Közhely, de igaz: kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. A nagy gond úgy is értelmezhető, hogy az életkor növekedésével az igények is emelkednek, az iskoláskor lezárásával pedig hirtelen igen magasra szöknek a költségek. De az már nem egyértelmű, hogy ki fizet? Mert igen, van, ahol a kamasz magától értetődőnek veszi, hogy neki is tennie kell valamit a költségek rendezéséért. Például elmegy dolgozni.
Könnyű neked, a te szüleid gazdagok, meg se kottyan nekik kifizetni a ruhát meg a többit – véli a fiatal felnőttség küszöbén állók többsége, pedig épp azokban a családokban nem magától értetődő, hogy elhalmozzák anyagi javakkal a gyerekeket, ahol van mit a tejbe aprítani.
Egy milliárdos turisztikai céget működtető vállalkozó például nem adott (csak úgy) zsebpénzt a gyerekeinek, azért meg kellett dolgozniuk. Az apa cégében kiváló lehetőség kínálkozott a munkára, a fiatalok végigdolgozták a nyár jelentős részét, évről évre egyre nagyobb felelősséget vállalva. Természetesen pihenésre is jutott idő, külföldre is eljutottak, de ezért tenniük kellett. Ma már mindkét felnőtt gyerek a családi vállalkozásban tölt be vezető szerepet, ehhez viszont végig kellett járniuk a szamárlétrát. Nem hullott az ölükbe a pénzeszsák, éppen ezért tudják értékelni azt, ami van.
Marcinak nincs testvére, szülei viszonylagos jómódban nevelték fel fiukat. Mindent megkapott, amire szüksége volt, de nem kényeztették el. Mielőtt középiskolába ment volna, letette az angol középfokú nyelvvizsgát, és még nem érettségizett le, amikor már a felsőfokú nyelvvizsgát is abszolválta. 16 évesen kezdett érdeklődni a pénzpiacok iránt, angolul nézett tőzsdeleckéket a neten, mert úgy véli: ahhoz, hogy egyetemre járjon, a legjobb képzést kaphassa (orvosnak készül), pénzre van szükség. Sok pénzre. Hogy ne a szüleit terhelje ezzel a költséggel, elhatározta, hogy maga keresi meg a tanulmányokra valót, így alig várta, hogy nagykorú legyen, amikor már szabadon kereskedhet. Ugyan megvan a bulizós énje is, szereti élvezni az életet, de a valahonnan a mélyről jövő bölcsessége azt mondatja vele: neki is tennie kell a jövőjéért.
A mai fiatal felnőttek szülei, azaz az X generációsok már egy viszonylagos jólétbe születtek, olyan korba, amikor a gyerek állt a családok fókuszában. „Azért dolgozom, hogy nektek jobb legyen” – ez vezérelte az akkori fiatal szülőket, és meg is adtak mindent a gyerekeiknek. Ennek pedig a „nekem minden jár” szemlélet lett a következménye, amit szülővé érve már többszörösen adtak át az akkori gyerekek a saját utódaiknak. A mai Z (és alfa) generációsok többsége ennek megfelelően áll az élethez, ezért magától értetődő számukra, hogy mindig minden van. Báli ruha 40 ezerért, külföldi utazás, új telefon százezrekért… Ha sok szülő visszatekerhetné az idő kerekét, valószínűleg nagyobb fókuszt helyezne a munkára való nevelésre. Még akkor is, ha ez ma nemigen divat.
Szerző: K.T.
Fotó: Envato