Annyi információ megy át rajtunk a nap folyamán, hogy csak kapkodjuk a fejünket? Monitorunkba, kijelzőnkbe temetkezve élünk? Hiába érzünk ólmos fáradtságot, még néhány utolsó, halaszthatatlannak tűnő interakciót szeretnénk beszuszakolni a napba? Prof. Dr. Wilhelm Márta (PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet) segít rámutatni fiziológiai korlátainkra.
Az igyekezet hajszája
Az embert mindig is hajszolta valamilyen, – természetéből adódóan – beteljesíthetetlen vágy, hogy elérje a tökéletest. Ezért is lehet, hogy minden megfeszített igyekezetünkkel a legtöbbet akarjuk kihozni a napból, és a lehető legjobban meg akarunk felelni a környezetünk és a magunk elvárásainak.
Nyilvánvalóan jó döntéseket akarunk hozni sikereink érdekében. De vajon tényleg racionálisan és fejben döntünk-e? Hol dőlnek el, min múlnak valójában a dolgok? Mi minden befolyásolja azt, hogy milyen irányba tartanak, hogy események milyen fordulatot vesznek, és milyen végeredménnyel zárulnak?
Tényleg kizárólag racionálisak és célorientáltak a döntéseink?
Vagy nagyon is sok múlik a tudatalatti tényezőkön? A pszichológia voltaképpen biológia – vallja Prof. Dr. Wilhelm Márta. Az, hogy milyen helyzet mire emlékeztet minket, és milyen, régebbi helyzetekre adott valamilyen formában sikeresnek elkönyvelt bevésődött megoldási stratégiákat hív életre, a memóriánkban elraktározott adatok függvénye. Nagyon gyakran a környezetünkben tapasztalt, egyáltalán nem tudatosult élmények válnak memóriává, akár „hetedíziglen” is. Az epigenetika pedig már azt is feltárta, hogy ezek a tapasztalatok nem is feltétlenül csak a saját tapasztalataink: ugyanígy lehetnek őseinké is. Ugyanis nemcsak a DNS, hanem a hozzá kapcsolódó anyagcsere folyamatokban résztvevő enzimek, fehérjék is információt hordoznak és adnak tovább, akár korábbi generációkét is.
A rajtunk kívülálló összefüggések ereje
Hogy hogyan állunk egy helyzethez, hogy a kihívás pillanatában kiegyensúlyozottan és átgondoltan reagálunk-e, vagy az „üss vagy fuss” válasz valamelyik szélsőségét választjuk, sok mindenen múlik. Az is előfordulhat, – sőt az esetek többségére ez jellemző –, hogy egy helyzetre adott reakciónk során egy jóval régebbi, egyáltalán nem tudatosított, az előzőhöz valamilyen átláthatatlan irracionális szövevényen keresztül kapcsolódó történés mentén kialakult, és eléggé sikeresnek bizonyuló stratégiát követünk. Természetesen erősebb-gyengébb logikai kapocs lehet az egymásra hasonlító helyzetek között, sokszor csak egy pszichológus, vagy más segítő szakember közreműködésével, támogatásával tárhatók fel ezek az összefüggések és írhatók újra a biológiai programok. Ahogy magánéletünkben, úgy a munkahelyi hétköznapjainkban, kisebb-nagyobb horderejű döntéseink során is megmutatkoznak ezek a hatások. Sőt, valójában a tudatalatti, észrevétlen rendszerek teszik ki a felszín alatti jéghegy sokkal nagyobb hányadát.
Amellett, hogy a generációk az egymásnak átadott ősi tudás birtokában sok helyzettel „zsigerből” is könnyedén megküzdenek az információ átadása révén… Szembe kell nézni egyrészt azzal, hogy a régebbi korokban helyesnek bizonyuló válaszok később nem biztos, hogy sikeresnek mutatkoznak…Illetve, hogy minden kor adott társadalma mindig új kihívásokat is támasztani fog tagjai elé. A társadalom kihívásaira látszólag megfelelő, és nagyobb számban adott válaszok kötegéből alakulnak ki a trendek, mainstream irányzatok.
Ha levonjuk a konzekvenciákat…
Helyes-e valami attól, hogy sokan követik, és jó iránynak tartják? Aligha biztos. Jelen társadalmi kihívásaink legnagyobbikának bizonyul az egyén és a közösség egészséges viszonyának rendezése, a múlt tapasztalataiból okulva, a jelen helyzetre éles rátermettséggel reagálva és a megjósolható jövőképeket is figyelembe véve. Amikor az együtt kívánatos mértékben és újra (?) legalább annyira fontos lehet majd, mint az önállóan, az egyedül. Amikor újra megtanulunk megállni, és lelkiismeret-furdalás, önmagunktól, vagy a másiktól történő elvárások és folyamatos termelési kényszer nélkül pihenni hagyni magunkat és egymást. Mert a biológia elvárásai egészen mások, mint a modern társadalmaké.
Szerző: B.E.
#munkaegeszseg #mentalisegeszseg #teljesitmeny #stressz