Fiúnak születtél. Fiúnak neveltek. Jó esetben volt előtted egy apaminta, hogy miként viselkedik, hogyan dolgozik, milyen módon viszonyul a mindennapi élet dolgaihoz egy férfi. Láttad apádat, amint munkába megy, hallottad, amikor mesélt a munkahelyi történésekről, hogy mit gondol azokról, illetve a kollégáiról és a körülményekről. Ha szerencséd van, néha elvitt magával, hogy lásd a NAGYBETŰS ÉLETET, mert „majd, ha felnősz, megérted, megtanulod, hogy neked jobb legyen…”. Amikor pályát választottál, talán tudtad, hogy ő mit szán neked, de a lelked mélyén azzal is tisztában voltál, hogy te mit szeretnél valójában. És ez nem egyezett teljesen azzal, amit ő akart. Merted/mered másként csinálni?
Lánynak születtél. Lánynak neveltek. Vagy nem. Mert fiút vártak helyetted. Ezért apád, hogy legyűrje magában a csalódottságát, mindenhová magával vitt, ahová vitte volna a fiát. Jártál vele labadarúgó-mérkőzésen, elkísérted egy fröccsre a sarki kocsmába, ott voltál vele a kiskertben, amikor veteményezett, fát ültetett vagy szüretelt. Szereltél vele autót a garázsban, és hosszú órákon át ültél vele a tóparton, horgászás közben. Már nem is tűnt fel, hogy a babázás helyett a foci érdekelt, hogy nem tanultad meg, mi a rántás és a habarás között a különbség, és amikor megkaptad életed első motorját, az első körre őt vitted magaddal. Meg sem fordult a fejedben, hogy ápolónő legyél vagy varrónő, sokkal inkább a gépek, a rendszerek, az összefüggések érdekeltek, és sosem felejted el apád párás szemét, amikor elújságoltad neki, hogy felvettek a mérnökképzésre. Merted/mered másként csinálni?
Számos családban apáról fiúra száll a mesterség, a vállalkozás, magától értetődő, hogy a következő nemzedék belenő a szakmába. Azok az apák, akik nemcsak eltartottként, gondozásra szorulóként (szigorúan a hivatalos felnőtté válásig, azaz 18 éves korig!) tekintenek a fiukra (lányukra), hanem olyan kisemberként, akinek az etetés, ruházkodás mellett a világot is meg kell mutatni, a tapasztalatokat és a tudást átadni, akik nem a maguk klónját látják a gyermekükben, hanem fontos számukra, hogy megismerjék a gondolkodását, valószínűleg nem elvárásokkal közelítenek feléje. Hagyják, hogy járják a maguk útját, hogy találják meg azt, amiben jónak érzik magukat, fedezzék fel a világot, mert tudják, hogy a gyermekük nem ők, így a valaha volt álmukat (ami valószínűleg nem a gyermeküké) nem nekik kell beteljesíteniük. Ez lenne a tudatos gondolkodás és hozzáállás, ami, sajnos, még mindig elég ritka.
Pedig vannak jó példák. Például azé a gépipari cégtulajdonosé, aki egy egyszemélyes vállalkozásból építette fel a 300 főt foglalkoztató cégét. A nagyobbik fia közgazdásznak tanult, el is ment világot látni, dolgozott könyvvizsgáló cégnél, bankban, külföldi vállalatnál, és még saját vállalkozást is indított. A tervei között nem szerepelt a családi vállalkozásban való részvétel. Aztán mégis visszatért és ő lett a vállalat vezetője. Bár apja gyerekkorában megbízta műhelybeli feladatokkal, ami nem igazán tetszett neki, de amikor egyetemre ment, vidékiként a fővárosba, majd a pályakezdés éveiben sikerült annyira eltávolodnia az otthoni világtól, hogy képes volt rálátni a felépített vállalkozásra és az ahhoz társuló értékekre. Az már a saját döntése volt, hogy visszatérjen.
Vagy ott van egy szintén hazai középvállalkozás mostani ügyvezetője, aki kicsi kora óta apja műhelyében segített, szinte belenőtt a cégbe, és ez annyira megtetszett neki, hogy ezen a pályán tanult tovább. A testvér viszont ügyvéd lett, szép praxist épített, de a gyerekkori, műhelyben eltöltött évek belőle is előhívták a szakmai vágyakat. Ugyan nem lett villamos szakember, először csak a vállalkozás ügyvédjeként segített, később azonban átvette az egyik kapcsolódó vállalkozást, amelyet ma már ő irányít. Nem volt presszió, nem volt elvárás, mégis ők viszik tovább a nemzetközi szinten is egyre sikeresebb céget. Merték másként csinálni? Igen. Ma is másként teszik a dolgukat, mint apáik, de az eredmények bebizonyították: azért, mert valami más, valaki másként gondolkodik, az nem jobb vagy rosszabb. Csak más.
Szerző: K.T.
#karrier #onismeret #palyavalasztas #orientacio