Új időszámítás kezdődött a koronavírus miatt tavasszal a foglalkoztatásban, akinél megoldható volt az otthoni munkavégzés, átállt home office-ra. A karantén időszaka kiváló tanulóidő volt mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára, mindkét fél rengeteg tapasztalatot szerezhetett a kényszerű távmunkával kapcsolatban. De vajon visszatérünk-e a régi, megszokott sémákhoz vagy hasznosítjuk az elmúlt néhány hónap alatt megszerzett ismereteket? A virtuális asszisztensek országos szervezetét létrehozó HR szakembert, Kiss-Márton Adriennt kérdeztük, aki az általa vezetett közösségben felméréseket végzett a karantén idején, emellett szakmai támogatást nyújtott a hozzá forduló cégvezetők számára.

– Miért okozott problémát a foglalkoztatásban a home office-ra való átállás? Milyen visszajelzéseket kapott ezen a téren a virtuális asszisztensek közössége?

– Tapasztalataink szerint főleg a Munka Törvénykönyvével kapcsolatos aggályok merültek fel, illetve a szabályozással, a jogi kérdésekkel kapcsolatban érkeztek megkeresések hozzánk, pl. milyen törvényi szabályozás érvényes a home office-ra és a távmunkára. Ezekben a kérdésekben a munkáltatók biztosra akartak menni, mert nem szerettek volna elcsúszni valamin vagy el akarták kerülni, hogy valamilyen jogszabálynak ne tegyenek eleget. De egy részüknél megfogalmazódott a bizalmatlanság is, nem voltak tisztában vele, hogy ugyanúgy tud-e dolgozni, egyáltalán fog-e dolgozni otthonról a munkavállalójuk. Kérdezték, hogy esetleg ismerünk-e olyan szoftvert, amellyel nyomon tudják követni, hogy tényleg dolgozik-e a munkatársuk, amely például képes figyelni az egérmozgásokat.

Hirtelen minden „lehetetlen” lehetségessé vált

– Milyen kihívásokkal küzdöttek a helyzettel kapcsolatban a munkáltatók és milyenekkel a munkavállalók?
– Azt tapasztaltuk a hozzánk érkezett jelzések alapján, hogy ezen a téren is kétfelé szakadt az ország. Ugye, ott vannak a családosok, akik a home office mellett megkapták a home schooling-ot vagy a home óvodát, hiszen akinek ilyen korú gyereke van, ezt is kezelnie kellett. Mindemellett törődni kellett a háztartással, nem beszélve a rendszeres főzésről. Ezzel szemben ott volt a szinglik vagy az egyedülállók rétege, amelynek tagjai meg már szinte unatkoztak. Rengeteg online tanfolyamon vettek részt, amelyekben már 1-2 hónap után kifáradtak. Érdekes volt látni, hogy az elején még mindenki örült neki, hogy végre otthon lehet lenni egy kicsit, de később már besokalltak tőle.

Hová került a fókusz?

– Hogyan érdemes beosztania a napját annak, aki hatékonyan szeretne dolgozni otthon?

blank

– A visszajelzésekből arra következtettünk, hogy azáltal hatékonyabb volt az otthoni munkavégzés, hogy nem nyitották folyamatosan a munkavállalókra az ajtót, hogy nem csörgött annyit a telefon. Persze másként élte meg az otthoni munkavégzést az, akinek telepakolták a napját meetingekkel, hiszen ez ugyanúgy hátráltathatta, mintha bent lett volna az irodában. Akit hagytak normál tempóban dolgozni, tehát kiosztották számára a feladatokat és meghatároztak hozzá egy határidőt, biztosan hatékonyabban dolgozott nyugodt körülmények között. Sok visszajelzés érkezett és több cikkben is olvastam, hogy az otthoni munkavégzés ideje alatt jelentősen megnőtt a túlórák száma. Ez abból is adódhat, hogy a munkavállaló nem tudta szétválasztani azt az időt, amikor dolgozott, illetve amikor nem. Lehet, hogy többet foglalkozott a munkájával, mint a munkahelyén, de nem gondolom, hogy bárki is reggel 8 órától délután 4 óráig folyamatosan ott tudott ülni a gépnél. Biztos, hogy bejött a gyerek, biztos, hogy valamit el kellett intézni, biztos, hogy ebédelni kellett vagy főzni stb. Lehet, hogy voltak olyan határidős munkák, amiket éjszaka kellett megcsinálni, de nem azért, mert napközben is végig dolgozott volna. Azért kellett éjjel megcsinálni, mert nappal közbejött más, mondjuk a gyereknek segíteni a tanulásban. Ezért is gondolom, hogy nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni ebből a „kényszer” home office-ból arra vonatkozóan, hogy mennyire volt vagy nem volt hatékony ez a fajta munkavégzés, hiszen itt azért egyéb körülmények is közrejátszottak. Ez egy pilot, kísérleti projektnek jó volt, de mivel az ember megkapta mellé a gyerekeket vagy az idősebb szülőket, nagyszülőket, akikről gondoskodni kellett, ezért ez nem a valódi helyzetet modellezte. Pszichésen is megterhelő volt mindenki számára a bizonytalanság, a félelem, és ez a teljesítményre is rányomhatta a bélyegét.  

Távol, mégis hatékonyan

– Esetleg megosztanál velünk olyan ötleteket, praktikákat, amelyeket érdemes szem előtt tartani az otthoni munkavégzéssel kapcsolatban?

– Javaslom, hogy határozzunk meg otthon is egy olyan menetrendet, amivel kordában tudjuk tartani a munkaidőt. Ehhez először is feladattudatra van szükség, tehát tisztában kell lenned vele, hogy mik a feladataid. Ez abból a szempontból is „munkás”, mert a munkáltatónak pedig tudnia kell, hogy mik azok a feladatok, amiket el kell végeznie a munkavállalónak. Én általában egy heti terv készítését javaslom, tehát hogy tervezze meg az ember, hogy az adott héten mit fog elvégezni. Vagy ha munkavállalóként dolgozik egy cégnél, akkor biztosan tudja az adott héti feladatait, viszont készítsen egy listát, hogy mik azok, amiket mindenféleképpen meg kell csinálnia. Ugyanis becsúszhatnak olyan dolgok, amiket mindenképpen el kell végezni otthon, a háztartásban, de ha van egy ilyen „mankó” és nem kell minden reggel eltölteni egy órát a napi feladatok meghatározásával, rengeteg időt meg lehet spórolni.  A virtuális asszisztencia, illetve az otthonról történő munkavégzés mellett szólva azt mondjuk, hogy olyan munkát érdemes csinálni, amit örömmel végzel és akkor nem a házimunka vonz majd, hanem az, hogy odaülj a gép elé. Ha munkavállalóként utálod a munkádat és otthonról csinálhatod azt, amit utálsz, akkor ez olyan, mint a vizsgaidőszak, amikor össze-vissza pakolgatod a könyveket, csak ne kelljen nekiállni tanulni. Inkább mindent megcsinálsz helyette, még ablakot is pucolsz.

A COVID-19 helyzetből származó hatások

– Milyen hatásai lehetnek ennek a home office-os időszaknak a munkaerőpiacra, a munkavégzésre? Esetleg beépítik-e a munkáltatók a mindennapjaikba, hogy ez is lehet egy opció? Elindult-e valamiféle átrendeződés, változás a fejekben?

– Azt látom, hogy a munkavállalói oldalról erősebb lett a nyomás. Eddig is volt a munkavállalói oldalról presszió az otthoni munkavégzésre vonatkozóan, hogy a munkáltatók ne ragaszkodjanak ennyire a bent töltött időhöz. Viszont a munkáltatói oldalon én inkább a visszarendeződés felé való tendenciát tapasztalom. Pedig érdemes lenne megvizsgálniuk a cégvezetőknek, hogy mennyi pénzükbe került az átállás, mert ha most kidobjuk a kukába az egészet, akkor értelmetlen volt belefektetni a pénzt, az energiát a gépekbe, a szoftverekbe, az internetes kapcsolat kiépítésébe stb. Mind a multi-, mind a kkv-szektorban működők vállalkozások közül többel is beszéltem, illetve a csoportban is futtattunk egy szavazást erre vonatkozóan és azt tapasztaltuk, hogy szinte mindenki visszatért az eredeti kerékvágásba, ahol pedig eddig is működött a home office (alkalmanként, illetve állandóan), ugyanúgy megtartották. De ott, ahol a pandémia előtt mindenki bent volt az irodában, ők ma is ott dolgoznak, nem honosították meg az otthoni munkavégzést.   

 A magam részéről továbbra sem értem, hogy munkáltatói oldalról miért van ez a hatalmas ellenállás az otthoni munkavégzéssel szemben. Most volt lehetőség a próbára, bár ahogy említettem, ez nem a „vegytiszta” home office volt. Amerikai multicégnél dolgozó HR-es kollégákkal beszéltem, ők is mondták, hogy még bizonyos IT-cégeknél is elvárták az első 2-3 hétben, amikor még a szerverek sem működtek, hogy ugyanolyan hatékonysággal teljesítsenek otthonról a munkavállalóik. Amikor pedig igen rosszak lettek a mutatószámok, aminek, ugye, technikai oka volt, és nem azért, mert az emberek nem akartak otthonról dolgozni, csodálkoztak. Én nem látok olyan nagy áttörést, mint amire vártunk.

Felnőtt, felelős gondolkodású cég és munkavállaló

blank

– Mi kell ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható és működőképes legyen a távmunka, a home office?
– Röviden: felnőtt, felelős gondolkodású munkavállaló és ugyanilyen munkáltató. Pályafutásom alatt nagyon sok emberrel dolgoztam együtt, köztük virtuális asszisztensekkel, ügyfelekkel is. Virtuális asszisztens részről is látom, hogy elengedhetetlen a feladattudat, a felelősségteljes hozzáállás, az innovativitás és a proaktivitás. Ha otthonról dolgozol, akkor nem várhatod el, hogy minden lépésedet meghatározzák, hogy megmondják, pontosan mit kell csinálnod, hanem neked is fel kell tudnod találni magadat. HR-esként több céget támogatok, és nagyon sok helyről hallom a munkavállalóktól azt a kérdést: hol van leírva az, hogy nekem ez a feladatom? Régen, amikor dolgozni kezdtem, sehová nem írták le, hogy mi a feladatom, tudtam, hogy mi tartozik hozzám, és ha nem is tartozott, akkor utánamentem és megnéztem, mert érdekelt és dolgozni akartam. Manapság ezt hallom: legyen leírva minden egyes lépésem, és csak azt csinálom meg. Utána meg csodálkozunk, ha átveszik a feladatainkat a gépek, mert ha valamit így be lehet programozni, akkor azt egy szoftverbe is be lehet ültetni és akkor tényleg nincs szükség az emberre. Ugyanakkor érkezett olyan visszajelzés is erre vonatkozóan, hogy a munkáltatók tehetnek erről, ők nem várják el a kreativitást. Mindenesetre ez egy jelenség, hogy a munkavállalók többsége tényleg erre rendezkedett be vagy erre trenírozódott, hogy csak akkor csinálok meg valamit, ha az le van írva.  

– Azért ezzel kapcsolatban a HR-nek is van feladata, hiszen az sem mindegy, hogy milyen módon osztják ki a feladatokat vagy hogyan tudják motiválni a munkavállalókat.

– Pontosan. Ha HR-esként végigmegyek a gyáron vagy az irodaépületen, beszélgetek a kollégákkal, tehát ott vagyok közöttük, megiszom velük egy kávét, közben belehallgatok abba, miről beszélgetnek, tehát együtt lélegzem az emberekkel, a céggel és van fogalmam arról, hogy mit gondolnak, mit mondanak, miket csinálnak, akkor a való életben érzékelek rengeteg mindent. De ha átváltanak az emberek távoli munkavégzésre, akkor nyilván sokkal nehezebb dolgom van HR-esként, mert meg kell teremtenem azokat a felületeket, ahol információkat tudok begyűjteni. Nem csak egy arc nélküli kérdőívvel, hanem mert, ugye, HR-esként emberekkel dolgozunk, ezért fontos, hogy érezzük őket, lássuk, hogy mit akarnak – ez is egy jelentős kihívás a szakmának. Még a COVID-19 elején végzett felmérést a HR-esek körében Tímár Kriszta HR-es arról, hogy mit gondolnak, ha vége lesz a világjárványnak, megmarad-e a home office vagy sem. Több mint 600-an töltötték ki a kérdőívet és a kollégák nagy többsége azt mondta, hogy visszatérünk a régi kerékvágásba. Vagy azt szeretné, hogy térjünk vissza. Elkezdtem keresgélni az interneten, hogy milyen külföldi cégek működtek már a világjárvány előtt is home office-szal. Azt láttam, hogy külföldön is kihívások elé fogja állítani a cégeket, ha átállnak otthoni munkavégzésre. Tehát ez nem magyar probléma, globális szinten is a bizalmatlanság jellemzi a munkaadókat.

Szerző: Kis Tünde

#homeoffice #HR #Covid #tavmunka #munkaeropiac #karanten