A munka egy érdekes szó. Ha az eredeti, szláv jelentését nézzük, kínt, gyötrelmet jelent. De ha egy picit megállunk emellett, gyorsan rájövünk, sok egyéb jelentés is társul hozzá. Hogy ki mit tud mellé rendelni, kinek mit jelent ez a szó, hogy illeszti be az életébe, és hogy a munka az öröm, a siker, az elégedettség egyik forrása-e, vagy nehéz érzések társulnak hozzá, egyéni kérdés. És hogy kapcsolódik mindez a munkakultúrához? Van-e ebben szerepe a munkáltatónak, vagy máshol dől el ez a viszony? Ritka árucikk-e a szenvedély a munka világában?
A munkában elért siker nagyrészt azon múlik, hogy milyen munkával kapcsolatos élményeket éltünk meg gyerekként, fiatalként, milyen mintákat láttunk szüleinktől, illetve milyen saját tapasztalataink voltak gyermekként a teljesítményről. „Nem mindegy, hogy a gyerek azt tapasztalja-e, hogy a szülő a munkájában a betevőért harcol és egy szükséges rossznak tekinti az életben, vagy képesek-e kiteljesedni a tevékenységükben és örömüket lelni benne. Emellett a kortársak és a szűkebb környezet is személetformáló hatással van ránk a tekintetben, hogy hogy viszonyulunk a munkához.” – mondta Venczel-Szakó Tímea közgazdász, business coach a Pécs Tv Munka világa című műsorában.
„Boldogság, elégedettség, jól érzem magam a bőrömben, harmónia, magabiztosság – ezeket érezzük akkor, ha a helyünkön vagyunk a munkánkban. A különböző generációk között nagy az eltérés abból szempontból, ahogy a munkához viszonyulnak, amit a munkától várnak, de azt mindenki egyformán fontosnak tartja, hogy értékes és értelmes legyen az a tevékenység, amit végez.” – emelte ki a szakember.
A munkaerőpiacon négy generáció van jelen – a Veteránok – akik 1946 előtt születtek-, a baby boomerek, az Y és az X generáció, valamint a friss, pályakezdő Z generáció. Ez utóbbi csoportra számos kutatás irányul, mert az ő preferenciáik és attitűdjük eltér a korábbi csoportokétól.
„Ők a kihívást, az önmegvalósítást keresik, ők ki szeretnének teljesedni a munkában, nem úgy, mint például a Veteránok, akik számára a biztonság, a kiszámíthatóság, a hierarchia volt az elsődleges szempont, és a tekintélyelvűség sem volt tőlük idegen.” – mondta Venczel Szakó Tímea. „A Z generáció tisztában van azzal, hogy a tudásuk értéket képvisel, ők elvárásokkal lépnek a munkaerőpiacra – ez talán sokszor irreális elvárás is. Ők azt keresik, amiben kiteljesedhetnek, amiben jónak érzik magukat, sokan vezetők akarnak lenni. Ha nem érzik azt, hogy fejlődési lehetőség van a munkahelyen számukra, 1-2 év után váltanak, könnyen lépnek tovább. Ez is egy különbség az idősebb generációhoz képest.” – tette hozzá.
Kutatások szerint a Z generáció számára nem elsősorban a fizetés a legfőbb motiváló eszköz, sokkal lényegesebb számukra a fejlődés lehetősége, a kihívás, a változatosság. Ez pedig a munkáltatók oldalán is egy új működést követel meg.
„A munkáltatók sokat szenvednek ezzel a kérdéssel. Gyakori jelenség, hogy fantáziát látnak egy fiatal jelöltben, érték számukra a hozott tudás, ezt ők kiegészítik a szervezet által kínált ismeretekkel, betanítják, beillesztik a cégbe, de nem tudnak vezető pozíciót vagy fejlődést biztosítani számára, akkor a fiatal továbbmegy. Nagyon sok cég küzd azzal, hogy 1-2 év után elveszíti a fiatal munkavállalóját. Fontos eszköz a munkáltató kezében az, hogy kínáljon lehetőséget a kompetenciafejlesztésre. A jövőben különösen fontos lesz, hogy különböző tréningeken, tanfolyamokon képezhesse magát a dolgozó egy munkahelyen” – hangzott el a műsorban.
A munkáltatóknak stratégiára van szükségük ahhoz, hogy megtartsák a fiatal dolgozóikat. Az izgalom, érdeklődés fenntartása mellett a szervezeti kultúra átalakulása is várható a jövő munkaerőpiacán. Fontos lesz a teljesítmény mellett az is, hogy a munkahelyen a dolgozó jól is érezze magát.
A változások közepette mi lesz a munkamorállal? Hogy viszonyul majd egymáshoz a lojalitás és az egyéni érdek? Hogy találhatnak közös nevezőre a job hopperek és az egy székben megöregedők? Mindez magyar sajátosság-e? Hogy alakul a magyar munkakultúra a jövőben?
Fotó: Envato
#karrier #munkaeropiac #munkamoral #generaciok #munkakultura