a világ összes tudásához a digitális csatornákon keresztül, nem fogja tudni feltenni a megfelelő kérdéseket. Ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ne csak emlékezetből tudjunk előhívni évtizedes adatokat és ismereteket, hanem a legújabb, máshol kitalált dolgokhoz is hozzáférjünk, és ezért képessé váljunk az ismeretek gyűjtésére, kiválasztására, rendezésére.  

Horváth Ádám példaként hozta fel az oltáselleneseket és az oltástámogatókat, akikkel kapcsolatban látható: az oltásellenesek nagyobb számban hivatkoznak egy adott médiára, például a YouTube-ra, a Facebookra, az Instagramra, míg az oltástámogatók a BBC-re, a Reutersre stb. A különböző médiumok között az az alapvető különbség, hogy van-e szerkesztőségük vagy nincs. Az egyik körben, amelyben az oltásellenesek megtalálják a hivatkozási alapot, egymás véleményét ismételgetik és nincs külön kritika vagy kiválasztás. Ahol azonban valamilyen kritika, szempont, validáció, tudományos ellenőrzés áll az adott médium mögé, ott megugrik az oltástámogatók hivatkozási száma. Ez azért fontos, mert egymással szembe kerül az, hogy az ember képes emlékezni egy meglévő megoldásra, vagy képes valamilyen újat is kitalálni, azonban ezek megtalálásánál rengeteg ismeretlen információt, ismeretet is figyelembe kell venni. Ezeknél pedig elengedhetetlen, hogy keresztül menjenek valamilyen validáción.

A 2018-ban elvégzett PISA-tesztek egyik sokkoló eredménye az volt, hogy tízből csak egy diák volt képes egy adott szövegben elkülöníteni a véleményt a ténytől. Ennek oka pedig az, hogy nem lett rá megtanítva. Nem sajátította el azokat a kompetenciákat és készségeket, amelyek lehetővé teszik számára, hogy megkülönböztesse a véleményt a ténytől. Az iskola ugyanis alapvetően egy adott információ, ismeret átadására rendezkedett be igen hatékonyan, amelyben nincs helye annak, hogy a diák megkérdőjelezze a tankönyvben lévő információkat. Ezért nem épültek be az oktatási gyakorlatba azok a kritikai szemléletek és megoldások, amelyek különböző alternatív információforrásból megfelelő tartalmakat választanának ki, így ez az elmúlt években, évtizedekben nem vált az oktatás sajátjává. Ezért mondják azt az észtek, hogy a tankönyvek már nem támogatják az oktatást, inkább ellentétesek az oktatás céljával, mivel olyan mértékben rögzítetten, lineárisan felépítetten és hibák, hiányosságok nélkül tárolják az ismereteket, hogy a tanulóknak elsorvadnak azok a képességei, amelyek által képesek lennének különböző, akár egymásnak ellentmondó információforrásból kiválasztani a valósat. Ezért az oktatásnak fel kell készülnie arra, hogy már a tanulási folyamat elején megerősítse ezeket a kompetenciákat, és alkalmat adjon arra, hogy a tanulók különböző ismereti forrásokból maguk keressenek adatokat, ezeket validálják és valamilyen úton-módon ebből építsenek tudást. Ezekhez kiváló támogatást adnak a digitális eszközök, persze megfelelő pedagógiai irányítás mellett.

Szerző: K.T.

#oktatas #digitaliskeszsgek #karrier #tanulas