A nyugdíjrendszert tekintve a kontinens minden országa ugyanazzal a kihívással szembesül: a fiatalok száma egyre csökken az idősödő generációkhoz képest, így a felosztó-kirovó rendszerekben a keresőképesek nem tudják önmagukban kitermelni a nyugdíjakat. A különböző országokban más és más megoldások születtek, a nyugdíjrendszerek pedig igen változatos képet mutatnak. Farkas András nyugdíjszakértő ezúttal az osztrák és német modellt elemzi. (Svéd modellről szóló írásunkat itt találja.)
A nyugdíjrendszerek alapvetően három pillérből vagy ezek valamelyikéből, változatából állnak.
Az osztrák nyugdíjrendszernek is három lába van. Az egyik az állami nyugdíj, ami a kötelező járulékfizetésre épül. Ehhez csatlakoznak a pénztári és egyéb kollektív rendszerek, részben kötelező tagsággal, adótámogatással. Létezik még emellett egy privátnyugdíj-pillér, szintén adótámogatással. Ausztriában egyéni nyugdíjszámla-rendszert használnak. A nyugdíj összege az utolsó kereset 80 százaléka. 45 évi jogosító idő után jár, 65 éves korban lehet hozzájutni. Az egyéni nyugdíjszámlán a bruttó járulékalap 1,78 százalékát írják jóvá évenként.
A jóváírásokat a tényleges nyugdíjigénylés időpontjáig a bruttó keresetek növekedési rátáját figyelembe véve minden évben valóságos értékükre emelik. Így minden évben látható az adott évben érvényes teljes jóváírás összege. Az egyéni nyugdíjszámla rendszer kiszámítható, átlátható, ellenőrizhető és méltányos: egyenértékűségre, szolidaritásra épül – a kiegyenlítő támogatás rendszere. Feltétele a legalább tizenöt évnyi jogosító idő, amiből legalább hetet munkával kell megszerezni. A nyugdíjkorhatár férfiaknál 65 év, nőknél egyelőre 60, de rövidesen felemelik 65-re.
A rendszer a családoknak is méltányos lehetőségeket kínál. Az a dolgozó szülő, aki nem marad otthon gyermekét nevelni, átadhatja a másik, gyermeket nevelő szülő részére az ebben az időszakban járulékfizetése alapján járó jóváírása legfeljebb ötven százalékát. Gyermekenként legfeljebb hét év jóváírás osztható meg ilyen módon. A megosztásra irányuló döntés nem vonható vissza. Ausztriában a kiegyenlítő támogatások rendszere garantálja az öregkori elszegényedés megfékezését. A támogatás a törvényben évente meghatározott minimális ellátási szint és az adott személy nyugdíjának és egyéb jövedelmének különbözete.
A német nyugdíjrendszer szintén három pillére épül, de egészen más az eloszlása. A kötelező járulékfizetés nyomán ugyancsak jár az állami nyugdíj. Emellett létezik egy foglalkoztatói nyugdíjbiztosítás, valamint két nyugdíjbiztosítási járadéktípus, az úgynevezett Riester nyugdíj, ami államilag finanszírozott, és az egyedülállók számára talán legkézenfekvőbb választás, az alapnyugdíj (Rürup Rente), ahol a járulékok leírhatók az adóból.
Emellett működtetnek egy pontrendszert is. Az adott évi német átlagkereset jelent egy pontot, aki ennél többet keres, magasabb pontszámot kap, aki kevesebbet, az kisebbet. A kereset alapján meghatározott nyugdíjponthoz hozzáadják a járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok alapján járó pontokat is. Például a kisgyerek nevelésekor a szülők gyerekenként és évente egy pontot kapnak, amit meg is oszthatnak egymás között. A biztosítási időtartam hosszúsága különböző öregségi nyugdíj típusokra jogosít. Ha a feltételek teljesülnek, a nyugdíj összegét a felsoroltak függvényében képletelik és hozzászámolják a nyugdíjpontokat, ezek értékét utoljára 2020. júliusában határozták meg. A rendszeres emelés is a pontos aktuális értékének függvénye.
A puding próbája az evés, és elmondhatjuk, hogy az általában a kétezres évek eleje körül bevezetett nyugat-európai nyugdíj-reformok zöme máig jól működőnek bizonyul. Ez stabilizálja az adott társadalom nyugdíj- (és részben pénzügyi) rendszerét, illetve követendő példákat mutathat, megvalósítható ötleteket adhat más államoknak, akik még nem találták meg az igazi megoldást a problémára.
Szerző: B.E.
#nyugdij #Ausztria #Nemetorszag