Az EduBirdie 2000, 20 és 40 közötti neurodivergens betegségben szenvedő (autizmus, ADHD, diszlexia, diszgráfia, Tourette-szindróma, egyéb mentális zavarok) egyén körében végzett felmérést, annak érdekében, hogy megértsék, a betegségük milyen hatással van a szakmai életükre. Az eredmények riasztóak, ugyanis a neurodivergens munkavállalók közül rengetegen félnek az elbocsátástól.
A kirúgástól való félelem
A kutatás szerint minden harmadik neurodivergens dolgozó tart attól, hogy kirúgják, amennyiben rosszabbra fordul az állapota. Minden negyedik – valamelyik fentebb említett betegségben szenvedő – dolgozó tapasztalt már megfélemlítést vagy zaklatást a munkahelyén. 75 százalékuk úgy érzi, hogy a felvételi folyamatok elfogultak: vagy figyelmen kívül hagyják őket, vagy csak azért veszik fel őket, hogy bizonyos kvótákat kipipáljanak.
Nem beszélnek róla
A neurodivergens pályázók több mint fele nem fedi fel a betegségét az állásinterjúk során, mert attól tartanak, ez rontja az esélyeiket. 42 százalék kizárólag szükség esetén beszél az állapotáról, 91 százalékuk pedig elfedi a tüneteket a munkahelyen az állás megszerzését követően. A neurodivergens dolgozók több mint fele szembesült már rossz bánásmóddal, 55 százalékuk úgy érzi, nem kap megfelelő támogatást a munkahelyén, 40 szézalékuk pedig arról számolt be, hogy az állapotuk hatással van a fizetésükre is.
Imposztor-szindróma
69 százalékuk imposztor-szindrómával küzd, ennek ellenére 82 szézaklékuk arról beszélt, az állapotuk bizonyos képességeiket, mint például a részletekre való odafigyelést vagy a jobb memóriát, kreativitást jaívítja. A neurodivergens munkavállalók 31 szézaléka szerint a távoli munkavégzés és a rugalmas időbeosztás jelentősen javítja a termelékenységüket.
Hogyan lehet őket támogatni?
Avery Morgan, az EduBirdie kommunikációs igazgatója azt mondja, a rugalmas időbeosztás valóban nagy segítség lehet a neurodivergens munkavállalók számára. A csendes terek ugyanis nem csak előnyösek a számukra, de elengedhetetlenek is ahhoz, hogy jól és hatékonyan tudják végezni a munkájukat. Morgan emellett arra ösztözni a munkáltatókat, hogy ismerjék fel, a neurodivergens alkalmazottak támogatása ne ma kivételezésről szól, hanem gyakran a figyelmen kívül hagyott készségek felismeréséről.
A neurodivergens dolgozók olyan erősségeket hozhatnak a munkahelyükre, mint a részletekre való odafigyelés, a kreatív problémamegoldás vagy a kiváló memória
– mondta Morgan, aki kiemelte, az állásinterjúkon előnyben kellene részesíteni a gyakorlati készségek felmérését.
Megfelelő munkakörnyezetben és támogatás mellett a másság nem akadálya a sikernek
– zárta gondolatait.