Honnan tudhatom meg, hogy munkaalkoholista vagyok?

A cikksorozat előző két részében arról írtam, hogy mit is jelent a munkaalkoholizmus, hogyan lehet megkülönböztetni az elkötelezett, szorgalmas munkavégzéstől, és mi a munkaalkoholista legnagyobb hazugsága. Amikor hazugságról beszélünk egy munkaalkoholista esetében fontos tisztázni, hogy sokszor valójában önbecsapásról beszélünk, azaz a munkaalkoholista nem szándékosan csap be másokat, hanem azáltal, hogy magát is becsapja. Ez hasonlít az alkoholista vagy más függőségben szenvedők helyzetéhez, akik közül sokan szintén hisznek abban, hogy le tudnának állni, vagy szimplán tagadják azt, hogy bármilyen probléma is lenne velük.

A munkaalkoholista sokszor vak a saját helyzetére, önbecsapások és önigazolások szorosan szövődő hálójában takarja el magától is a valóságot. Valóban elhiszi, hogy a szétesőben lévő családjáért dolgozik ennyit, vagy hogy egyszer majd vissza tud venni a tempóból, vagy hogy tényleg nincs senki más, aki meg tudná csinálni, amit ő csinál, illetve, hogy ezt a fajta őrült, hajszolt munkavégzést a munkáltató követeli meg tőle. Az ismerősök, barátok finom jelzéseit félreérti, irigységnek véli, vagy olyan mondatokkal üti el, hogy „ha majd egyszer ennek a nehéz időszaknak vége lesz, akkor…”

A munkáltató felől érkező követelményekkel kapcsolatban persze sok embernek igaza van, hiszen a munkáltató nem feltétlenül érdekelt abban, hogy megakadályozza a munkamániás zuhanását: gyakran cinikusan nézi végig a munkaalkoholista spirált – kétségünk ne legyen, a vége szinte bizonyosan a komoly lelki-testi megbetegedés, a pár elvesztése, a családtól való elidegenedés -, vagy tehetetlenségében, mert az optimális feltételek hiánya valóban megkívánja, hogy agyondolgoztassa a munkatársait. Mégis itt is érvényes Viktor Frankl gondolata a választás szabadságáról, azaz arról, hogy „az inger és a válasz között van egy tér, és ebben a térben rejlik a mi szabadságunk, hogy megválasszuk a válaszunkat”. Furcsa parafrázissal élve, Frankl könyvének a címe, „… mégis mondj igent az életre!”, itt abban a formában érvényesül, hogy a munkaalkoholizmust elkerülendő az ilyen típusú munkáltatóra nemet kell mondani, és ezzel igent az életre. Vagy máshogyan fogalmazva, ha a lakásunk alatt kocsma nyílik, az még nem jelenti azt, hogy oda kötelező is bemenni.   

Vajon őszinte vagyok magammal? Íme, a teszt:

Azoknak, akikben kétségek vannak azzal kapcsolatban, hogy a saját magának mondogatott önbecsapások, önigazolások igazak-e, szól a cikk következő része. Vegyük az egyszerűbb lehetőséget, ahol még jelentős rálátása van valakinek arra, hogy mi is történik vele.

A Bergeni Egyetem kutatói dolgozták ki a Bergen Munkafüggőség Skálát. A skála egyszerűen működik: 7 állításból áll, amelyeknél azt kell eldönteni, hogy milyen gyakran történnek meg a kitöltővel az állításokban szereplő dolgok (1- soha, 2- ritkán, 3- néha, 4-gyakran, 5- mindig).

A Bergen Munkafüggőség Skála:

1. Azon gondolkodik, hogyan tudna még több időt felszabadítani a munka számára.
2.  Sokkal több időt tölt munkával, mint amennyit eredetileg tervezett.
3. Azért dolgozik, hogy a bűntudatát, szorongását, kilátástalanságát és depresszióját csökkentse.
4. Mások azt tanácsolják, hogy vegyen vissza a munkából, de nem hallgat rájuk.  
5. Stresszes lesz, ha valamilyen okból nem dolgozhat.
6. Elhanyagolja a hobbijait, szabadidős tevékenységeit és a testmozgást a munka miatt.
7. Annyira sokat dolgozik, hogy az az egészsége kárára ment.  

A Bergen Egyetem kutatói szerint, ha Ön minimum 4 állításra azt válaszolta, hogy „gyakran” (4) vagy „mindig” (5), akkor a kockázati csoportba tartozik a munkafüggőség szempontjából. A skála kidolgozása közben a Bergeni Egyetem kutatói 12,135 norvég munkavállalóval vették fel a kérdőívet, és 7.8% adott minimum 4 állításra „gyakran”, „mindig” választ. Ez segíthet perspektívába helyezni az Ön választásait is: bár mindig vannak felmentő mondatok, amelyek racionálisnak mutatják a túlhajszolt, mániás munkavégzést mégis, ha Ön sok állításra adott 4-es, 5-ös értéket azzal valójában a kisebbséghez, és nem a többséghez tartozik a munkájához való viszonyulás szempontjából (10-ből kevesebb mint 1 munkavállaló válaszol Önhöz hasonló módon).

Az ilyen típusú kérdőívekkel persze még mindig nehézség, hogy igénylik, hogy a kitöltő legalább egy minimális szinten tisztában legyen azzal, ami vele történik. Lássa, hogy valóban feladja a hobbijait, szabadidős tevékenységeit, hogy az egészsége rovására megy, amit csinál, vagy éppen, hogy azon töpreng, miként tudna a jelenleginél is többet dolgozni.

Árulkodó rejtett jelek

Mik azok a rejtettebb jelek, amelyek elárulhatják, hogy az Ön viszonyulása a munkájához nem optimális, függőség jelleget öltött? Robinson és munkatársai 10 ilyen tünetet sorolnak fel:

• Állandó sietésben és rohanásban van. Ha csak egy dologgal foglalkozik egy időben, úgy érzi, hogy nem teljesít eleget.
• Mindig mindent kézben kell tartania, kontrollálnia kell. A kontroll iránti kényszere ugyanakkor megöli a spontaneitást, kreativitást.
• Soha semmi nem elég jó Önnek.
• A kapcsolatai a munka nevében romlanak meg. Sok munkaalkoholista megfeledkezik a fontos családi eseményekről, vagy csak fizikailag van jelen ezeken, miközben fejben máshol jár.
• Munkarohamai vannak, amelyeket Ön állít elő például azzal, hogy betarthatatlan határidőket állít fel magának, vagy egyszerre túl sok projektbe kezd bele.
• Soha nem tud pihenni, nyugton maradni, nem végez tevékenységeket pusztán a szórakozás, kikapcsolódás miatt.
• A munkához kapcsoló „elsötétülés” jellegű epizódjai vannak, amelyek különösen veszélyesek, ha éppen vezetés közben történnek. Azok, akik a vezetést is a munkára használják, gyakran felejtenek el lekanyarodni a megfelelő helyen, rossz irányba indulnak el, büntetéseket szednek össze, mert nem figyelnek a jelzésekre, táblákra, vagy egyenesen kisebb-nagyobb baleseteket okoznak.  
• Nem képes sorba állni, egy pillanat alatt felhúzza magát a legkisebb várakozás miatt.
• Mindig csak annyira tartja magát jónak, amilyen az utolsó munkájának az eredménye. Folyamatosan eredményeket kell elérnie, hogy értékesnek tartsa magát.
• Nem foglalkozik saját magával. Nem figyel oda az evésre, nem foglalkozik a testével, nem fordít időt a pihenésre.

Visszatérve az alkoholista párhuzamra: egy ideig a munkaalkoholizmus is elrejthető, kimagyarázható mind saját magunk, mind a hozzánk közel állók előtt. A bukáshoz vezető lejtőn azonban gyorsan le lehet csúszni, ha csak nem találunk magunknak kapaszkodókat. A kapaszkodó sok minden lehet, de mindenképpen érdemes és szükséges segítséget kérni, ha a fenti kérdőíven vagy tünetlistán lévő jeleket érzékeljük magunkon.

Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI

#munkapszichologia #fuggoseg #mentalisegeszseg #munkaalkoholista