Számít-e ma a szabadidőnkben, hogy hol dolgozunk? Hogyan „kell” viselkednie ma egy informatikusnak, cégvezetőnek, hivatalnoknak, orvosnak? Milyen ruhában illik járniuk, berúghatnak-e egy partin és csak meghatározott helyekre mehetnek-e nyaralni?
Ilonka néni a kisváros tanácsánál (ma önkormányzat) volt tisztviselő. Minden reggel szabályosra fésült frizurával (konttyal), kiskosztümben és körömcipőben indult a hivatalba. Hivatása – mert annak tekintette a munkáját – megkövetelte tőle a fegyelmet, a lépcsőházban is kimérten fogadta a szomszédok köszönését. Ha szóba is állt velük, választékosan beszélt, soha nem hagyta el a száját káromkodás. Ilonka néni a szabadidőben, a magánéletében is méltó akart lenni a munkájához. Saját elhatározásból.
Még a 80-as évek végén a város bankfiókjának vezetője azt mondta a frissen érettségizett (azaz 18 éves) munkaerőnek, akit felvett állományba, hogy ez egy olyan állás (banki ügyintéző), amely úgymond megköveteli, hogy munkaidőn kívül is kellő komolysággal és visszafogottsággal viseltessen betöltője. Magyarul, ha el akarsz menni bulizni, netán másként akarod eltölteni a szabadidődet, ne hozz szégyent a munkahelyedre. Öltözz úgy, viselkedj úgy, mint egy komoly banktisztviselő, hiszen az ügyfelek onnan ismernek, és hogy tudnak tisztelni vagy komolyan venni a munkádban, ha ahhoz méltatlan életet élsz. És igen, a zöldfülű pályakezdő elgondolkodott ezen az intelmen, hiszen nem tudta, miként működik a világ, tényleg ennyire meghatározza-e a munkahely az egész életét. Aztán a következő évtizedekben jöttek-mentek a munkahelyek a már teljes jogú munkavállaló életében, az intelem azonban továbbra is ott csengett a fülében.
Számít-e ma a szabadidőnkben, hogy hol dolgozunk?
Ha valakit megkérdezünk a munkahelyéről, sokat elárul, hogy büszkeséggel, avagy szabadkozással kísérve (netán szégyellve) beszél-e róla. Amennyiben az utóbbi igaz, egészen biztosan nem fog azonosulni a vállalattal, csak amennyire nagyon muszáj. Hogyan „kell” viselkednie ma egy informatikusnak, cégvezetőnek, hivatalnoknak, orvosnak? Milyen ruhában illik járniuk, berúghatnak-e egy partin és csak meghatározott helyekre mehetnek-e nyaralni?
Talán elsőre kissé bugyutának tűnnek ezek a kérdések, de ha mélyebben belegondolunk, élnek még az elvárások, az előítéletek. Egy orvos legyen makulátlan, akire fel lehet nézni, öltözzön választékosan, csakúgy, mint egy cégvezető, aki sugározzon magabiztosságot és mindenre legyen kész megoldása, az informatikusnak elnézzük, ha kissé szórakozott és nem a legutolsó divat szerint öltözik… A legjobb, ha egy társaságban nem is derül rá fény, hogy kinek mi a munkája, mert akkor úgy viselkedhet, ahogy az jön belőle, és nem úgy, ahogy elvárnák tőle.
Egy biztos: a munkáltató nem határozhatja meg, hogy az alkalmazottja miként viselkedjen munkaidőn kívül, viszont az elkötelezett munkavállaló valószínűleg nem tesz olyat, amivel árthatna a cégének.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato
#szabadido #munkahely #karrier #illem