Miért lenne baj, ha valaki precíz és a tökéletességre törekszik? Na, ugye?! Főleg munkahelyen lehet ez dicséretes. Csakhogy hosszú távon fárasztó és akár ártó is lehet a perfekcionizmus.
A perfekcionizmus dicséretes tulajdonság a magánéletben is, de a munka frontján még inkább. Ki ne akarna hibátlan munkát végezni? Azonban a túlzott tökéletességre törekvés könnyen visszájára vezethet. Erről lesz szó ebben a cikkben.
Túlon túl tökéletes
Ha nem te magad vagy ilyen, akkor bizonyára ismersz olyat, aki csak akkor nyugszik és elégedett, ha minden tökéletes. Ez a szimpatikus hozzáállás elkötelezettségről és maximalizmusról árulkodik, de kevesen gondolnak bele abba, hogy ennek a háttérben sokszor a stressz, az önbizalomhiány, a túlzott elvárások húzódnak meg. A perfekcionizmus nem csak a kiváló teljesítményre való törekvést hordozza magában, hanem egy félelemből táplálkozó kényszer. Ha ez tartósan fennáll, az kimeríti az embert és nemhogy előre vinné, de még visszavetheti a karrierjében is.
Egyre és egyre
Thomas Curran és Andrew Hill tanulmánya szerint a fiatal generáció tagjai között nemhogy jelen lévő a tökéletességre való törekvés, hanem egyre nő. Ám ennek is 3 fajtáját különítették el, így megkülönböztettek önmagunkkal szembeni, másoktól érzékelt és másokkal szembeni perfekcionizmust. Az első esetében irreális elvárásokat támasztunk magukkal szemben, a másodiknak úgy érezzük, hogy mások várják el tőlünk a tökéletességet, és a harmadik esetében mi várunk el túl sokat másokkal.
Bármelyik típusú magas elvárás jellemző ránk, az a munkahelyi élet szempontjából nem könnyíti meg a helyzetünket. Az önmagunkkal szembeni túlzott elvárás állandó elégedetlenséget és szorongást kelt. Ha azt érezzük, hogy mások mindig a hibát keresik bennünk, akkor nehezen kérünk segítséget és/vagy vállalunk felelősséget. Ha pedig másoknak állítunk túl magas mércét, az rombolhatja a munkahelyi kapcsolatot és a csapatban való közös munkát.
Tökéletlenség, az erő
Arról már volt szó, hogy a tökéletességre való törekvést általában pozitívumként ítéljük meg, de egyáltalán nem biztos, hogy az egészség vagy kiválóság jele. Azt táplálhatja szégyen és a félelem. A tökéletesség amúgy is csak illúzió. Egy (ön)védelmi mechanizmus, csakhogy mindez egyre távolabb vihet önmagunktól és másoktól is. Ehelyett érdemesebb elfogadni azt, hogy nem tudhatunk mindent és nem csinálhatunk mindent tökéletesen. Merjünk sebezhetők lenni, az emberi dolog és az életünkhöz, a fejlődéshez járul hozzá. Ha megtanulunk együtt élni a tökéletlenséggel, nemcsak a lelki egészségünk javul, hanem hitelesebbé is válunk a munkahelyünkön.
Perfekcionizmus és karrier
A túlzott tökéletességre való törekvés nemcsak lelkileg visel meg, hanem a karrierre is komoly hatással lehet. Felszínre kerülhetnek olyan tulajdonságot, mint a halogatás, a kiégés, a kockázat mindennemű kerülése, az együttműködés, csapatmunka nehézsége.
El kell fogadni azt, hogy mindig, mindenkor és mindenben nem lehetük a legjobbak. Természetesen próbálkozni kell ezt megközelíteni, de vannak helyzetek, amikor az elég jó a tökéletes. A hiba velünk jár és csak tanítanak.