A partnerként kezelt munkavállaló erős pillér. Elvesztéséhez hosszú út vezet. A cégen belül és megelőzően sem mindegy mi történik, milyen nyilak mutatnak idáig. Bellai Lászlóval, a Lojális Munkatárs projekt vezetőjével taglaljuk a hazai helyzetet.
Ha valaki el akar menni, az el is fog, és amikor eljutott erre a pontra, már nem is biztos, hogy van értelme tartóztatni.
Kezdjük el visszafele fejteni a motringot, és képzeljünk magunk elé nyugodtan egy filmet, amit a rewind gombbal visszatekerhetünk. A munkatárs beadta a felmondását. Milyen okok vezethettek a cégen belül ehhez? Nem érezte magát elég motiváltnak szakmailag? Nem érezte a megbecsülést? Nem érezte elégnek a juttatásokat, a fizetést?
Egyáltalán: a megfelelő embert választották-e a kollégák az adott pozícióra? Áll-e a háttérben valódi ambíció, az illető „szerelemből végzi-e ezt a munkát, vagy éppen valaki másnak az álmát igyekszik beteljesíteni és megvalósítani, legyen az a főnöke vagy a szülei). Vajon az iskolákban, ahol tanulmányait végezte, kellőképpen motiválták-e, többek között arra, hogy a számára legtestreszabottabb foglakozást, szakmát, hivatást válassza… megfelelően segítették-e az ilyen irányú fejlődését, megfelelő volt-e a pályaorientációja, mennyire azonosult a saját feladatával, a cég szellemével és céljaival….
Nagyon fontos, hogy igyekezzünk a megfelelő embereket a megfelelő pozícióba terelni, és ezen részfolyamatok terjengős jéghegyének csúcsát most csak karcoltuk.
Ha tételezzük fel, szerencsés esetben a feladatkör és a munkavállaló korrelál, akkor minden „véletlenszerű szerencsés folyamat” plusz hozzáadott értékként könyvelődik el: mert bizony ennek mindnek stimmelnie kell. Akárhogyan is kötött ki nálunk a jó szakemberünk, a lényeg hogy a megelőző története függvényében hatalmas kincsnek bizonyul, hogy hozzánk került. Kezdjünk hát el nyugodtan örülni neki, és igyekezzünk megtartani őt!
Ha a munkatársakat bevonjuk, ha a folyamatok részesévé válnak, egyrészt szakmai elkötelezettségük, másrészt a céghez való lojalitásuk okán…., ha lehetővé tesszük számukra a könnyed áramlást, flowt, azzal a munkafolyamatokban való részvételük valóban élményszámba megy majd. A motiváltságukat mindenképpen érdemes több oldalról is megtámogatni.
Ha ragaszkodunk azokhoz a munkamódszerekhez, amelyek felett eljárt az idő…, ha nem látjuk be, hogy minden változik, hogy csak ez és a kihívások állandóak, nem előre halad majd a ladikunk. Ha ehelyett figyelembe vesszük, hogy a generációk közti különbségek sem sajnálatra méltók, hanem jól kiaknázhatók, ha ráébredünk, hogy a célzott és hatékony kommunikációval érhetjük el legkönnyebben céljainkat, akkor egy csomó felesleges kört megspórolunk, és lemetszük az elavult folyamatok burjánzó vadhajtásait.
Ha mindvégig partnerként és jól kommunikálunk, ha a munkavállalót bevonjuk a cég életének történéseibe, ha transzparensen láthatóvá tesszük számára az aktuális helyzeteket, folyamatokat, akkor vállalkozásunkat egy olyan bombamódon beütő hiperkihívás sem fogja túlságosan megtépázni, amilyen most például a járványhelyzet volt.
Szerző: B.E.
#hr #komunikacio #flow #karrier #felmondas