Egy-másfél évtizeddel ezelőtt még Európa sereghajtói voltunk, mind a foglalkoztatottságban, mind a munkanélküliségben. Azóta nagyot léptünk előre, európai összevetés szerint a munkanélküliségi rátát (4%) tekintve az élen járunk, a foglalkoztatási rátában a középmezőnyben szerepelünk (75%). A munkahelyi mennyiségi mutatókkal tehát rendben is lennénk. És ez elég?
Az ezredforduló táján az EU azt fogalmazta meg, hogy a teljes foglalkoztatottsághoz el kell érni a foglalkoztatási ráta legalább 70%-os szintjét. Hozzátette ugyanakkor egyik oldalról a foglalkoztatás versenyképességének, másik oldalról a foglalkoztatás minőségének követelményét: a szabadságjogok, az esélyegyenlőség biztosítása, a munkavállalók és családjaik biztonsága, a megfelelő élet- és munkafeltételek biztosítása a munkahelyeken, a munkavállalói érdekek figyelembevétele, a munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek bevonása a döntés-hozatalba.
A mennyiség a fontos?
Igen, tudjuk, hogy makro társadalmi-gazdasági, politikai oldalról nézve a mennyiség a fontos. Legyen mindenkinek munkája, mert ez biztosítja a megélhetést is, a társadalmi beilleszkedést is, míg a tartós munkanélküli lét megbélyegzett és reménytelen helyzetet alakít ki. Ezért természetes cél, hogy ne legyenek munkanélküliek, mert ha ezek az emberek nem tudnak önmagukról gondoskodni, akkor az a közösség terhe lesz, arról nem is beszélve, hogy a munkanélküli lét hogyan építi le az egyén személyiségét, a családot, a gyerekek jövőbeni kilátásait.
Minőségi elvárások a munkavállalók részéről
Ezeket a célokat biztosan nem akarjuk feladni, hanem „csak” új dimenziókkal kiegészíteni. Mert az, ha valakinek van munkája, még nem minden. Sokan dolgoznak feketén: van munkájuk, de kiszolgáltatottak, nincs biztosításuk és foglalkoztatási biztonságuk (és cseppet sem részletkérdés, hogy azokat a járulékokat, amelyeket a cég nem fizet be utánuk, rajtunk, többieken vasalja be a költségvetés). Tudjuk, mondjuk, hogy szerencsére már a múlté a kizsákmányolás, de azért ez még a mai munkáltatók egy részétől sem teljesen idegen: kifizetetlen túlóra, kimaxolt munkaidőkeret, minimálbér alatti díjazás, eltitkolt egészségvédelmi és munkabiztonsági hiányok, kiskirály nagyfőnökök stb.
És ezek még „csak” a hétköznapi, megélhetéssel kapcsolatos kérdések. A 21. század munkavállalója már szeretné, ha a munkája/munkahelye is 21. századi lenne, ahol nemcsak dolgozik, hanem eközben jól is érzi magát.
Persze a munkahelyek minősége még egy kevésbé definiált, igen tág fogalom, nagyon sok mindent sorolhatunk ebbe a kategóriába. Egy lehetséges felsorolás:
- Bérek, juttatások: bérszínvonal (jövedelem-szegénység), a bérek differenciáltsága, motivációs rendszer, elismertség, választási lehetőség a cafeteriában
- A nők helyzete: egyenjogúság, egyenlő bérek, üvegplafon
- A munka és magánélet egyensúlya: munkaidő-beosztás, szabadság
- Munkahelyi légkör: szervezeti kultúra, elfogadottság, értékeltség, vezetők és beosztottak, versengés és támogatás
- Stressz: a szervezeti-vezetési helyzetből, csoport-kapcsolatokból, a munkafeladatból, felelősségből, a munkakörnyezetből, a változásból, a szervezeti támogatás hiányából adódóan
- Megváltozott munkaképességűek: foglalkoztatás, munkafeltételek, beillesztés, elfogadottság és támogatás
- Életet végigkísérő tanulás: a képzésben résztvevők és a képzések támogatása, finanszírozása
- Karrier-lehetőségek: karrier-terv, – pálya, belső mobilitás, tudás-menedzsment
- Biztonság: munkavállalói státusz (munkaviszony, kölcsön, atipikus), a felmondás gyakorisága, felmondási idő, végkielégítés
- Érdekérvényesítési lehetőség: individuális vagy kollektív, formális és informális érdekvédelem, szakszervezet, üzemi tanács
- Munkaidő: hossza, rugalmasság, munkaidőkeret, túlóra, szabadság, home office
- Munkavállalói jogok: törvényi szabályozás, kollektív szerződés, a törvénytől eltérés lehetőségei
- Egészségvédelem: károsító tényezők, megelőzés, védelem, orvosi ellátás, munkavédelmi megbízott
Úgy gondoljuk, hogy csak az a munkaerőpiac, és azon csak azok a munkahelyek lesznek tartósan fenntarthatók, amelyek nemcsak a mennyiségi, hanem egyre inkább a minőségi követelményeknek is megfelelnek. Persze tudjuk, hogy akár a fenti listából, akár azon túl is minden bizonnyal mindenki más tényezőket emelne ki. Érdemes lenne már most elkezdeni ezen közösen gondolkozni: ki mit tart fontos minőségi kritériumnak. He elindul erről egy polémia, talán kikristályosodik valami közös jövőkép, használható célok és megoldások mindannyiunk számára.
Szakértők:
Prof. Dr. László Gyula, munkaerő-piaci és társadalmi párbeszéd elemző, PTE KTK
Dr. Sipos Norbert, munkaerő-piaci elemző, PTE KTK
Fotó: Envato