haboru_ukrajna_menekult_karrier_denis_agim
Fotó: Denis Agim

Így íródik át az élet, ha a háború közbeszól…

H I R D E T É S

Denis Agim Nigériában született, felesége Kathia ukrán. Egy kisfiúk van. Denis kétdiplomás férfi, HR és marketing menedzser. Kijevből menekültek Magyarországra a háború miatt.

Denis a háború előtt Kijevben távmunkában dolgozott, a hét első felében pénzváltót működtetett, a hét második felében futballügynökként dolgozott, profi labdarúgókat szerződtetett, menedzselt.

– Úgy terveztem, hogy a kiváló szervezeti menedzser leszek, engedéllyel rendelkező FIFA futballügynök. Büszkén vállaltam a labdarúgó világ minden kihívását, és azt is terveztem, hogy sikeres és boldog életet fogok élni. Azt vallottam: élvezd az élet minden pillanatát.

– Aztán megváltoztak az élet feltételei…

– Az életemet mindig a zárt, privát szférámban éltem. Talán az utóbbi hetekben tanultam meg, hogy a nyitottság fontos. Kapcsolódnom kell másokhoz, csatlakoznom kell a többiekhez. A történtek hozadéka, hogy beengedek a világomba más embereket, és elmondom a véleményemet is. Segítek mindenkinek, aki a környezetemben van, önkénteskedtem helyi szervezeteknél. Nincs sok barátom, de aki van, azzal sok éve tart a kapcsolat.

A bombázások bár megrémítették őket, nem volt számukra evidens, hogy elhagyják az országot. A döntést a kisfiúk miatt hozták meg.

– Nem volt könnyű dönteni a menekülés mellett. A párom és én nem egyformán gondolkodtunk erről.  Ő nem állt készen az átköltözésre, de én igen. Féltem az orosz támadásoktól és a bombáktól, amik a házunktól pár kilométerre robbantak. Amikor a párom észrevette, hogy a fiunkat traumatizálja az orosz bombatámadás, ő is a migráció mellett döntött. Nagyon nehéz volt.

– Mennyire volt választási lehetőség Magyarország, és volt-e egyáltalán választási lehetőség?

– Akkor nem maradt más, csak az, hogy biztonságban tudjuk a családot, védjük magunkat a brutális támadással szemben. Rengeteg civil meghalt. És nem volt választás – Magyarország volt az út.

– Múlt időben fogalmaz. Ma már van más opció?

– Igen. Már tudok gondolkodni. Egyelőre Budapesten vagyunk, és adminisztrációs ügyeket intézünk egy ideig. A cél, hogy Írországba vagy Németországba jussunk. Bárhol is élek, az feladatom, hogy dolgozzak, végezzem a feladatom, építsem a karrieremet. Jelenleg van egy fiatal focista ügyfelem, az ő életét és munkáját segítem. Innen építkezem.

– Mi a fontos még az építkezésénél?

– Most az alapok vannak csak meg. Angolul jól beszélek. Olyan munkát keresek, ami biztosítja az alapmegélhetést, amivel tudom biztosítani a fiam oktatását. Egyelőre olcsó lakhatást és megélhetést kell keresnem, és a sporton tartom a szemem egyfolytában, meg a futball közösségen.

– Mennyire fontos szempont a szakmai út folytatása?

 – Az élet brutális, kegyetlen és tele van bizonytalansággal. De emiatt szeretjük. Ha nem lenne benne ennyi kihívás, nem lenne ilyen lenyűgöző. Pillanatnyilag a nyugalmat vágyom. Amint az megvan, és képes leszek fókuszálni, folytatom a szakmai utat.

– Mi a motiváció?

– A fiam taníttatása és a magam fejlődése. Olyan munkát keresek, amivel garantálni tudom a gyerekem biztonságát, tanulását. Emellett az is lényeges, hogy magamat képezzem, hogy lépést tartsak. Én is tanulni szeretnék még. Az irány pedig az emberierőforrás-menedzsment és a marketing.

– Lát maga előtt konkrét utakat, lehetőségeket?

– Nem. Csak azt tudom, hogy nyitott vagyok minden újra. Arra is, hogy olyan munkát végezzek, amit korábban nem. Minden jöhet már. A jelenlegi konfliktushelyzetben a tervezés bonyolult. Próbálkozom Forex kereskedéssel, abból jön most valami csekély bevétel.

– Önnek van már migrációs tapasztalata. Lehet abból profitálni ebben a helyzetben?

– Igen, volt már migrációs tapasztalatom Afrikán belül. A Benini Köztársaságban és Dél-Afrikában is voltam tanulmányok miatt. Nagyon nehéz volt. Idegengyűlölettel és a külföldiek elleni támadások sokaságával találkoztam. De más a szakma kérdése. Nem hiszem, hogy az nagyon számít, hogy éppen hol vagyok. Ez nem hat a tudásomra, nem csorbítja. Ugyanakkor igaz, hogy nyitott vagyok arra, hogy bárhol vagyok, megtanuljam azokat a dolgokat, amelyek ott, az adott helyen fontosak az élethez.

– És mi lesz, ha nem sikerül Írország vagy Németország?

– Egy számít most. Le kell telepednünk valahol a családommal. És meg kell találnunk a lelki békét. Minden csak ezután.

Szerző: G.G.

H I R D E T É S