A szenvedélyt régóta a munkahelyi siker kulcsának tartják. Azonban a tudományos kutatások vegyes eredményeket hoztak. Egyes tanulmányok szerint a szenvedélyes alkalmazottak jobban teljesítenek, míg mások nem találtak ilyen összefüggést. Mi állhat a szenvedély ellentmondásos hatásainak hátterében, és hogyan lehet kiaknázni a szenvedély előnyeit anélkül, hogy annak árnyoldalai visszaütnének?
A szenvedély torzítja az önértékelést
A szenvedély és az önbizalom közötti kapcsolat feltárására több, mint 1000 amerikai és kínai alkalmazott bevonásával végezett a Harvard Business Review kutatásokat. Eredményeink szerint a szenvedély gyakran túlzott önbizalommal jár, ami magyarázhatja, miért nem mindig vezet jobb teljesítményhez.
A szenvedélyes emberek magasabbra értékelik magukat, mint kollégáik
Első tanulmányukban több, mint 800 kínai mérnököt kértünk meg, hogy 20 napon keresztül minden reggel és délután értékeljék saját szenvedélyüket és teljesítményüket, valamint csapatuk teljesítményét. Azt találtuk, hogy a szenvedélyesebb alkalmazottak magasabbra értékelték saját teljesítményüket, mint kollégáik. Ez azt sugallja, hogy a szenvedély az önértékelést is felfelé torzíthatja.
Ha valaki iránt szenvedélyt érzünk, magasabbra értékeljük őt is
Egy további tanulmányban azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a szenvedély mások képességeinek értékelését. Több, mint 200 amerikai futballrajongót kérdeztek meg kedvenc csapatuk esélyeiről a Super Bowl megnyerésére. A szenvedélyes rajongók túlságosan optimisták voltak kedvenc csapatuk esélyeivel kapcsolatban, ami azt mutatja, hogy a szenvedély felfelé torzíthatja mások értékelését is.
A szenvedély buktatói
A szenvedélyes dolgozók túlzott önbizalma hasznos lehet olyan szerepekben, ahol a kitartás kulcsfontosságú, mint például vállalkozók, tanácsadók és értékesítők esetében. Azonban olyan szerepekben, ahol a pontos önértékelés kritikus, mint például sebészek, vagy pilóták esetében, a szenvedély általi önbizalma veszélyes lehet.
Nem azt javasoljuk, hogy a vezetők csökkentsék a szenvedélyt, hanem hogy vegyék figyelembe az ezzel járó túlzott önbizalmat. Például a szenvedélyes alkalmazottakat arra kell ösztönözni, hogy építsenek be “szenvedély-rugalmasságot”, azaz hagyjanak időt egy ambiciózus ütemtervben, gondolják át kapacitásukat új projektek elfogadása előtt, és előre lássák a szenvedélyük által okozott potenciális akadályokat.
A szenvedély sok előnnyel jár, de költségekkel is. A kutatásunk nem sugallja, hogy a szenvedélyes embereket ne kellene alkalmazni, vagy hogy nehezebb lenne őket kezelni. Inkább azt mutatja, hogy a kezelésük proaktívitást és éberséget igényel.