Életünk legnehezebb fejezete kezdődik egy általunk nagyon szeretett személy elvesztésével. Ezt mindenki átéli legalább egyszer az élete során és komoly önismereti, lelki utazás indul, amely kihat a magánéleten túl a munkavégzésre is. A gyász a munkahelyen is jelen lehet.
Egy (vagy több) szerettünk, barátunk, közeli jó ismerősünk elvesztése komoly lelki seb. A gyász időszaka mindenki esetében más lehet, és logikus, hogy ez idő alatt sem áll meg az élet. Sőt, a munkának is mennie kell tovább. Azonban közös törés és lelki seb lehet, ha egy munkatársat veszítünk el.
Ha a haláleset a munkahely (szinte) összes dolgozóját érinti, az közös gyászmunkát igényel. Ennek munkával való összehangolása komoly kihívást jelenthet, mert a gyász érzelmileg, mentálisan és fizikailag is kimerítő. Ezzel a fájdalommal, veszteséggel együtt kell élni és az a cél, hogy az élet(kedv) és munka a normál ütemben folyhasson tovább. Ez ugyanúgy igaz olyan gyászolóra, aki nem kollégáját veszítette el, hanem egy családtagját vagy barátját. Kinek gyorsabban, kinek lassabban megy ez, de amire szükség van…
Legyen helye az érzelmeknek
Bármilyen kapcsolat is volt az elhunyt és a dolgozó között, fontos elfogadni, hogy a gyász normális és természetes folyamat, amely mindenkinél másképp zajlik. Nem kell és nem is szabad elnyomni a szomorúságot, haragot vagy más érzelmeket a munka során. A gyász feldolgozása időt igényel. Nem mindenki egyformán reagál, de ha valaki beszélgetni akar a történetekről, az ne tartsa vissza magában. Jó, ha van legalább egy olyan munkatárs, főnök, aki meghallgatja az értelmeket. Ha pedig az elhunyt személye egyben munkatárs is volt, a közös beszélgetéssel oldható a feszültség.
Rugalmas munkarend kialakítása
Amennyiben lehetőség van rá, érdemes pár nap vagy akár hosszabb időt szabadságon tölteni, hogy az érzelmekkel való foglalkozás előtérbe kerülhessen. Nemcsak az esetleges ügyintézések
kívánhatnak több időt, hanem a történtek feldolgozása is.
Ha a munkáltató megengedő, akkor kihasználható a rugalmas munkarend vagy a távmunka végzése. Munkáltatóként és dolgozóként is figyelembe kell venni, hogy egy számunkra kedves személy elvesztése után a gyász annyira lefoghatja az embert, hogy nem mindig képes a tőle megszokott teljesítményre.
Kisebb lépések
Az élet tényleg nem áll meg, bárkit is veszítünk el, de a lelki vívódás és teher megviselheti az embert. Ha nem megoldható a szabadságolás ez időszakra, esetleg épp a gyászoló akarja belevetni magát a munkába, hogy elterelje a figyelmét, akkor is érdemes kicsit lelassítani. Ez úgy is megvalósítható, hogy prioritásokat állít fel feladatai között és apróbb elérendő célokat tűz ki maga elé. A fókuszt könnyen elviheti az ember érzelmi állapota, így azt is el kell fogadni, hogy nem biztos, hogy nem minden sikerül tökéletesen.
Támogató munkahelyi környezet
A gyász komoly lelki munkát igényel, ám ezt nem lehet siettetni. Mindenki a maga tempójában halad. Ha lehetséges, érdemes megosztani a problémákat, az érzelmeket egy megbízható kollégával, felettessel. A jó vezető és munkahely ismérve, hogy empatikus személyek dolgoznak együtt, így segítségként szolgálhatnak annak, aki élete egyik legnagyobb tragédiáját éli át. Szükség van azonban a határok betartására, azaz azt is érdemes felismerni, ha valaki bezár és nem akar a történtekről, érzelmeiről beszélni. A túlzott tolakodás, a minden áron segíteni akarás csak még inkább a mélybe tolja azt, aki így gyászol.
Ha a munkahelyen van pszichológiai tanácsadás, azt érdemes igénybe venni. Nem szégyen kihasználni a lehetőséget.
Önsegítés
Rendkívül nehéz időszak valaki olyat elveszíteni és annak hiányával együtt élni, aki annyira fontos volt nekünk. Ez nem megy egyik napról a másikra. Fontos, hogy a munka mellett időt kell szánni az érzelmek feldolgozására. Ez mindenki esetében más lehet: beszélgetés, naplóírás, segítő szakemberrel zajló terápia.
A haláleset feldolgozása és elfogadása fárasztó, ezért különösen fontos az elegendő alvás, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a mozgás.
Van, akihajlamos beletemetkezni a munkába, hogy elkerüljük az érzelmeket. Ez hosszú távon azonban túlhajszoltsághoz és kiégéshez vezethet.
Reális elvárások
A gyász nem lineáris folyamat, és nem lehet behatárolni annak végét. Az érzelmek idővel csillapodhatnak ugyan, de a fájdalom egy része megmaradhat és mindig az ember életének részese lesz. Azonban fel kell ismerni, ha a fájdalom nem akar szűnni és annak már akár fizikai kivetülését is megtapasztalja a gyászoló. Ebben az esetben mindenképp érdemes szakember segítségét kérni.
A gyászt mindenki másképp dolgozza fel és mást jelent időben is. Az önmagunkkal és másokkal szembeni türelem, valamint a támogatás keresése és elfogadása kulcsfontosságú a munka és a gyász közötti egyensúly fenntartásához.