A munkaalkoholista kifejezés egy nehéz fogalom a pszichológiában: vannak, akik pusztán konyhapszichológiai kifejezésnek tekintik, és úgy vélik, hogy csak a kevésbé szorgalmasok gúnyolódnak azokon, akik képesek náluk többet dolgozni, míg mások szerint egy valódi függőségi állapotról van szó. Ebben a cikkben a függőséggel kapcsolatos álláspontot mutatom be, és kitérek arra is, hogy mit jelent ez a mostani helyzetben.
Bryan Robinson klasszikus könyvének a munkamániáról az Íróasztalhoz láncolva címet adta. Már 1998-ban a könyv első megjelenésekor sokat írt Robinson a munka világának a megváltozásáról. Akkoriban jelentek meg az első okostelefonok, és már jól láthatóvá vált egy trend, ami napjainkban csak még inkább felerősödött. A munka és a magánélet közötti sáv egyre vékonyodott, mára pedig sok irodai munkát gyakorlatilag az ágyunkból is el tudunk végezni egy laptop vagy egy okostelefon segítségével. Robinson az emberek egy specifikus csoportjával foglalkozott a könyvében, azokkal, akiket különösen sérülékeny helyzetbe hozott a technológiai forradalom. Őket munkaalkoholistának nevezte el.
Betegség?
A függőségi álláspont hívei szerint a munkaalkoholizmus valójában ugyanolyan betegség, mint a függőségek más formái. A munkaalkoholisták drogja az adrenalin, amit a szervezetük termel ki az állandó pörgés során. Végül is ki ne élte volna már azt az állapotot, amikor egy projekt teljesen behúzta, éjjel-nappal azon dolgozott, és közben folyamatosan pörgött, pozitív energiákkal töltődött fel? A gondot a munkaalkoholisták esetében nem maga a pörgés okozza, hanem a működésük teljes dinamikája, ami néhány év után romokat hagy maga után.
A munka függőség háttere
A túlzásba vitt munka során adrenalin termelődik, a túldolgozás pedig „ennek a századnak a kokainja”, mondta Robinson. Habár ő még a 20. századra gondolt és az Egyesült Államokra, de ebben egyrészt nem történt pozitív változás időben, másrészt hazánk is jócskán érintett. Egy 2019-es felmérés szerint egy átlagos magyar munkavállaló heti kb. 40 órát dolgozik, ami meghaladja az OECD országok átlagát.
A függőségi álláspontot képviselők szerint a munkaalkoholista belső okokból, és nem a külső kényszerek miatt dolgozik sokat. De mi lehet ez a belső ok? Robinson és az őt követő kutatók közül többen azt állítják, hogy a munkaalkoholistánál valójában az okok és a következmények máshogyan vannak, mint ahogyan azt eredetileg feltételezték.
Védekezés?
Sokszor lehet hallani olyat, hogy valakinek tönkre mennek a kapcsolatai a túlzásba vitt munkától, elhanyagolja a szeretteit, és emiatt el is veszti őket. Ez egy kézenfekvőnek tűnő érvelés, de valójában lehet, hogy éppen ellenkezőleg van a dolog. A munkaalkoholista lehet, hogy éppen azért viszi túlzásba a munkát, mert ez egyfajta védekezés az emberi kapcsolatokkal, az intimitással szemben. Ha nem is tudatosan, de érzi, hogy ezek a kapcsolatok nem működnek neki, így aztán a munka világába menekül. Ezzel ráadásul két legyet ütve egy csapásra: nem kell részt vennie a megterhelő intim kapcsolatokban, a negatív következmények pedig gyakran az „áldozatok” oldalán jelentkeznek.
A munkaalkoholizmust szokás ugyanis „szép addikciónak” is hívni, hiszen ehhez az állapothoz – a többi függőséghez képest – nemhogy negatív, hanem egyenesen pozitív minősítések kapcsolódnak. A munkaalkoholista a vele nem intim kapcsolatban lévők számára pozitív példa: a szorgalmas, heroikus erőfeszítéseket tevő munkatárs, aki mindent megtesz a vállalat sikerességéért, az eredmények elérésért. A „szép addikciót” többnyire jutalmazzák is a vállalatok, így aztán végképp érthetetlenek az érzelmileg elhanyagolt családtagok: mi a problémájuk, amikor a munkaalkoholista értük hozza meg ezeket az áldozatokat?
Függőségként lehet értelmezni
A munkaalkoholizmust tehát lehet függőségként értelmezni, amelynek központi motívuma az intim kapcsolatoktól való félelem (nem a munka teszi tönkre a kapcsolatokat, hanem a nem működő kapcsolatok elől menekül a munkába valaki), és a függést okozó „szer” az adrenalin.
A járványhelyzet ezen a dinamikán nem segített: sok munkaalkoholista is nehezen kerülte el, hogy otthonról dolgozzon. A kényszer viszont nem oldja meg az eredeti problémát. A munkaalkoholista továbbra sem képes elfogadni és kezelni a közelséget, viszont most korlátozottabbak voltak a lehetőségei arra, hogy elmeneküljön, hiszen mégiscsak otthon van a családtagjaival. Ha hinni lehet a függőségi álláspont képviselőinek, akkor ennek lehetnek komoly következményei akár a családon belüli erőszak szempontjából is: hiszen a „szer” megvonása agresszív viselkedéshez vezethet.
Okok
A közvetlen kiváltó ok most már érthető: a munkaalkoholista azért menekül a munkába, mert nem tudja elviselni az intim kapcsolatok közelségét. A távolabbi kiváltó okokat a származási és a jelenlegi családi dinamikában lehet megtalálni. A következő részekben ezeket fogom bemutatni.
Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI