Edd meg szépen az amarántot, nincs már hús, amit mama rántott – indulhatna egy kedélyes beszélgetés a jövőben imigyen is. Húsfogyasztás kontra vegetarianizmus, étkezésünk, mi hogyan és honnan kerül az asztalra? Professzor Dr. Wilhelm Mártával (PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet) keringünk a téma körül a fenntarthatóság jegyében.
Az emlegetett amaránt azért izgalmas, mert teljes értékű fehérje, és ki hinné, de szőrös disznóparéj néven hazánkban is terem. Külön figyelmet azért érdemel ez a dolog, mert egyértelműen rámutat a jelenségre, hogyan utazza be keresztül-kasul a bolygót akár teljesen feleslegesen is egy termék, amíg az asztalunkra érkezik. Természetesen jóval magasabb áron.
Az, hogy mit eszünk, azt honnan szerezzük be, a fenntarthatóság szempontjából egyáltalán nem közömbös. Egyre többen választják a vegetarianizmust, vagy a teljes vegánságot, mint a környezeti kérdésre adott választ. Nemrégiben egy berlini menzáról érkezett hír, hogy korlátozottan kínál húst a diákoknak.
Vajon miért nehéz megoldani nyolcmilliárd ember húsfogyasztását? Ha az emberek gyakran és nagy mennyiségben esznek húst, ami a jóléti társadalmakra jellemző lehet, – természetesen a helyi konyha sajátosságaitól is függ, hogy mennyit és milyen állatokét –, akkor ezeket a fogyasztásra szánt állatokat fel kell nevelni, ki kell elégíteni a táplálékszükségletüket, amihez hely és növények is kellenek. Ezt követőn fel kell dolgozni a tejüket, húsukat, ráadásul különösen a kérődzők, jelentősen hozzájárulnak a bolygó össz-metán kibocsátásához. Tartásuk körülményei is külön megérnének egy misét, hiszen egyre kisebb a hely és egyre több az éhes száj, sok helyütt borzasztóan összezsúfolva tartják őket, amíg be nem végzik sorsukat.
Életük és haláluk körülményei is méltatlanok lehetnek egy élőlényéhez, ilyenformán az állatvédők tiltakozása sokszor egyáltalán nem túlzás. Ha mindezt figyelembe vesszük, arra jutunk, hogy hosszú távon nem környezetbarát ennyi húst enni, és általában ekkora mennyiségre nincs is szükségünk.
Vegyük példának a magyar konyha alapjait, még az előző század derekától visszatekintve. Egyáltalán nem tartalmazott túl sok húst. A családoknál hetente kétszer-háromszor került az asztalra, akkor is inkább kevesebb. Az eredeti receptek a húst tartalmazó ételek esetében is jóval szerényebb mennyiséggel bírtak. Egy jó levessel szintén fehérjében gazdag, tápláló eledelhez lehetett jutni. Nem szólva arról, hogy ma a húskínálat sem olyan sokszínű: valamikor ehettünk galamb-, vagy fácánlevest, töltött szalonkát… És tényleg legenda ma már a nyúlpaprikás is.
Az emberi szervezet számára ugyanis fontos a fehérjebevitel és jó ideig kizárólag az állati eredetű fehérjéket tartották teljes értékűnek. Azóta kiderült, többek között a fent emlegetett amarántról, hogy teljes értékű fehérjét tartalmaz nagy mennyiségben. Érdemes több növényből összeállítani a vegetáriánus étrendet, hogy ez a komplex bevitel érvényesülhessen: nem véletlen, hogy az olyan kultúrákban, mint pl. az indiai, ahol a lakosság jelentős része nem fogyaszt húst, erre külön speciális összetételű étrendek alakultak ki.
Az is környezetbarát megoldás, ha életterükben elérhető alapanyagokat hasznosítjuk, mégis úgy tűnik, ehhez értünk ma legkevésbé. Például melyik gomba, egyéb növény ehető az erdők, tisztások kínálatából és melyik mérgező. Hogy melyik növényt miről ismerhetjük fel, mit tartalmaz. A szállítási útvonalakat lerövidítve, a felesleges utaztatásokat levágva a bolygó is fellélegzik. Nem szükséges annyi műanyag csomagolás, ha a helyi termelőtől vásárolunk.
Természetesen nem cél, hogy mindenki lemondjon a húsról, aki szereti: egyelőre legalábbis még rendelkezésre áll. Ugyanakkor, ha a kedvelt húsos ételekben az emberek jelentős része megtanulná „effektként” használni, kisebb mennyiségben, illetve ritkítani az alkalmakon, amikor ragaszkodik a fogyasztásához, emellett hajlandó lenne nyitottabban több, zöldségekben gazdag fogást kóstolni és rendszeresen az étrendje részévé tenni, ismét tettünk valamit a bolygóért.
Szerző: B.E.
Fotó: Envato
#fenntarthatosag #taplalkozas #fogyasztas