Szoboszlai Dominik, hazánk talán legértékesebb, várhatóan nagy karrier előtt álló fiatal labdarúgójának mindenért meg kellett küzdenie, semmit sem kapott ingyen. Ha tetoválást szeretett volna magára varratni, a legjobb futótesztet kellett produkálnia. És bár ma már nagyon jól keres, ahhoz, hogy saját autója lehessen, egy magasabb szintű klubigazolás volt a feltétele. A húszéves sportoló útját édesapja egyengette és most is ott áll a háttérben, a kezdetektől alázatra, kitartásra és sok munkára nevelte a fiát. Aki szorgalommal, rengeteg edzéssel, akarattal és persze a hozott tehetséggel érte el azt a szintet, amit csak kevés magyar focista. Ahogy Dominiknak az edzés a munkája, másnak a saját vállalkozás vagy az alkalmazotti karrier építése. A siker részben azon múlik, hogy milyen munkával kapcsolatos élményeket éltünk meg gyerekként, fiatalként.
A nyolcvanas években számos termelővállalat, mezőgazdasági szövetkezet, de az államigazgatás is várta a nyári diákmunkásokat. Már az általános iskola befejezése után el lehetett menni dolgozni néhány hétre akár egy varrodába kisegítőnek vagy kőműves mellé segédmunkásnak, esetleg gyümölcsöt szedni a kertekbe, kukoricát címerezni a földekre, netán iratokat rendezni egy irodába. A jó munkákhoz legtöbbször ismerősök ajánlására jutottunk hozzá, ez egyben garanciát is jelentett a munkaadónak, hogy megbízható fiatal érkezik, akiről informálódni lehet a „közvetítőtől”.
Az első napok általában nem voltak könnyűek a diákmunkás számára, hiszen az iskolai környezettől teljesen eltérő viszonyok közé kellett beintegrálódnia. A korai kelés, a gyár vagy tsz szigorú rendje, az adott szakma fogásai, a tempó, az összeszokott közösség, a korkülönbség, az egymás közötti kommunikáció és még számos körülmény komoly alkalmazkodásra ösztönözte a fiatalokat. Mivel legtöbbször a legalsó szintre sorolták be őket a hierarchiában, olyan feladatokat is el kellett látniuk, ami nem is tartozott a munkakörhöz (pl. vidd ide-oda, szaladj el a büfébe vagy a kisboltba, hozz el valamit a másik részlegről stb.). És ahhoz, hogy elfogadjanak, ezeket szó nélkül teljesíteni kellett.
Több nap is eltelt, mire mind a munkaadó, mind a munkavállaló képbe került egymással kapcsolatban. Mindketten kitapasztalták, hogy mire képes a másik, milyen munkával lehet és érdemes megbízni a diákot. Aki az első napokban szinte csak akkor szólalt meg, ha kérdezték, ő maga nemigen mert semmi felől sem tudakozódni, csak figyelt, hogy a többiek hogyan és mit csinálnak. És ha néha (vagy többször) nem is tetszett a rábízott feladat, szó nélkül megcsinálta, mert tudta, hogy azért a 3-4 hétért, amit ezen a munkahelyen tölt, mennyi fizetést kap, ami pedig jól jön majd nyaralásra, ruhára vagy miegymásra. Semmihez sem hasonlítható élmény az első fizetés kézhez vétele, amikor még készpénzben számolták le a „dolgozó” elé a pénztárban a bankjegyeket és az érméket. A tudat, hogy ezt én kerestem meg, hogy képes vagyok rá, felnőtt munkavállalóként is elkísér.
Ezért sem mindegy, hogy milyen munkakörnyezettel és fogadtatással találkozik a dolgozni szándékozó diák. Számos diákszövetkezet, illetve az állami szféra is kínál nyári munkát a fiataloknak. Minden évben lehet menni mezőgazdasági munkára (sokszor buszokkal szállítják a környező megyékbe a társaságot), nagy létszámot szív fel a kereskedelem, a szezonális szolgáltatások, a turizmus, de egyre több az informatikával kapcsolatos, kifejezetten diákoknak szóló munka (amelyek esetenként azért már speciális szaktudást is igényelnek). A munkaügyi központok által közvetített, irodában végezhető támogatott munkákra is lehet jelentkezni, bár ezekkel kapcsolatban nem mindig egyszerű az ügymenet. Ha sikerül valahová bejutni, az adminisztráció után érdemes lenne még a legelején tisztázni, hogy mit vár el egymástól a két fél, így elébe lehetne menni a jövőben félreértéseknek. A másik kulcsszó a türelem.
A diákmunkás nem lesz első naptól kezdve teljes értékű munkaerő (lehet, hogy a foglalkoztatás végére sem), idő kell, míg elsajátítja a helyi szokásokat, megismeri a körülményeket. A Z generáció, amely megjelenik a munkahelyeken (akár diákmunkásként is) már sokkal jobban érvényesíti a jogait, mint a korábbi nemzedékek, bátrabban kiáll magáért és kiválóan képes átlátni a körülményeket. Ezt a munkáltatók egy részének még nehéz kezelnie, viszont az együttműködés sikere érdekében szükséges. Ugyanis ettől is függ, hogy ha majd ténylegesen munkába áll ez a generáció, teljes jogú munkavállalóként hogyan integrálódik az adott vállalati struktúrába, miként áll helyt az egyes szituációkban. A jövő munkakultúrájának megalapozása akár egy nyári diákmunkával is kezdődhet.
Szerző: K.T.
#diakmunka #palyavalasztas #karrier #foglalkoztatas