A részben otthoni, részben irodai munkavégzést a munka jövőjeként emlegetik. Ugyanakkor sok alkalmazott, aki hibrid rendben van, még soha nem volt ennyire fáradt.
Sok dolgozó szerint a hibrid munkavégzés érzelmileg kimerítő. A Tinypulse munkavállalói elköteleződési platform közelmúltban végzett globális tanulmányában a vezetők több mint 80%-a és a dolgozók is arról számoltak be, hogy a hibrid munka érzelmileg megterhelőbb volt, mint az otthontól akár többezer kilométerre végzett munka – és ami aggasztó, még a teljes munkaidős irodai munkát is kényelmesebbnek érezték a megkérdezettek az új trendnél.
„Az állandó hibrid rendszer kezdetben megkönnyebbülés volt. A sokéves teljes munkaidős irodai munka után úgy éreztem, végre kézben tartom a munkabeosztásomat és a mozgalmas magánéletemet. Pár hónap után viszont úgy érzem, két munkahelyet kell fenntartanom. Folyamatos tervezés és készenlétben levés az élete. A mindennapi környezetváltás nagyon fárasztó. Soha nem érzem magam kiegyensúlyozottnak, stresszes vagyok, valójában otthon nem tudok a munkámra koncentrálni. Folyamatos pszichológiai váltásra van szükség.” – mondta a BBC-nek egy banki alkalmazott nő.
Miért annyira kimerítő érzelmileg a hibrid munka?
Elméletileg a hibrid megoldás a legjobb ajánlat mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára. Egyesíti a Covid-19 előtti irodai munkavégzési mintákat a távmunkával, egyszerre ad lehetőséget csapatmunkára, a kontrollra és a rugalmasságra. Egy 2021. májusi tanulmányban a válaszadók 83%-a nyilatkozott úgy, hogy hibrid megoldást választaná a világjárvány után.
Idővel azonban a dolgozók lelkesedése elhalványult. Azok a szervezetek, amelyek korábban nem alkalmazták ezt a módszert, gyorsan, menet közben dolgoztak ki irányelveket, gyakran anélkül, hogy az alkalmazottakkal konzultáltak volna. Így a megoldások kidolgozását a munkaerőre hárították.
A Tinypulse felmérésében a megkérdezettek 72%-a számolt be kimerültségről.
„Az ismerős rutin jó vonalvezetőként működhet, de az új napi szokások kialakítása – a munkahelyek közötti kevésbé következetes időbeosztással – felaprózhatja a kognitív erőforrásokat.” – mondta Gail Kinman, a Brit Pszichológiai Társaság pszichológusa. A szakember hozzátette: „Ha egy munkaadó úgy vezeti be a hibrid rendet, hogy nem bízik a dolgozóiban, az alig lehet több, mint jelképes gesztus: a munkavállalók kényszert érzenek arra, hogy bebizonyítsák, hogy nem élnek vissza az otthoni munka lehetőségével. Ez pedig hosszú távon túlterheltséghez és kiégéshez vezethet.”
A meghatározó hibrid – még finomítani kell
Szakemberek szerint sok múlik azon, hogy mit értenek a szervezetek „hibrid” alatt. „Ez egy tág definíció, amelyet sokféleképpen lehet értelmezni: a heti három naptól a havi egyszeri bejárásig. A hibrid továbbra is a munka jövője lehet, de még finomításra szorul.” – mondta Gail Kinman.
Szakemberek szerint mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak meg kell szabniuk a határokat. De autonómiát kell biztosítani a dolgozónak ahhoz, hogy önállóan kezelje az időbeosztását – a rugalmasságot az egyénnek kell diktálnia, nem a főnöknek.
Kinman úgy véli, egy nagy munkakísérlet kellős közepén vagyunk. Jóslata szerint a hibrid még évekig eltart a hibrid munka finomhangolása. „Jelenleg többet tudunk az egészségügyi válsághelyzetekben végzett teljes munkaidős távmunkáról, mint a hosszú távú hibrid munkáról” – tette hozzá.
Fotó: Envato