Ugyan a koronavírus-járvány sok esetben átalakította a külföldi munkavállalás lehetőségeit, ma is sokan tervezik, hogy más országban telepednek le. A rengeteg adminisztráció teljesítésével, az engedélyek megszerzésével, a megtalált munkahellyel és lakhatással még nem ér véget az új életünkbe illeszkedés, az érzéseinket, a tudatalattinkban tárolt hiedelmeket, programokat is a külföldi életünkhöz kell alakítanunk. Ha például azt gondoljuk, hogy a magyarokat nem szeretik külföldön, akkor ez a hozzáállás velünk szemben is megnyilvánulhat, és ez is oka lehet annak, ha nem érezzük jól magunkat a választott hazánkban. Vagy ha nem a szívünkből fakad a költözés igénye, hanem a párunk után megyünk, csak azért, hogy vele legyünk, akkor is ránk telepedhet a „valami nem stimmel” érzése. Többek között ezeket a témákat is érintette egy online beszélgetésen Diener Szilvia, a Minden, ami külföld oldal szerkesztője és Tomek Noémi movitációs előadó, tréner.

Fontos, hogy legyünk felkészültek

Ahhoz, hogy egy idegen országban jól érezzük magunkat, érdemes alaposan felkészülni. Ez a folyamat akár évekig is eltarthat, és főként akkor szükséges mindenkinek ráhangolódnia az új életére, ha többen, mondjuk egy család költözik. Ne hirtelen felindulásból induljunk útnak, hanem először is találjuk meg a miértünket, azaz, hogy miért szeretnénk külföldön élni, és éppen a választott országban. Alaposan és részletesen tervezzük meg az ottani életünket: a munkahelyet, a szállást, a közlekedésünket, a gyerekek iskoláját, de még így is számíthatunk előre nem kalkulált változásokkal. Készítsünk költségvetést a lakhatás, a létezés költségeinek kalkulálásával, és (tapasztalatok szerint) ezt szorozzuk meg hárommal (főleg, ha van család), mert biztosan lesznek olyan tételek, amelyek nem tervezhetők meg előre.

Hagyjunk teret a visszatérésre

Fontos, hogy hagyjunk magunknak „menekülési útvonalat”, azaz egy olyan biztos pontot, ahová visszatérhetünk a hazánkba, ha nem a tervezettnek megfelelően sikerül a kinti élet. Ha így alakul, azt ne kudarcnak, hanem tapasztalatnak éljük meg. Ha párban tervezzük a külföldre költözést, a siker érdekében elengedhetetlen az egymás iránti erős elköteleződés, a biztos alapokon nyugvó, összetartó kapcsolat, amely kiállja a mindennapi kihívások próbáját. Hiszen egy idegen országban nem biztos, hogy probléma esetén másra is számíthatunk, mint a férjünkre vagy a feleségünkre.

Valahonnan el akarok menni, vagy valahová tartok?

A motiváció nagy jelentőséggel bír a külföldre költözés folyamatában, mert ha valami miatt el akarok menekülni innen, mert pl. nem tudok itt élni, úgy érzem, nincsenek lehetőségeim, esetleg dühös, csalódott, mérges vagyok, akkor ezt a sok negatív érzést elviszem magammal. Így mindegy, hogy hová megyünk, ezek ott lesznek, ahol én vagyok. Amíg nem oldjuk meg a problémáinkat, addig magunk előtt görgetjük azokat. És ha netán egy idegen országban jövünk rá, hogy ugyanaz a problémánk, mint otthon, nem biztos, hogy lesz valaki, akihez bizalommal fordulhatunk. Ezért nem mindegy, hogy milyen attitűddel indulunk útnak: valahonnan el akarok menni, vagy valahová tartok? Ha van célunk, ami felé lehet menni, akkor már van egy irány is, ami megszabja, hogy mit fogunk kezdeni az életünkkel. Az nem cél, hogy szeretnék jobban élni, azt is tudnom kell, hogy konkrétan mire vágyom, milyen időn belül kívánom elérni, releváns-e célom, tudok-e vele azonosulni. Ha nem releváns a cél (el akarok menni Magyarországról), az nem visz előre.

Mindegy, hogy három hónapra, három évre vagy végleg szeretnék elmenni egy másik országba, a lényeg, hogy fel legyek készülve arra, ahová megyek, ameddig ott akarok lenni, és amit ott akarok csinálni. Mint ahogy arra a kultúrára is, amibe be szeretnék kapcsolódni. Ha olyan gondolataim vannak, az a hitem, hogy mindenhol utálják a külföldieket, megvetik a magyarokat, akkor nehéz dolgom lesz. Érdemes végiggondolni, hogy amikor külföldön jártunk és magyar turistákat láttunk, milyen ítélkezések voltak bennünk (pl. a magyarok nem beszélnek idegen nyelven, csak mutogatnak). El akarunk menni valahová lakni és azt várjuk, hogy minket elfogadjanak, miközben lehet, hogy a saját nemzetünket leszóljuk, és azt gondoljuk, hogy a magyarokat nem fogadják el. Ha így van, érdemes rendezni az effajta gondolatainkat. Mert ezeket az érdekes játszmákat visszük magunkkal oda, ahová megyünk.  

(A következő részben a hazánkhoz való kapcsolódásunkról, a nyelvtudásról és nem tudásról, valamint a felmenőinktől hozott tapasztalatok hatásairól is szó lesz.)

Szerző: K.T.

#kulfoldimunka #lelkiegeszseg #onismeret