Tavaly márciusban az egyik napról a másikra kellett átállniuk az oktatási intézményeknek a digitális oktatásra, úgy, hogy a gyerekek egy részének sem eszköze, sem internetelérése nem volt otthon. De a tanároknak is néhány nap állt a rendelkezésükre, hogy megteremtsék az oktatás feltételeit és felhúzzák a saját digitális kompetenciájukat a feladat ellátásához szükséges szintre. Milyen hátrányok erősödtek meg a digitális oktatás bevezetésével, hogyan alkalmazkodtak a tanulók, a szülők, a tanárok a megváltozott helyzethez? Többek között erről is szó volt az Alternatív Közösségek Egyesülete által szervezett online beszélgetésen, amelyen L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője, az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, Nagy Erzsébet Emese, a napkori Működők Informális Csoportja vezetője, a Partners Hungary Alapítvány munkatársa és Rády Eszter pszichológus, önismereti coach, tréner osztotta meg tapasztalatait.

A szakemberek megfigyelése szerint ahhoz, hogy a szülők segíteni tudják gyermekeiket ebben a megváltozott helyzetben, segítségre volt szükségük digitális kompetenciáik fejlesztésében. A civilszervezetek, a korábban is mentor szerepet ellátó segítő közösségek felé megfogalmazódott az igény és ők reagáltak is ezekre. Számos érdekes tapasztalatot hozott a karantén időszaka alatt zajló digitális oktatás, a kerekasztal-beszélgetés résztvevői közül volt, aki azt úgy látta, a fiatalok egy új pozíciót nyertek a családban azáltal, hogy digitális területen többlettudással rendelkeztek. Ezt elismerték a családtagok, így megfordult a helyzetük a családban.

A tavaszi időszakban a digitális oktatásra való hirtelen átállás sok családnál felvetette a kérdést: milyen digitális eszközt tudnak rendelkezésre bocsájtani ehhez. Az látható, hogy a 21. századi mélyszegénységben is szinte minden családban van legalább egy mobiltelefon (okostelefon). Viszont az nehézséget jelentett, hogy ezzel miként tudnak a tanulmányi felülethez csatlakozni, és ha ez sikerült is, nem találták meg a gyerekek számára feltöltött feladatokat. További akadályt képezett, hogy ezen az eszközön nem tudták megoldani a tanárok által feltöltött feladatokat, majd azokat visszaküldeni. Mindemellett látni kell, hogy egy családban sokszor 3-4 gyereknek kellett volna használnia az okoseszközt, ami megoldhatatlan helyzetbe sodorta a családokat. Ekkor derült ki, hogy egy óriási szakadék van a társadalomban, amit megoldásra vár. Sok gyereket csak úgy tudott elérni az iskola, hogy fent vannak a közösségimédia-felületen, így ahhoz kapcsolódóan hoztak létre csoportokat, és ezen a csatornán lehetett információkat eljuttatni hozzájuk.  

Ezzel párhuzamosan számos civilszervezet digitális eszközök gyűjtésébe kezdett, amelyeket iskolás korú gyerekeknek adtak. A szakemberek tapasztalatai sokfélék voltak az otthoni digitális tanulással kapcsolatban. Az elmondható, hogy a mélyszegénységben nem alkalmas a fizikai környezet az otthoni tanulásra, sok esetben például meg kellett védeniük a családtól az eljuttatott eszközöket (tableteket). Ott, ahol a szülő, a felnőtt testvér, a börtönből épp kijövő családtag meglátta, hogy van egy szabad interneteléréssel rendelkező eszköz, nem a tanulás volt az első, rövid idő alatt lefogyasztották az internetkeretet. De olyan esettel is találkoztak a szakemberek, hogy eladták a készüléket vagy az óvodáskorú kistestvér összetörte, mert nem tudott vigyázni rá. Ennek kivédésére szerződéssel kapták meg az eszközöket a családok, és felelősséget kellett vállalniuk érte. Emellett azt is érdemes látni, hogy nagyon nehéz, vagy lehetetlen iskolai motivációt kialakítani az otthoni tanulásban olyan gyerekeknél, akiknél az az iskolarendszerben sincs meg. Sokan nem küldték, nem tudták visszaküldeni a feladatokat, az ilyen esetekre nem volt protokollja az iskolának, hogy miként kell ezeket kezelni, így valószínűleg a gyerekek egy részénél elveszett ez az időszak a tanulásban.

Nemcsak a szülőknél volt hiány a digitális alapkompetencia, hanem a pedagógusok nagy részénél is, ezt három szervezet (a Rosa Palace Alapítvány, a Motiváció Műhely és a Partners Hungary Alapítvány) kutatása is alátámasztotta. Ebben azt jelezték vissza a pedagógusok, hogy nagyon örülnének, ha ők is kapnának segítséget, támogatást ezen a téren, mert azt érezték, hogy egyedül maradtak. Egymástól sajátították el a legfontosabb készségeket, a kapcsolattartásra alkalmas felületek kezelését, mert a tankerülettől vagy más helyről nem kaptak segítséget.

Voltak olyan közösségek a tavalyi karantén idején, ahol digitális kompetencia-fejlesztés tréningsorozatot tartottak, az ezen részt vevő szülők az ott felszedett ismereteket még másik 2-3 szülőnek átadták. A „tanfolyamon” kaptak egy kis kézikönyvet, illetve laptopot, és amikor a szervezők visszajelzést kértek a többi szülőnél felmerülő elakadásokról, arról számoltak be az érintettek, hogy a szülőtársaktól segítséget kaptak azok megoldására. A szakemberek szerint óriási megtartó ereje van a közösségnek, legyen az akár a közösségi médiában szerveződő csoport. Az ilyen kapcsolódások közösségi élményhez juttatják a gyerekeket, erősíti bennük a „tartozol valahová” érzést.  

Mindezek mellett a digitális oktatás többféle fejlődési irányt kijelölt a családokban, a közösségekben.  A civilszervezetek által működtetett mentorhálózathoz óvodás és alsós gyerekek is csatlakoztak. Ahhoz, hogy létrejöjjön az online kapcsolódás, szükség volt a szülő jelenlétére, hiszen ő kezelte a kapcsolattartásra alkalmas eszközt. Mivel az anyukák is részt vettek a mentorral való beszélgetésben, ez alatt számos új kompetenciát elsajátítottak. A mentor mindent elkövetett, hogy fenntartsa a gyerek figyelemkoncentrációját, motivációját, ezzel olyan kommunikációs mintát adott az anyukának, amellyel a szülői kompetenciái is növekedtek. Az online térben megvalósuló meseolvasás vagy a szülői klub olyan játékos készségfejlesztő feladatokra készítette fel a szülőket, amiket otthon gyakorolhatnak a gyerekekkel.

Azok az anyukák, akik elkezdtek fejlődni a digitális kompetenciák terén, a saját életük irányításában is bátrabbak lettek, például aktívabban írtak önéletrajzot, motivációs levelet, jelentkeztek állásra.  Tapasztalható, hogy az a tudás, amelyet kaptak, felébresztette bennük az akaratot, hogy elérjék a céljaikat, és ezt a másfajta szemléletet a családba is bevitték. A kerekasztal résztvevői a digitális oktatással járó előnyökről is beszámoltak, amely olyan dolgokra ébresztett rá bennünket, amiket nem is sejtettünk. Például rá lettünk kényszerítve arra, hogy új dolgokat tanuljunk. Azok a családok, amelyek képesek voltak minimális biztonságot nyújtani a gyerekeiknek az otthontanulással együtt járó folyamatokhoz, ott a gyerekek jobban teljesítettek, és kevésbé méregették magukat a társaság többi tagjához. Akik a tavaszi időben képesek voltak jól berendezkedni, megtalálták a helyüket és megerősödtek a 2. bezárási időszakra. Képesek voltak önmaguk felé fordulni, ezért személyes fejlődési élményük is van, ami megerősíti őket.

Szerző: K.T.

#oktatas #digitaliskompetencia #eselyegyenloseg #munkaeropiac #allas #kepzes #it