Munkahelyi WC mint mentsvár, ha magányra vágysz.

Amikor felmerült a gyanúja, hogy megfogant bennem egy kicsi élet, rögtön vettem egy terhességi tesztet, hogy igazoljam a feltevésemet. Ugye, a legjobb rögtön ébredés után elvégezni a teszten előírtakat, de az a néhány perc, amíg vagy megjelenik a két csík, vagy marad az egy, kibírhatatlanul hosszú. A lényeg: ott volt halványan a második csík is a kis műanyag kapszulában, de hát az ember a grafológiából átvett hasonlatból tudja: egy jel nem jel, ezért az a „biztos” eredmény, ha megismételjük a tesztet. Igen ám, de indulni kell a munkába, és ki bír ki még egy teljes napot bizonytalanságban? A megoldás: nap közben veszek egy tesztet és elvégzem a munkahelyi vécében. Az egyetlen nyugodt és biztonságos helyen, ami más magánéleti helyzetben is egy biztos pont az életemben.

Hogy a történet teljes legyen, ismét két csík mutatkozott a reagenslapon a nap közben elvégzett teszten, aminek hitelességét az azóta megszületett és már fel is nőtt lányom is bizonyítja. De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy az a bizonyos legkisebb helyiség milyen mentsvárat jelent az embernek a munkahelyén (de máshol is), amikor egyedül akar maradni néhány percre. Mert, ugyebár, az élet azzal nem áll meg, hogy bemegyünk dolgozni. Ugyanúgy ott van a nyakunkban a családdal, a gyerekekkel, gondoskodásra szoruló idősekkel járó feladattömeg, mint akár az egészségünk, a szerelmi életünk, a lakással, tanulással, örökléssel, hivatallal, pénzügyekkel és még ki tudja, hány életterületünkkel kapcsolatos elintéznivalónk. Bármennyire erősek és önkontrollosok vagyunk, és a munkavégzés alatt akármennyire képesek vagyunk háttérbe szorítani a másfajta ügyeinket, problémáinkat és csak a feladatra koncentrálni, azok ott húzódnak a háttérben, dolgoznak bennünk, és ha esetleg napközben szembejön egy csak kicsit is azt súroló mondat vagy helyzet, bekapcsol bennünk egy érzést. Amit nem mindig tudunk kontrollálni. Akkor szükség van néhány percre. Akár abban a kis fülkében.

Az ember becsukja maga mögött az ajtót, és kisírhatja magát. Leülhet a szaniteren lecsukott tetőre (vagy a földre, mert éppen az a legbiztonságosabb, ha megtámaszthatja a hátát) és vehet egy mély lélegzetet. Vagy nekifeszülhet a hátával a falnak és lenyugodhat. Vagy felhívhatja azt a valakit, akinek kiöntheti a szívét-lelkét, a fülkében nincs ott senki, így nem is hallhatja a kitörést. Netán csak némán, üveges szemmel nézhet maga elé, zavartalanul, senki által meg nem bámultan, viszont erőt gyűjtve a továbbiakhoz. Esetleg beolvashat annak, akinek face to face nincs lehetősége, de már ez is megkönnyebülést hoz. Netalán megbeszélheti saját magával, akár hangosan, akár némán a hogyan tovább-ot. Ha fizikailag is le kell vezetni a feszültséget, letekerhet egy fél guriga vécépapírt, esetleg három vízöblítéssel lehúzhatja a mérgét… De ez a helyiség arra is megfelel, hogy elvégezzünk néhány stresszcsökkentő légzés- vagy mozgásos (persze a hely szűkösségéhez mért) gyakorlatot. A lehetőségek tára szinte végtelen.

Viszont, ha erre a célra akarjuk használni a legkisebb helyiséget, nem mindegy, hogy az milyen. A legjobb a falakkal körülvett fülke, tehát a zárt tér, esetleg jól jön egy nyitható ablak. A lényeg, hogy kevésbé szűrődjenek ki a zajok, mivel is foglalkozunk odabent. A modernebb épületekben, illetve a nagyobb alapterületű mellékhelyiségekben sajnos egy légtérben vannak a fülkék, csak egy térelválasztó tagolja részekre a teret, ezek jobbára akkor használhatók „bunker” célra, ha más nem tartózkodik benn. Ennek sajnos kicsi az esélye, de ha csendes tevékenységben vezetjük le a feszültséget, akár ez is megteheti. Ha a munkahelyünkön nincs saját irodánk, ahová elvonulhatnánk, amikor néhány perc csöndre, megnyugvásra van szükségünk, „A FÜLKE” kiváló szolgálatot tehet. De erre csupán átmeneti megoldásként tekintsünk. Mert ha túl sok időt töltünk ott, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy jó helyen dolgozunk-e. Mert nem tölthetjük a fél életünket (munkaidőnket) a mellékhelyiségben. (Sajnos.)

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

#munkahely #mentalisegeszseg #munkaido