A munkaerőpiac társadalmi-politikai és gazdasági oldalról nézve is „kényes” kérdése a nem legális (nem bejelentett) foglalkoztatás visszaszorítása, a munkaerőpiac „kifehérítése”. Az államnak ez elemi érdeke lenne, amiben viszont a gazdasági szereplők – különösen a haszonélvezők – nem feltétlen lesznek partnerek. Szociális-társadalmi oldalról pedig ugyanez azért jelent csapda-helyzetet, mert a „fekete” munkát munkavállalói oldalról is sokan támogatják (elfogadják), részben pillanatnyi, megélhetési szempontok alapján, részben kényszerből.

Rövidtávon, munkáltatói szempontból a szabályokat megkerülő foglalkoztatásnál költséghatékonyabb, ugyanakkor kockázatosabb megoldás nincs. Jelentheti ez azt a gyakori esetet, amikor a szerződő felek között nem készült írásos megállapodás a munkavégzésről, illetve feketemunkáról beszélünk abban az esetben is, ha a munkát végző személy nem lett hivatalosan bejelentve az adóhatóság felé. Szintén tipikus eset, amikor egy munkavállalót más, a ténylegesnél alacsonyabb pozícióra jelentenek be azért, hogy a munkaadó adókedvezményt érvényesíthessen, vagy ne kelljen a magasabb szakmunkás minimálbért fizetni. Feketemunka az is, ha valakit megbízási jogviszonyban foglalkoztatnak azért, hogy így kevesebb közterhet kelljen fizetni.

Mi van a sötét árnyékában, vagyis a fekete munka mögött?

A fekete foglalkoztatás hátterében többnyire sajátos érdekek és kényszerek állnak. A munkáltatók a haszon minél gyorsabb maximalizálásra törekednek, amelynek nagyon jó módja, ha az egyébként is drága emberi munka magas járulék-terheinek megfizetése alól kivonják magukat.

A munkavállalók szemszögéből a helyzet egészen más, ők az állásuk megőrzéséért, a biztos jövedelem minden áron való megszerzéséért, fenntartásáért küzdenek, így őket túlnyomó többségben ez a kényszerhelyzet készteti az illegális foglalkoztatás elvállalására. Ez valós helyzet, hiszen az állás megőrzéséért akár azt is vállalja a munkavállaló, hogy elfogadja a „szürke” szerződés-módosítást (azaz, hogy rövidebb munkaidőre jelentik be és kevesebb lesz a bére, bár ugyanannyi munkaidőt teljesít, vagy hivatalosan csak minimálbérre lesz bejelentve, és valamennyit még kap mellé „zsebbe”). Gyakran csak később jön rá, hogy hivatalosan nem is volt bejelentve. Amikor valakinek nincs munkája, vagy van, csak éppen minimális juttatással, a jól/jobban fizető idénymunkára – itthon vagy külföldön – akkor is hajlandó (például a mezőgazdaság, vagy a turizmus területén), ha arra a munkáltatók csak fekete vagy szürke megoldással hajlandók alkalmazni.

Miért jó ez mindenkinek – kivéve azokat, akik ezt megfizetik?

Vajon a nem szabályos foglalkoztatáshoz milyen okok (előnyök és korlátok) vezethetnek a három alapvető érintett, az állam, a munkaadók és a munkavállalók oldaláról.

Az állam sajnos több esetben elég ambivalens módon viszonyul a be nem jelentett foglalkoztatáshoz. Ettől függően lép fel határozottan vagy elnézően, kiterjedten vagy inkább csak a felszínen, nagyon szigorúan vagy inkább csak látványosan. Keményen kellene fellépnie, ha a károkat és elmaradt bevételeket nézi, de megengedő lesz, ha arra gondol, milyen – gazdasági és politikai szempontból egyaránt fontos – érdekeket sértene ezzel. Egyik oldalról a fekete foglalkoztatással romlik a morál, a jogszerűség elvárása; társadalmi károkat okoz az alacsonyabb munkavállalói biztonság és jövedelem-szint; elmaradnak jelentős költségvetési adó- és járulék-bevételek Másik oldalról pedig mérlegeli a foglalkoztatási szempontokat (ha feketén is, de mégis léteznek munkahelyek, alacsonyabb a tényleges munkanélküliség), illetve azt, hogy a kifehérítéssel mennyire tudna (vagy nem) javítani a gazdaság állapotán,  milyen fontos gazdasági szereplőket és érdekeket fordítana maga ellen.

A „feketén” munkáltatókra nézve kifejezetten előnyös, mivel nincs nyoma a foglalkoztatásnak. A pénzügyi megtakarítás ellenére ugyanakkor jelentős kockázatokat is hordozhat magában, mert egy munkaügyi ellenőrzés nyomán büntetésként a megtakarított összeg sokszorosát is megfizettethetik a munkáltatóval; vagy pedig veszélyt jelenthet egy munkaügyi per is, ahol az alkalmazott nyújt be valamilyen kártérítési igényt. Ezt nevezhetjük egyszerű üzleti kérdésnek is: mit lehet nyerni a fekete foglalkoztatással, és mi az esélye az ellenőrzésnek, „lebukásnak”, a hozammal szemben milyen mértékű bírsággal kell számolni.

A „nem feketén” munkáltatók egy részénél is erős a „szolidaritás”, inkább a kollégáiknak drukkolnak, mint az ellenőröknek. Ez persze önmagát erősítő kör: minél elfogadóbbak a munkaadók, és minél ritkább, gyengébben büntető az ellenőrzés, annál erősebb a fekete foglalkoztatásra való késztetés. A munkáltatók egy másik része egyáltalán nem drukkol, mert érzi az eltitkolt foglalkoztatás (a „piszkos konkurencia”) piactorzító, versenyképességet átíró hatását, – de a szolidaritás itt is nagyon erős.

Munkavállalói szempontból a fekete foglalkoztatás előnye, hogy a munkabér nem hivatalos, így nem kell adózni utána, és az esetleges tartozások (köztartozások, tartásdíj stb.) sem kerülnek levonásra. Hátránya, hogy a be nem jelentett munka elfogadásával a munkavállaló is cinkossá válik, ami már elegendő alap a munkáltatónak ahhoz, hogy átlagbér alatti fizetést adjon.  Ráadásul az így eltöltött napok után nem jár majd nyugdíj; nincs jogosultság egészségügyi ellátásra; nehezebb hitelhez jutni, de ezek olyan hátrányok, amelyek esetleg csak évek múlva jelentkeznek, a napi megélhetési érdekek ilyen messze nem látnak el.

Azt se gondoljuk, hogy a munkavállalók mindezt csupán a pillanatnyi előnyökért, és szívesen vállalják.  Sokuknak nincs más lehetőségük, mint elfogadni ezt a státuszt.  Ha a munkáltatónak jó üzlet az illegális foglalkoztatás, és csak ilyen feltételekkel kínál munkát (építőipari, mezőgazdasági, turisztikai idénymunkák), az adott térségben vagy szakmában pedig nincs más munkahely, akkor muszáj ezt vállalni.

Merre tart a magyar fekete munkaerőpiac?

Magyarország az elmúlt évek során jelentős lépésekkel próbálta visszaszorítani a feketemunka tovább terjedését. Így például az online pénztárgépek használatának bevezetésével a kereskedelemben tényleg sikerült változást elérni. A munkaerőpiac.hu is beszámolt arról, hogy több mint 5 000 munkáltató szerepel a NAV fekete listáján. Rendezetlen munkaügyi kapcsolatok mellett bezáródhatnak a pályázati források is. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségnél a helyszíni ellenőrzések száma csökkenő tendenciát mutat, az elmúlt évek statisztikái alapján az elsődleges szempont a már megkezdett ellenőrzések lezárása, valamint a panaszok, illetve közérdekű bejelentések kivizsgálása, amelyekkel jellemzően több szabálytalanság tárható fel.

Mégsem mondhatjuk általánosnak annak elfogadását, hogy a fekete munka visszaszorítása közös célunk, mert annak árát a szabályok szerint játszók fizetik meg, mert az – végső soron – az egész társadalom, mindannyiunk számára káros.

Tényleg a valódi okokat kezeljük, és akarjuk-e azt igazán kezelni? Ha félszívvel csináljuk, ha nem igazán akarjuk megszüntetni, ha hárman (állam, munkáltatók, munkavállalók) cinkosan összekacsintunk, akkor nem sok minden változik. Ha meg hagyjuk, akkor jobb, ha eleve becsukjuk a szemünket, és mi is az árnyékba húzódunk…

Szakértők:

Prof. Dr. László Gyula, munkaerő-piaci és társadalmi párbeszéd elemző, PTE KTK

Dr. Sipos Norbert, munkaerő-piaci elemző, PTE KTK

#foglalkoztatas #munkaeropiac #feketemunka #munkajog #munkaszerzodes