Hiába a véget nem érőnek tűnő kijárási tilalom, van mód az elvesztett motiváció újraindítására. Még akkor is, ha úgy tűnik, már mindent kipróbáltál.
Egy barátom szerint a járványt úgy kell elviselni, mint egy hosszú repülőutat, egy másik ismerősöm a maratoni futással hasonlította össze. Bármi legyen is a viszonyítási pont, az üzenet ugyanaz: „Tartsuk a fejünket homokba dugva és bírjuk ki ezt az időszakot, egyszer úgyis vége lesz!”
A világjárvány korai szakaszában sokan kedvet kaptak a sporthoz, főzéshez, nyelvtanuláshoz, de ez a belső motiváció mára sokunkban elveszett. Még ha úgy tűnik is, hogy már mindent kipróbáltunk az újrainduláshoz, találhatunk újabb módokat arra, hogy feltöltsük a tartalékainkat.
Egyszerűbben: a motiváció azzal a vágyunkkal függ össze, hogy valamilyen aktivitásba kezdjünk, vagy elkerüljünk egy kellemetlen, negatív dolgot.
Ha mozgásba lendülünk egy cél elérése érdekében, jutalmunk lehet „belső”, mint az öröm, amit akkor érzünk, ha segítünk egy rászorulónak vagy értelmes munkát végzünk, és lehet „külső”, mint a pénz, vagy valamilyen anyagi juttatás.
Tudósok szerint csökken a belső motiváció, ha sérülnek az olyan alapvető értékek, mint az autonómia, a kompetencia, az önrendelkezési jog vagy a kapcsolatok. A járvány mindhárom kulcsfontosságú tényezőt sértette.
A munkahely elvesztése vagy a hatékony munkavégzés képtelensége befolyásolja a kompetenciaérzetünket, a társadalmi távolságtartás és a bezárások pedig komoly kapcsolati feszültségeket szülnek.
„A remény és a pozitív változások iránti vágy segítenek abban, hogy továbbra is előre tekintsünk, de önbecsapás azt állítani, hogy ez gyors változás lesz.” – mondja Lynn Bufka, az Amerikai Pszichológiai Egyesület vezető igazgatója.
Bufka szerint meg kell keresnünk azokat az életterületeket, ahol bírunk némi irányítással, legyen az bármilyen kicsi, szűk terület is. Fontosnak tartja azt is, hogy a belső monológunkat, ami negatív irányba visz bennünket, háttérbe szorítsuk. A rutin feldobása, még ha minimálisan is, de segítenek a helyzet elviselésében.
Gabrielle Oettingen, a New-Yorki Egyetem pszichológiai professzora szerint nyilvánvaló, hogy a járvány jelentős akadály sok célunk és törekvésünk előtt, de rajtunk múlik, hogyan reagálunk rá.
A WOOP-módszer megalkotója szerint a teendő a következő: megfogalmazunk egy kívánt eredményt, elképzeljük a sikert, beazonosítjuk az akadályt, majd tervet készítünk. Azon a tényen nem változtathatunk, hogy járvány van, de azt eldönthetjük, hogy alkalmazkodunk hozzá.
A szakértők szerint az is segíti a belső késztetés újraindítását, ha nem magunkra, hanem másokra fókuszálunk. ,,A közös sors érzése” a válságok idején közelebb hozza az embereket egymáshoz.
Kutatások szerint, ha másokat magunk elé helyezünk, másokért teszünk, akkor elkötelezettebbek leszünk és több feladatot vállalunk. Hasonlóan motiválnak a társadalmi indítékok, illetve a közérdekért végzett tevékenységek is.
„Ha képesek vagyunk rugalmasabban gondolkodni, és elmozdulni arról a holtpontról, hogy mindent negatívnak értékeljünk, helyette pedig arra, koncentrálni, hogy megoldást találjunk a kihívásokra, az a jövőben is a javunkra válik. – mondják a szakemberek.
Forrás: BBC
#onismeret #pszichologia #motivacio