Az elmúlt hetekben a “csendes kilépés/csendes felmondás” vagy angolul „quiet quitting” fogalma szupernóvaként robbant be a médiába. Azt a jelenséget takarja, amikor az emberek nem mondanak fel a munkahelyükön, ehelyett csak éppen annyit dolgoznak, amennyit nagyon muszáj..

A Gallup nemrégiben készített egy felmérést a csendes kilépésről. Azokat a munkavállalókat számolták össze, akik azt mondják, hogy sem nem „elkötelezettek”, sem pedig “aktívan nem elkötelezettek” a munkahelyükön. Azt találták, hogy ezek a csendes kilépők az amerikai munkaerő legalább felét teszik ki! Összességében a Gallup adatai nem igazán mutatnak jelentős változást abban, hogy a munkavállalók hogyan vélekednek a munkájukról az elmúlt néhány évben, ami arra utal, hogy a „csendes kilépés” az amerikai munkahelyeken korábban is jelen volt és normálisnak számít. 

A fiatal munkavállalók

Van egy terület azonban, ahol az adatok jelentősebb változást mutattak: ez pedig a fiatalabb munkavállalók elkötelezettsége. “A 35 év alatti elkötelezett munkavállalók aránya hat százalékponttal csökkent 2019 és 2022 között” – állapítja meg a Gallup, ami arra utal, hogy bár a munkával kapcsolatos passzivitás sok amerikai számára a megszokott, a Z generációhoz tartozók és a millenniumi generáció körében azonban egyre nagyobb lendületet kaphat.

“Egyértelmű, hogy a csendes felmondás a rossz vezetésből fakad” – írja a Gallup.

A szervezet azt ajánlja, hogy a cégvezetők jobban kommunikáljanak a beosztottjaikkal. “A Gallup szerint a sikeres vezetőknek hetente minden csapattaggal mélyebb beszélgetést kellene folytatnia, úgy 15-30 percen keresztül.

A „csendes kilépés” és a passzív ellenállás filozófiája

Japánban létezik egy „shokunin” nevű fogalom, ami egy olyan kézművesre utal, aki mélyen elkötelezett a mestersége iránt és mindig a tökéletességre törekszik abban, amit csinál. A „csendes kilépés” ennek az ellentéte. Arról szól, hogy elválasztod az egódat attól, amit a megélhetésedért csinálsz, és nem törekszel a tökéletességre. Határokat szabsz, és egyszerűen csak elvégzed a feladatokat, amiket el kell végezned, azon az időn belül, amiért fizetnek – mindenféle extra sallangok nélkül. Nincs többé éjszakai vagy hétvégi munka és az e-mailjeid sem csekkolod folyamatosan. A munkamániának vége. A csendes felmondást nevezhetjük munka- magánélet egyensúly manifesztumának is. 

A pandémiát követő korszellem 

Úgy tűnik, a legtöbb megfigyelő egyetért abban, hogy a csendes kilépés iránti lelkesedés a pandémia utáni korszellemről árulkodik. A távmunka megőrzéséért és kiterjesztéséért folyó harcban sok munkavállaló úgy tűnik, átértékeli, hol és hogyan végzi a munkáját. Hozzájárul a jelenséghez az is, hogy a Covid utáni időszakban – bár könnyen lehet, hogy csak a közelgő recesszióig – az elbocsátások rekord alacsony szinten vannak, és ezért az emberek biztosnak érzik a munkahelyüket. 

Eközben a kormányzati adatok szerint az elmúlt két negyedévben a termelékenység történelmi mértékben csökkent. Ennek számos oka lehet: az ellátási láncok akadozása, a rekord mennyiségű munkahelyváltás, a világjárvány okozta sebek, a távmunka tömeges elterjedése és még sorolhatnánk. A legnagyobb vállalatok azonban úgy gondolják, hogy a legfontosabb ok egyszerűen az, hogy az alkalmazottaik nem elég produktívak..

Szerző: K.T.
Fotó: Freepik