Túl magas fluktuációs ráta, hazánkban uralkodó szemléletek és trendek, a munkatársak megtartásának (vagy meg nem tartásának) kultúrája – Bellai Lászlóval, a Lojális Munkatárs Program stratégiai vezetőjével jártuk körbe a témát.
Több mint egy évtizedes tapasztalatai alapján, ISO-szabványokkal dolgozó, ügyfél-elégedettséget mérő, vállalati rendszereket és HR-rendszereket monitorozó tevékenysége nyomán a szakértő hangsúlyozottan fontosnak tartja a hazai vállalkozói szektor edukálását azt illetően, hogy a dolgozni szerető és akaró szakképzett munkatárs felbecsülhetetlen érték.
A Nyugaton mostanra sokkal markánsabban és karakteresebben jelen lévő szemlélet Magyarországon még gyerekcipőben jár. A vezetők jelentős része egyelőre nem ezen a szemüvegen keresztül néz a vállalkozásában dolgozó alkalmazottakra, munkaerőre. Ezért is fontos felhívni a figyelmet, hogy általában még a sikeres hazai vállalkozások zöménél is megdöbbentő aknamezőre derül fény kockázatelemzést követőn, és e felett a cég tagjai gyanútlanul lavíroznak napi szinten. Amit nem tudunk, az nem fáj, gondolhatnánk, – ám egy vállalkozás irányítása esetén különösen fontos, hogy a cég működése áttetsző legyen, hogy a vezető számára egyértelműen látható legyen, honnan hova tart, mi történik éppen, mit, miért és hogyan érdemes kezelni. Elengedhetetlen a pontos tervezés, végrehajtás.
A tervek kreálásában elsősorban a vezető vesz még részt, esetleg kisebb számú szakembergárdával dolgozik együtt, ám legkésőbb azok végrehajtása során mindenképpen szüksége lesz a szerencsés esetben egyre több munkavállalójára. Egyedül nem megy.
A cég alkalmazottai, munkavállalói a vezető álmának megvalósításában segédkeznek nap, mint nap. Szükségük van egymásra. Jó esetben magától értetődő szimbiotikus rendszerben, egymásra épülő alkotó-teremtő közegben bontakozhat ki a közös munka, amely mindkét fél számára eredményeket, sikereket hoz. A munkavállaló és a munkáltató sohasem ellenségek: egy csónakban eveznek. A vezető nyugodtan tekintheti a munkavállalót bizonyos értelemben önmaga meghosszabbításának, afféle végtagnak, aki végrehajtja a feladatot, aki visszajelez, ha szükség van rá, módosítást indítványoz, aki együttműködik.
A toborzás, kiválasztás, munkafolyamatokba integrálás rendkívül hosszú és minden tekintetben költségigényes egyszeri alkalommal is. A feladott hirdetések, a jelentkezők szűrése, kiválasztása rengeteg időt, energiát és pénzt követel. Természetesen nagyon fontos, hogy valóban a megfelelő munkatárs kerüljön az adott pozícióba – ha alulmotivált, nemtörődöm, érdektelen, hozzá nem értő munkavállalót akarunk megtartani, az szintén stratégiai hiba és veszteség!
Ugyanakkor a rendszert mindenképpen együtt érdemes először megvizsgálni, hogyan vezettek idáig a szálak, mi a helyzet valójában. Amint ez tisztázódott, a valóban értékesnek bizonyuló, csapatban dolgozni tudó hozzáértő munkatársakat minden erőfeszítésünkkel igyekeznünk kell megtartani.
Első lépésként természetesen megteszi a szociális érzékenység felkeltése, a jó kommunikáció kiépítése, egy jókor jött vállonveregetés, dicséret, juttatási rendszer kidolgozása. A szemléletváltás, a folyamatok átlátása, átértékelése is időigényes folyamat lehet, különösen, ha a cégvezető eleinte nem így gondolkodott. Elméletben átgondolni sem egy perc az új lépéseket, és hol van ez még a gyakorlati megvalósítástól! Ám sohasem késő elkezdeni, és a beindított folyamat azonnal meghálálja magát. A profi kidolgozáshoz, végrehajtáshoz pedig nyilván érdemes belső vagy külső szakembergárdával együtt dolgozni, akik segítenek a „változásmenedzsmentben”. Mert a humán erőforrás a legnagyobb érték… és ugyan ki szeretne parlagon hagyni egy kincsesbányát?
Szerző: B.E.
#hr #kommunikacio #megtartas #fluktuacio #munkaeromenedzsment