Mi a leggyakoribb oka a motiváció elvesztésének, és miért nem éri meg kihívások nélkül dolgozni?
A koronavírus járvány komoly átrendeződést hozott a munkaerőpiacon, néhányan olyan karrierre váltottak, amely jobban megfelel az értékeinek, vagy jobb fizetés reményében váltottak. De van a munkaerőnek egy olyan – egyre növekvő – része is, amelyik megelégszik azzal, hogy csak úgy elvan, kihívások nélkül. Ezek az alkalmazottak gyakran távmunkában, otthonról dolgoznak, távol a főnökök figyelő szemeitől és a nyolc órás munkaidőt 5-6 óra tényleges tevékenységgel tudják le.
Az adatok azt mutatják, hogy ez a mentalitás egyre inkább elterjedt: egy 11 ezer amerikai munkavállaló körében végzett friss felmérés szerint 39%-uk dolgozik annyit, amennyit muszáj, különösebb meggyőződés nélkül. A Gallup amerikai elemző cég 2022. januári tanulmánya szerint pedig a munkavállalók fele azt állítja, hogy nem elkötelezett a munkahelyén.
„A világjárvány arra kényszerítette az embereket, hogy másképp gondolkodjanak az életről, a munkáról és a családról” – magyarázza Mark Bolino, az amerikai Oklahomai Egyetem menedzsment és nemzetközi üzleti tanszékének igazgatója. „A munkaerő nagy része átértékelte azt is, hogy a karrierje hogyan illeszkedik az életébe”– teszi hozzá. Sokszor egy nárcisztikus főnök is szerepet játszik abban, hogy az alkalmazott úgy érezheti, amit csinál, az értelmetlen és időpocsékolás. Sok esetben ezek az alkalmazottak nem mondanak fel, főleg ha távmunkában dolgoznak, hanem inkább „alacsonyabb fokozatba” kapcsolnak. Néhányan azzal indokolják ezt, hogy az életük más aspektusait helyezik előtérbe a karrierjükkel szemben, például a családot vagy a „teljes” életet, sporttal és hobbikkal. De vajon tényleg életképes ez a stratégia? Kérdés az is, hogy milyen „rejtett költsége” van annak, ha csak a minimumot teljesítjük?
Számos tanulmány már régóta bizonyítja, hogy a munkahelyi megbecsülés érzése összefügg a jóléttel és a teljesítménnyel: ezért az elkötelezettség hiánya és ez a fajta „kívülállás” pszichológiai problémát okoz. Ben Wigert, aki az említett Gallup Intézetnél a munkahelyekkel kapcsolatos kutatásokat vezeti arra a következtetésre jut, hogy
„végső soron nem választhatjuk el a jóllétet a karrierünktől”. Megállapítása szerint a karrier valójában az a tényező, amely a legerősebben befolyásolja a személyes jólétet és jóllétet.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato