A koronavírus lelki és testi következményei jelenleg egy kiemelten fontos téma. Tágabban a koronavírus járványról, és szűkebben a járványhoz köthető új típusú pszichoszociális kockázatokról sokan mondták el a véleményüket az elmúlt hónapokban. Sejthető, hogy a járványhelyzet sok ember számára jelent megnövekedett lelki terhelést, és hogy a munka világának ehhez a megnövekedett terheléshez köze van.
Egy új típusú irodai dolgozó képe rajzolódott ki.
Egy ember, aki otthon ül a számítógépe előtt, a formális találkozókon kívül csak minimális kapcsolata van a vezetőjével és a kollégáival, és sok esetben úgy próbálja elvégezni a munkáját, hogy körbeveszik kisebb-nagyobb gyerekek, vagy más felnőttek, akik szintén használni szeretnék az otthon fellelhető erőforrásokat.
Még így is az elszigetelt, a munka-magánélet határai közötti senki földjén mozgó irodai dolgozó sok szempontból szerencsésebb helyzetben van, mint a frontvonalba került emberek tömegei. Az egészségügyi dolgozók, a hivatásos gépjármú vezetők, az alsó- és középfokú oktatásban dolgozók, a gyárak fizikai dolgozói, azaz az alapvető fontosságú feladatokat ellátók tömege egy sor fizikai-lelki terheléssel kellett, hogy szembenézzen.
A feltevések, sejtések, spekulációk mellett mostanra megjelentek az első tudományos kutatások eredményei is, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen hatással volt a járvány általában az emberekre, és azon belül a munkahelyi környezetre. Ebben a cikkben ezekből a kutatásokból szemlézünk.
Miként változik az emberek lelki-testi állapota a járványhelyzet miatt?
A legtöbb országban a járvány kordában tartása érdekében komoly lezárások és korlátozások voltak. Az intézkedések között megtalálhatóak voltak a kijárási korlátozások és tilalmak, bizonyos szolgáltatások korlátozása vagy teljes felfüggesztése. A korlátozások sokszor egészen szélsőséges mértéket öltöttek.
A Guardian cikkében beszámol például arról, hogy egy 13 éves, a lakásuk erkélyén tartózkodó fiút lelőtt a rendőrség Kenyában, amikor a kijárási tilalmat akarták kierőszakolni. Indiában a karantén szabályokat megszegőknek guggolásokat kellett csinálniuk, miközben azt kellett kántálniuk, hogy „A társadalom ellenségei vagyunk. Nem tudunk otthon ülni.” A nyugati világban szerencsére ennél finomabb verziókkal lehetett találkozni csak, ugyanakkor az alapgondolat mégis hasonló: az elszigeteltség, az unalom, a társas kapcsolatok lehetőségének korlátozása, a sportolási lehetőségek beszűkülése testi-lelki problémákat okozhat a társadalom jelentős csoportjainak.
Reprezentatív kutatások
Alison Holman és munkatársai az Egyesült Államokban vizsgálták három reprezentatív mintán (összesen 6514 fő), hogy mi történik az emberekkel, ahogy a járvány kibontakozik. A résztvevők esetében rendelkezésre álltak előzetes testi és lelki egészséggel kapcsolatos adatok, mert korábban, 2018-2019 során részt vettek egy erre vonatkozó kutatásban.
2019. március 11-én a WHO kihirdette a világjárványt, majd 2021. március 13-án az Egyesült Államok vészhelyzetet hirdetett. Ezt követően a vizsgálati személyeket három csoportba osztották véletlenszerűen. Az első csoport tagjait (2122 fő) 2020. március 18-28. között kérdezték meg, a második csoport tagjait (2234 fő) 2020. március 29-április 7. között, a harmadik csoport tagjait (2158 fő) 2020. április 8-18. között. Ezzel egy időben a koronavírus járvány teljes sebességre kapcsolt az Egyesült Államokban: az első adatgyűjtés időpontjában 190 COVID-19-hez köthető halálesetet tartottak nyilván, a második adatgyűjtés időpontjában már 3500-at, a harmadik adatgyűjtés időpontjában már 18300-at.
A három adatgyűjtésben résztvevők körében jelentős eltérések voltak a stressz és depressziós tünetek számában: ezek a lelki tünetek folyamatosan emelkedtek a járvány kibontakozásával egy időben. Fontos eredménye volt a kutatásnak az is, hogy kiderült, hogy a leginkább érintett csoport tagjai azok voltak, akik már a járvány kitörése előtt is testi-lelki tünetekről számoltak be. Ez azt jelenti, hogy a társadalom sérülékeny rétegét különösen nehezen érintette ez az új helyzet, rájuk fokozott figyelmet kell fordítanunk.
Lilly Shanahan és munkatársai hasonló eredményeket találtak, amikor Zürichben élő fiatal felnőtteket vizsgáltak. Az ő vizsgálatukban 786 olyan fiatal vett részt, akik tagjai voltak a „Zürich Projekt – Társas fejlődés a gyermekkortól a felnőttkorig” kutatási projektnek. Ez a projekt 2004-ben kezdődött, és a résztvevő gyerekekről 8 különböző hullámban gyűjtöttek adatokat, utoljára 2018-ban, amikor 20 évesek voltak.
Az adatok között szerepeltek a testi-lelki egészségre vonatkozó mutatók is. 2020 áprilisában, amikor Svájcban már jelentős lezárások voltak, megkeresték a kutatási projekt résztvevőit. Miközben ez a 22 éves fiatalokból álló csoport komoly fizikai veszélynek nincs kitéve (a statisztikai valószínűsége nagyon alacsony annak, hogy náluk súlyos tünetek alakuljanak ki), a járványhelyzet okozta pszichés feszültség érzékelhető volt a köreikben: jelentősen megnőtt náluk a stressz és a düh mértéke is a járvány előtt mért adatokhoz képest.
Holmanék kutatásához hasonlóan ebben a vizsgálatban is azt találták a kutatók, hogy azok szenvedtek a legjobban a kialakult helyzettől, akik már a járvány előtt is fokozott sérülékenységről számoltak be.
Emma McGinty és munkatársai a stressz és a magányosság mértékét vizsgálták amerikai felnőttek körében. Az összehasonlítási adatok ebben a vizsgálatban 2018-ból származtak. Eredményeik nagyon hasonlóak a fenti két kutatáshoz: miközben 2018-ban az amerikai felnőttek 3.9%-a számolt be jelentős pszichés stresszről, 2020-ban már a résztvevők 13.6%-a.
Kevésbé drasztikusan, de nőtt a magányosok aránya is: miközben 2018-ban az amerikai felnőttek 11%-a jelezte, hogy mindig vagy nagyon gyakran magányosnak érzi magát, 2020-ban már 13.8%. A pszichés stresszben bekövetkezett változás jelentős mértékűnek tekinthető, hiszen több mint háromszor annyi ember jelzett problémát ezen a téren.
Zacher és Rudolph is hasonló eredményeket találtak egy német vizsgálatban: ők 979 német felnőttet kérdeztek meg 4 különböző időpontban 2019. december és 2020. május között. Miközben 2019. december és 2020. márciusa között nem változott az élettel való elégedettség mértéke, 2020. március és 2020. május között jelentős mértékű csökkenés volt tapasztalható. Ezt részben az okozta, hogy a pozitív érzelmek aránya csökkent, a negatív érzelmek aránya pedig nőtt a vizsgálati személyek körében.
Miért fontosak ezek a vizsgálatok, és mit mondanak nekünk?
Bizonyítják, hogy az a sejtés, hogy sokan komoly lelki problémákkal küszködnek a koronavírus járvány kitörése óta. Igaz, a leginkább éppen azok szenvednek, akik már a járvány kitörése előtt sem voltak igazán jól. A lelki tünetekkel, a stresszel, a magányossággal foglalkozni kell, hiszen a különböző kutatások azt mutatják, hogy akár háromszorosára is nőtt a tüneteket mutató emberek száma.
Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI
#HR #munkaegeszseg #koronavirus #lelkiegeszseg #homeoffice #kutatas