Minden cégnél kötelezőek a munkavédelmi, tűzvédelmi oktatások, amelyeken szakemberek tájékoztatnak, hogyan kerülhetjük el a bajt, vagy ha már bekövetkezett, például tűz ütött ki, mit tegyünk, hogy ép bőrrel megúszhassuk. Patkó Balázs munka-és tűzvédelmi szolgáltató tapasztalatai azonban azt mutatják, az éles helyzetekben a résztvevők sajnos sokszor nem bizonyulnak elég felkészültnek.

Bár erre egyáltalán nem szeretünk gondolni, az élet mégis sokszor kegyetlen és szomorú forgatókönyveket ír. „Pont velem, pont az én cégemmel nem történhet baj, a baj mindig valaki mással történik”… a szakemberek azonban nem egy tragikus balesetről számolnak be, és az áldozataik is ugyanezt gondolták egykor.

Az elméleti oktatás természetesen nagyon fontos és hasznos alap, hogy felkészítsen egy katasztrófahelyzet elhárítására, vagy legalább az abból történő kimenekülésre. Csakhogy az elméleti tudás, amelyet általában nem is kísér gyakorlati tapasztalat, eleve nehezebben épül be csak úgy pőrén. Ráadásul nem is ismételjük át annyiszor ezeket az alapismereteket még fejben sem, hogy egy katasztrófahelyzet melegében élhető, használható tudásként előhívható legyen, megfelelő útmutatást adjon a helyzet kezelésére, és kihúzzon minket a slamasztikából.

Patkó Balázs beszámolója alapján még az olyan szimulációs gyakorlatok is sokak számára kudarccal zárulnak, ahol egyetlen érzéket, a látást kapcsolják csak ki átmenetileg. A füst ugyanis perceken belül mindent elborít, és hamar kiderül, hogy félvakon fogalmunk sincs, merre keressük a kijáratot. Attól most tekintsünk el, hogy éles helyzetben a lángok zavaró hőhatást is gyakorolnak ránk, és a helyzet valóban nagyon rövid idő alatt szó szerint meleggé válik.

Tetszik vagy sem, bármikor kigyulladhat a mi irodánk is, és a szimulációk tapasztalatai azt mutatják, hogy a dolgozók több mint fele nem úszna meg élve egy ilyen katasztrófát. Elegendő egy zárlatos laptop, amely robbanással szórja szét ezerfelé a szikrákat. Emlékszünk-e merre van a kijárat? Emlékszünk-e merre van a tűzoltó készülék? Elég önbizalmat érzünk-e hogy jól fogjuk használni, ha még sohasem nyílt rá alkalmunk?

Valljuk be, hogy a helyzet túléléshez szükséges gyakorlati tudás még nyugalmi helyzetben is nehezen mozgósítható, vészhelyzetben pedig lesz, aki az érzelmi sokktól egyszerűen lefagy, vagy nagyon zavart reakciókat ad. Ha pánik tör ki, az tovább tetézi a bajt. Higgadt, a helyzetet gyorsan átlátó gondolkodásra lenne ilyenkor szükség, valamint gyors és pontos cselekvésre.

Még ha mi magunk ki is kecmergünk valahogy a helyiségből, arról már nem biztos, hogy eszünkbe jut meggyőződni, más is elhagyta-e azt épségben. Az is lehet, hogy az épületen belül már elveszítjük a fonalat, főleg ha nem akadályozzuk meg a füst továbbterjedését azzal, hogy az égő helyiség ajtaját becsukjuk magunk után, természetesen miután meggyőződtünk róla, hogy valóban mindenki kijutott. A gyerekek például hajlamosak elbújni, lekuporodni egy ilyen szituációban, erre is érdemes külön odafigyelni. A létszámellenőrzés tehát mindenképpen nagyon fontos. A segítség elmulasztása büntetőjogi felelősséget von maga után, azaz kötelesek vagyunk a tőlünk elvárható legjobb tudásunk szerint segíteni másokon. Márpedig ez nehéznek bizonyulhat, ha esetleg mi magunk sem vagyunk képesek kikeveredni az épületből.

Érdemes tehát a magunk és mások érdekében komolyan venni az elméleti oktatáson elhangzottakat és ha csak lehet, többször is gyakorolni a katasztrófahelyzetek pontos forgatókönyvét: minél élethűbben modellezni a részfolyamatokat, amíg csak valamiféle rutinná nem válik a dolog. Életek múlnak rajta. És ne hozza úgy a sors, hogy egyszer élesben kelljen számot adni elégséges vagy gyengének bizonyuló tudásunkról.

Szerző: B.E.

#munkavedelem #munkahelyibiztonsag #tuzvedelem #munkavedelmioktatas