Students taking selfie at graduation ceremony

Elvárás-e a mai világban, hogy mindannyian diplomás emberek legyünk?

blank
blank

Az elvárás maga relatív fogalom, hiszen több szemszögből kell megvizsgálnunk a kérdést. Munkakeresésnél természetesen fontos, hogy milyen pozíciót kívánunk megpályázni, hiszen vannak olyan cégek, ahol a diploma egy úgynevezett belépő. Ha megjelenik az önéletrajzban, akkor van esélye az illetőnek elnyerni az állást, ha nem, akkor bizonyos vállalatok tovább sem olvasnak. Bármennyire nem hangzik jól, de kijelenthetjük, hogy vannak olyan helyek, ahol teljesen mindegy, hogy milyen emberek vagyunk, mennyi munkatapasztalatunk van, ha nincs diplománk, akkor nem keresnek meg.

Manapság talán társadalmi elvárássá vált egy diploma, azt láthatjuk, hogy mindenki rendelkezik legalább eggyel. Miután elvégeztük az alapképzést, nem az elégedettség tölt el sokszor bennünket, hanem már az újabb lépésen gondolkozunk. Mégis kellene egy mesterképzés, hiszen mit ér csak egy sima alap? A barátom/barátnőm is jelentkezik mesterre, nem szeretnék pont én lemaradni. De az igazság az, és ezt sokan biztosan alá is támasztják, hogy nem a diploma teszi az embert. Az egyetem ad egy alapszemléletet, megtanít kitartani, némely szituációkban küzdeni, illetve megmutatja, hogy itt már nem igazán érvényesül a „szépen mosolygok, csak átengednek” módszer. Itt egy vagy a sok közül, és csak a saját tudásodra alapozhatsz. A diploma egy papír mind arról a sok információról, amivel gazdagabbak lettünk az évek során. De nem ez tesz minket valakivé.

Visszatérve a munkáltatóra, nézzük meg az ő oldalát is, hiszen minden éremnek két oldala van. Számára a diploma megléte pozitív jelentéssel bír, hiszen valljuk be, ebből nem származhat hátránya. Tisztában van vele, hogy a szakmánkkal kapcsolatban egy alapszemlélettel rendelkezünk, elméletben sok hasznos információval gazdagodtunk, és ezt a munkánk során is kamatoztathatjuk. Egy egyetem 3+ év (szakmától függően), így a megszerzett diploma kiválóan megmutatja azt a tényt rólunk, hogy ennyi éven keresztül kitartottunk valami mellett. Nem hagytuk ott, nem adtuk fel, és ugyanezzel a hozzáállással állunk majd helyt munkahelyünkön is.

Szemmel látható, hogy egyre több a diplomás ember, kevesebb a szakmunkás, kevesebben elégednek meg egy OKJ-s vagy bármely hasonló képzéssel. Ennek –  a társadalmi nyomás mellett – az oka a saját elvárásunk is lehet. Hiszen bizonyítjuk magunknak, hogy mennyi mindenre vagyunk képesek, hány különféle tantárggyal birkózunk meg az évek alatt. És a legvégén, amikor úgy döntünk, hogy nincs szükségünk több diplomára, akkor kezet foghatunk saját magunkkal. Elértünk egy olyan kitűzött célt, aminek az útja nem mindig leányálom. Ha másért nem is, ezért az érzésért érdemes belevágni. Még akkor is, ha utána 180 fokban fordulunk el a megszerzett szakmánktól, és valami egész más dologba vágjuk a fejszénket. Ez a kis papír mindig ott lesz nekünk, ha az élet úgy hozná, hogy szükséges meglobogtatnunk.

Érdekes viszont megfigyelnünk, hogy nem olyan rég terjedt el a diploma fontossága. Sok helyen a cégek felsővezetőinek nincs diplomája, hiába várják már ezt el az újonnan érkezőktől. Mert 10-20 évvel ezelőtt még nem volt ennyi lehetőség. Ma már számtalan egyetem közül választhatunk, akár külföldön, akár belföldön. Részt vehetünk tanulmányi programokban, tanulhatunk állami támogatással. Így nem kell meglepődnünk azon, hogy a főnökünk, aki rendkívül tapasztalt és nagy tudású, nem rendelkezik diplomával. De még lehet, hogy OKJ-s képzéssel sem. És, hogy ez problémát jelent-e? Számára biztosan nem. Hiszen hosszú évek értékes tapasztalata van a kezében, és nincs szüksége arra, hogy ezt papírral bizonyítsa. Persze azoknak, akik időt és anyagiakat nem sajnálva hosszú éveket töltöttek tanulással, ez negatív hatást is kölcsönözhet. Mindkét oldalnak megvan tehát a maga igazsága, de egyet határozottan kijelenthetünk: nem a diploma határoz meg minket, sokkal inkább a hozzáállásunk!

Szerző: M.A.

#karrier #diploma #munkaeropiac #palyavalasztas