Realitásindító címmel kezdett tényfeltáró projektbe a Magyar Orvosi Kamara. Az orvosok tényleges visszajelzései alapján állítják össze, mi a realitás jelenleg Covid-témában a magyar egészégügyben. A médiában megjelenő híradások mellett a MOK a saját honlapján teszi közzé, mit tudnak ők a helyzetről.

Mint írják, mivel az első visszajelzések igen nagy része az intenzív ellátást még nem, de kórházi ellátást már igénylő betegeket ellátó osztályokról, részlegekről érkezett, és jelenleg a legnagyobb terhelés is ezekre, valamint a hozzájuk tartozó felvételi ambulanciákra, SBO-kra nehezedik. A későbbiekben tervezik, hogy az Intenzív osztályok, az alapellátás, valamint a betegelhelyezés, a mentőszolgálat nehézségeivel is foglalkozzanak.

A COVID ellátó osztályok és ambulanciák esetében a kamarához érkező jelzésekből a következő kép rajzolódott ki:

Ami van:

Védőfelszerelés: a legtöbb helyen rendelkezésre áll. Minőségéről, utánpótlásáról vegyes jelzések érkeznek, de a probléma a korábbinál sokkal kevésbé hangsúlyos.

Étel – ital: A dolgozók élelmezését a legtöbb helyen megoldották, illetve újraindult az egészségügyi dolgozók etetését célzó társadalmi kezdeményezés is. Hogy aztán a dolgozóknak van-e ideje is fogyasztani, az más lapra tartozik.

“Harci kedv”: Az orvosok és szakdolgozók legnagyobb része egyelőre töretlen akarattal és hatalmas erőfeszítéseket téve, a rendszer hibáit kompenzálva igyekszik gyógyítani és segíteni. Az ezeken az osztályokon ápolt betegek legjelentősebb része meggyógyul, otthonába távozik.

Ami nincs vagy kevés, de pótolható:

Protokollok: Tavasz óta nem frissült érdemben a COVID ellátás magyarországi szintű, könyvben is összefoglalt protokollja. Az ezen osztályokra átvezényelt, nagyon változatos szakmai hátterű orvosok legtöbbször nem ismerik a működés helyi módját, ennek leírása, megtanítása nélkül pedig frusztrálóan és feleslegesen megy el idejük a beletanulással.

Adminisztratív segítség: Adminisztrátorok, diszpécserek idevezénylése – valamint a betegutak tisztázása – hatalmas segítség lehetnének, hogy az orvosoknak kevesebb idejük menjen el az adminisztrációra. Szüksége lenne használható számítógépekre, nyomtatókra is.

Infrastruktúra: Afrissen kialakított munkahelyeken a dolgozók számára hiányzik az öltöző, tisztálkodó, étkező és pihenőhely. Az eredetileg nem fertőző betegek ellátására szolgáló osztályok, épületek átalakítása után rengeteg visszajelzés szerint komoly hibák maradtak. További, a betegbiztonságot veszélyeztető gondot jelent sokhelyütt az átláthatóság, betegek obszerválhatóságának hiánya.

Legnehezebben kezelhető gondok:

Személyzeti létszám: Jelen állás szerint még valamennyi humán erőforrás mozgósítható, de már most sincs, és a járvány súlyosbodásával, a betegszám növekedésével végképp nem lesz elegendő orvos és szakdolgozó. Nincsenek elegen a betegek biztonságos ellátásához.

Beteg méltóság: Sokszor sérül a betegek méltósága, nincs idő a kellő felvilágosításra, megnyugtatásukra, szorongásuk csökkentésére, és ez mindkét oldalt nagyon frusztrálja.

Dolgozók kiesése: Az ellátók létszámát csökkentik – a megbetegedések mellett – a kontakttá válások, karanténba kerülések is. Ezen egyrészt a megfelelő védőruházat és izolálás, a szabályok betartásának lehetővé tétele segíthet. Másrészt érdemes lenne megfontolni a karanténba került egészségügyi dolgozók munkába való visszatérésének gyorsítását is, különben elfogynak.

A betegek száma: nagyobb hangsúlyt kellene kapnia annak, hogy a kórházi kezelést valójában még vagy már nem igénylő betegek ne terheljék a rendszert. Nehezen kezelhető gondot jelent sokszor a javuló betegek hazaküldése is. Szervezési okokból számos esetben otthonuktól távoli kórházban kötnek ki, visszafelé a tömegközlekedést nem használhatják, még potenciálisan fertőzőek révén a rokonok-ismerősök általi szállítás is problémás, a mentőszolgálat kapacitása pedig ilyen távolsági hazaszállításokra végképp nem elegendő.

A MOK szerint, ha a fertőzések számának emelkedésével újabb és újabb, eredetileg nem erre a célra szánt osztályokat, épületeket, valamint alapvetően nem erre képzett nővéreket és orvosokat kell bevonni a növekvő számú betegek ellátásába, úgy az erősen kompromisszumos, a gyógyítás minimumfeltételeit felpuhító megoldások mind gyakoribbá válnak. A gyógyítás minősége, az újabb betegek gyógyulási esélyei folyamatosan csökkennek. Ennek elkerülésére az egyetlen lehetőség a „járványgörbe laposítása”, azaz az új fertőzések kialakulásának lassítása a kontaktusok csökkentése, maszkviselés és higiénés szabályok betartása révén.

Forrás: MOK

#covid #egeszsegugyiellatas #kamara #egeszsegugyidolgozok