Young woman with face mask back at work in office after lockdown.

A második első nap

blank
blank

H I R D E T É S

Érdekes kihívás elé állítja a „visszazökkenés a régi kerékvágásba” helyzet azokat a munkavállalókat, akik a Covid-19 alatt helyezkedtek el egy munkahelyen. A korábbi rend visszaállásával, azaz a munkatársak munkahelyre való visszatérésével ugyanis új helyzet áll elő: egy második első nap jön el, hiszen a fizikai térben ismét be kell integrálódni egy korábban összeszokott közegbe.

Sajátos, korábban példa nélküli állapot jött létre a foglalkoztatásban a koronavírus-járvány megjelenésével. A home office, a hibrid megoldások, az egészségvédelmi intézkedések bevezetése, a munka átszervezése sok esetben felbontotta a korábban kialakított rendet, átalakította a munkahelyi közösségek mindennapjait. Volt, ki szinte kizárólag otthonról végezte a munkáját, más hetente egy-két napot töltött benn a munkahelyén, váltva a korábban egy térben dolgozókkal egymást, de olyan is előfordult, hogy az egészség védelme érdekében, a jobb munkaszervezés miatt más egységhez vagy telephelyhez sorolták be. Ezért átalakultak a munkahelyi kapcsolatok, amelyek főként a megoldandó feladatokra koncentrálódtak, az online térben tartott megbeszélések, a levélváltások, a ritkán létrejövő személyes találkozások kevésbé adtak lehetőséget a személyes kapcsolatok elmélyítésére, akár néhány emberi szóra. Azok számára is kihívásokkal tarkított volt ez az időszak, akik már huzamosabb ideje dolgoztak adott cégnél, nem beszélve azokról a munkavállalókról, akik a Covid időszakában léptek be a szervezetbe.

„A legfurcsább az volt, hogy úgy kellett megismerkednem a munkatársaimmal, hogy élőben nem találkoztam velük. Akivel pedig mégis sikerült összefutnom a valóságban, egy maszkos ember volt csupán, arc nélkül, és már nyújtottam volna a kezemet kézfogásra, de legfeljebb csak ökölpacsizni tudtunk egymással. Valahogy elveszett a személyes jelenléttel járó többlet ezekből a találkozásokból” – fogalmazza meg egy fiatal mérnök, aki néhány hónapja lett egy nagyvállalat munkatársa. Azóta is úgy érzi magát, hogy ott is van a cégnél, meg nincs is, hiszen még nem látta a maga valójában működni a szervezetet, ő maga is sok időt tölt home office-ban vagy az irodájában online megbeszélésekkel, a nap jelentős részében egyedül. Kollégái nagyobb részét csak képernyőről vagy hangról ismeri, és bár mindenki segítőkészen támogatta a beilleszkedés időszakában, mégis úgy érzi, még nem érkezett meg 100%-osan. Még meg kell tapasztalnia a hétköznapok zsongását, a helyi szokásokat, illatokat, erre pedig csak akkor lesz lehetősége, ha mindenki visszatér a megszokott helyére, amikor majd újra teljes jelenléti létszámmal működik a cég.

Akkor pedig eljön a második első nap, azaz az a nap, amikor megismerheti a korábban kialakult „rendet”. Például egy irodaházban azt, hogy mikor van kávéidő, hová mennek a kollégák ebédelni, nyitott, avagy csukott ajtónál dolgoznak-e inkább, hol tárolják a nyomtatóhoz a papírokat, mi a szokás a parkolóban stb. Ekkor erősödhetnek fel a kollegális momentumok, lesz lehetőség néhány nem szorosan a munkához kötődő mondat váltására, közösségi programokra (akár egy munka utáni közös kávézásra), vagy nagyobb céges rendezvényekre. Hiszen az, hogy közösségként, csapatként dolgozunk, azaz, hogy figyelünk egymásra, ismerjük a másik igényeit, szokásait és ezeket tiszteletben tartjuk, hogy van néhány jó szavunk a másikhoz, esetleg megdicsérjük a munkáját vagy az öltözékét, mind hozzájárul a jobb teljesítményhez. Ezek az apró, ámde fontos dolgok kiestek egy időre az életünkből, de a világjárvány lecsengésével valamennyit visszakapunk belőlük. Így mi is segíthetjük a talán már nem is annyira új, de mégis újnak tekinthető kollégák szervezetbe való „megérkezését”.

Szerző: K.T.

#karrier #koronavirus #homeoffice #hr

H I R D E T É S