Belépni a felnőttkorba egy nagy fordulópont az életünk során. A legtöbb embernek ez egyenlő a szabadsággal, a függetlenséggel, és egy új kezdettel. Van, aki érettségi után egyből munkába áll, de van, aki kivárja a diplomája megszerzését, hogy már egy kitanult szakmával lépjen be a munka világába. Mindkét oldalnak megvan a maga előnye és hátránya, és természetesen az adott élethelyzetünk is meghatározza, hogy mikor van szükségünk saját keresetre. A továbbiakban azt az álláspontot elemezzük, amikor egy fiatal, felnőtté válása után rögtön elkezdi felépíteni saját egzisztenciáját.
Hacsak nem tartozunk azon ritka emberek közé, akik a középiskola alatt egy komplett szakmát jól kitanultak, akkor bizony elég hamar szembesülünk a munkavállalás nyújtotta nehézségekkel. Hirtelen nem csak szakmailag érezzük magunkat hiányosnak, de emberileg sem egyszerű alkalmazkodni egy ennyire új szituációhoz. Körül vagyunk véve nálunk nagyjából 20 évvel idősebb emberekkel, akik egy más generációhoz tartoznak, így olyan különbségek jönnek ki, amikkel most találkozunk életünkben először. Élesváltás továbbá, hogy egy munkahelyen felelősségünk van, bármilyen pozícióban is legyünk. Kötelezettségeink vannak, és nem kérdés az, hogy van-e kedvünk ezeknek eleget tenni vagy sem. Alkalmazkodunk, és megpróbálunk minél gyorsabban asszimilálódni új környezetünkbe.
Ennyire fiatalon nemcsak a mi oldalunkról lehet nehéz, netán furcsa a szituáció. Gyakran a kollégákat is rosszul érinti, ha egy ilyen korú ember csatlakozik a céghez. Ne felejtsük el, hogy a mi fizetési igényünk sokszor annyi, amennyit ők hosszú évek után elértek. Ez egy oldalról normál szituáció is lehetne, de valamiért mégsem. Hiszen a fizetések nem nőnek olyan radikális tempóban, mint a piaci árak. Ez konfliktust generálhat már a belépéskor, így fontos, hogy nagyon diszkréten kezelje ezt a kérdést minden fél. Természetesen sok generációs különbség van, aminek negatív hatását érezhetjük, de nem szabad elfelejteni, hogy ez az a korosztály, akitől folyamatosan tanulunk. Minden nap, mindig valami újat. Így csakis a két fél hozzáállásán múlik, hogy miként kezelik a felmerülő akadályokat, és hogyan fordítják mindezt át egy pozitív konklúzióvá.
18-20 évesen munkába állni nemcsak szakmailag kihívás, de teljesen átalakul a mindennapi életünk is. Már nincs időnk akármikor a barátokkal összefutni, már nem tudjuk a privát dolgainkat bármely időpontban intézni. A munka kerül majd az első helyre, azt teljesíteni kell, és utána lehet kalkulálni a magánéletünkkel. Itt jön szóba a munka-magánélet egyensúly, amit senkinek nem könnyű megtalálnia, de egy jó rendszer kiépítésével kisebb-nagyobb sikerekkel, de fenntartható. Ez viszont csak rajtunk múlik. De tény és való, hogy a péntek estéinket már nem mindig szórakozóhelyen szeretnénk tölteni, sokkal inkább aludnánk egy jót. Fokozódik ez az érzés, amikor egyetem mellett dolgozunk, hiszen akkor már a munka-magánélet-tanulás hármasával találjuk magunkat szemben.
Ne áruljunk zsákbamacskát, sok kihívás elé állít minket a munka, de nem csak ilyen korban, hanem mindaddig, amíg dolgozunk. De ilyen fiatalon tapasztalatot szerezni, a gyakorlatban is látni, amit korábban csak a könyvekben, az mindenképp pozitív. Megkapni az első fizetést, amiért keményen megdolgoztunk, majd hónapról hónapra anyagilag is gondoskodni magunkról, kifizetődő érzés, nem mellesleg a szüleinknek is nagy segítség. Összességében megéri tehát minél hamarabb belekóstolni a munka világába, ugyanis mind szakmailag, mind emberileg építő jellegű, rengeteg hasznos dolgot elsajátíthatunk. Nem szükséges emiatt a magánéletünket háttérbe szorítani, szimplán egyensúlyt kell találni, mert a munka egy életen át elkísér minket.
Szerző: M.A.
#karrier #fizetes #munkahely #munkavallalas #palyakezdes #generaciok