Biztos hallottad már azt a viccet, amikor reggel az anya ébreszti a gyerekét: „Kelj fel, fiam, iskolába kell menned! – Mondj két okot, miért kellene mennem! Utálok odajárni! – Először is: 47 éves vagy. Másodszor: te vagy az igazgató!” Otthon gyerek vagy, a munkahelyeden főnök (vagy legalább is felelősségteljes munkavállaló), de mégis ki vagy valójában?

Esszenciálisan minden benne van ebben a történetben, ami a mamahotel-szolgáltatást jellemzi. Ez pedig a munkahelyen is komoly nehézséget tud okozni.

Szociológiai kutatások szerint ma a fiatalok átlagosan 28 éves korukban hagyják el a családi fészket, de az sem ritka, ha csak jóval 30 éves koruk után önállósodnak. Azonkívül, hogy egyáltalán nem könnyű ma saját otthonhoz jutni, az albérleti árak is az egekben vannak. Így már a gyors számoláskor kitűnik: ha egy (pályakezdő) keresettel kalkulálunk, az albérlet, a rezsi, az étkezés, az utazás, a telefon, a ruházkodás, és ha még jut rá, a művelődés, szórakozás költsége olyan tetemes szintre rúg, amit a legtöbben nem tudnak kitermelni, kigazdálkodni a fizetésükből. Pedig van, aki szívesen kipróbálná magát, hogyan boldogul a nagybetűs életben, persze nem 18, hanem mondjuk 23-25 évesen. A számok azonban elriasztják, és itt be is fejeződik a nekirugaszkodás.

Pedig érdemes több szempontból is rátekinteni a helyzetre. Itt is érvényesülnie kell annak a leleményességnek, amely egyébként az önálló életben is jól jön. Mert össze lehet bútorozni 1-2-3 baráttal, így megoszlanak a költségek is. Meg nincs is egyedül a fiatal felnőtt – amitől egyébként sokan félnek, ha felmerül az önállósodás gondolata. Persze eleinte naponta (többször) előállhat olyan helyzet, amihez jól jön a telefonos segítség (hány percig kell főzni a tésztát, melyik törlőkendőt vegyem meg stb.), de ahogy megyünk előre az időben, ezek úgy válnak készségszintűvé. Viszont a fiatal felnőtt úgy és olyan ritmusban éli az életét, ahogy neki tetszik, akkor jön és megy, amikor jónak látja, azzal találkozik, akivel akar, azt eszik és néz, ami jólesik – tehát kipróbálja, hogy számára mi a jó.

Ez a fajta önállóság pedig a munkáján is meglátszik. Mert gondoljunk bele, milyen nehéz lehet otthon gyerekként élni felnőtt fejjel, ahol még ha felnőttként kezelik is, biztosan van egyfajta gát, hogy mit, mikor, hogyan és kivel csináljon. A szülők és a felnőtt gyermekük életritmusa is más, elég csak azt látni, hogy ki mikor kel, a zörgésével miként zavarja a másikat. Az este kimaradó felnőttért még mindig aggódik a mama, aki csak ritkán engedi oda a „gyereket” a konyhába, hiszen „te csak pihenj, majd én megcsinálom”. Hogy hoz önálló döntéseket, miként osztja be optimálisan az idejét a munkahelyén az, akinek ezt máshol nem kell gyakorolnia, mert otthon gyerek státuszban van? Milyen mértékben veti vissza az előrelépésben, a fejlődésben, ha nem meri kipróbálni magát?

Még a „legjobb” családokban is nehéz levetkőzni a féltő szülő–óvott gyermek viszonyt, ha sokáig egy fedél alatt laknak. Az egy új szerep, felnőttként tekinteni arra, akit láttunk felcseperedni, a szülőknek is egy próbatétel, hogy egyenrangúként kezeljék a gyermeküket. Viszont, ha ez megtörténik, azzal mindenki nyer.

Szerző: K.T.

Fotó: Envato

#munkahely #onismeret #karrier #pszichologia #fonok