Magyarország szinte sereghajtó a pszichoszociális kockázatok mérésében és kezelésében. A magyar cégeknek csak 10%-a rendelkezik valamilyen akciótervvel a munkahelyi bántalmazás kezelésére, 20%-a a munkahelyi stressz kezelésére. – derült ki az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA) felméréséből. Az ESENER nevű felmérés célja, hogy iparáganként, szervezeti méretként, országonként nézze meg, hogy a vállalatok képviselői mit gondolnak az új és növekvő pszichoszociális kockázatokról, mi az, ami motiválja őket, hogy foglalkozzanak a témával, mi az, ami elriasztja őket, és milyen beavatkozások léteznek már a szervezetben a kockázatok felmérésére és kezelésére.

A fizikai veszélyek kapcsán elég az információ, de nem elég a pszichoszociális kockázatok kapcsán

Hazánkból 1514 vállalat képviselői válaszoltak a feltett kérdésekre, ami alapján elmondható, hogy a felmérés széleskörű képet tud adni a magyar helyzetről. A felméréséből kiderül, hogy Magyarország viszonylag jól áll a fizikai veszélyekkel kapcsolatos kockázatértékelések elvégzését illetően: ennek fontosságával kapcsolatban a vállalatok képviselői rendelkeznek elég információval, valamivel az uniós átlag fölött helyezkedünk el a kockázatértékelések elvégzését illetően, és viszonylag gyakori ennek ellenőrzése is a munkavédelmi felügyelők részéről.

A vállalatok szívesen vesznek igénybe külső segítséget az ilyen típusú elemzések elvégzéséhez. A pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatban viszont már egy veszélyes kombináció tapasztalható nálunk: a magyar vállalatok képviselői szinte az összes vizsgált pszichoszociális kockázattal (pl. problémás ügyfelek, idői nyomás, rossz kommunikáció stb.) kapcsolatban úgy gondolják, hogy kevésbé jelenik meg nálunk, mint más országokban – miközben elismerik, hogy viszonylag kevés információval rendelkeznek a témával kapcsolatban-, és kevésbé is érzik úgy, hogy ezzel a témával foglalkozni kell.

Igény volna rá….

Ezzel szemben a munkavállalók körében elvégzett felmérések rendre azt mutatják, hogy a pszichoszociális kockázatok gyakoriak a magyar munkahelyeken, azt pedig rengeteg felmérésből tudjuk, hogy ezek a kockázatok nem maradnak követkemények nélkül a vállalat szintjén sem (üzleti eredmények, munkáltatói márka, a tehetségek elvesztése). Ez az észlelési különbség – a munkaadók nem észlelik a kockázatokat, a munkavállalók pedig kiemelkedő mértékben – ahhoz vezet, hogy hazánk szinte sereghajtó a pszichoszociális kockázatok mérésében és kezelésében.

Nagyon kevés nálunk az olyan mérés, ami a pszichoszociális kockázatok szervezeti aspektusaira vonatkozik (pl. munkabeosztások, munkarend, szünetek), és kevés az olyan is, ami a vezetők-munkatársak kapcsolatát nézné. Elmaradnak az olyan elemzések is, amelyek a betegségek okait vizsgálnák. Nemcsak a mérésben vannak problémák, hanem a kezelésben is: a sereghajtó országok közé tartozunk a távollét után visszatérő munkatársak segítésében, a vállalati pszichológusok alkalmazásában, a pszichoszociális kockázatokkal kapcsolatos világos intézkedési tervek meglétében is.

Sem felmérés, sem akcióterv, sem beavatkozás nincs elegendő

A felmérést megelőző három évben elvégzett konkrét beavatkozások száma is nagyon alacsony nálunk: ebben az időszakban a cégek csak harmada szervezete át a munkát annak érdekében, hogy csökkenjen a munkahelyi nyomás, szintén harmada biztosít tanácsadást a munkatársaknak, alig negyede indított el valamiféle konfliktuskezelési folyamatot, és csak 14% lépett közbe a túl hosszú és/vagy rendszertelen munkaórák kezelésére. A kezelés szintjén hiányoztak az olyan jellegű tréningek, képzések, amelyek segítségével a munkatársak hatékonyabban tudnak megküzdeni a munkahelyi stresszel, bántalmazással és így tovább.

A pszichoszociális kockázatértékelés nem csupán törvényi kötelezettség: ahogyan az ESENER-2 felmérés mutatja, egy modern, korszerű vállalat külső nyomás nélkül is elvégezteti a felmérést, majd konkrét beavatkozásokat eszközöl a feltárt kockázatok kezelésére.     

Az elemzés többi eredmény olvasható itt: https://osha.europa.eu

Szerző: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI