„Watson, amikor felálltam a tetőre, hogy a mélybe vessen magam 13 lehetőséget mérlegeltem, ebből hétnek a valószínűsége kicsi volt. A maradék hatnak a következményét átgondoltam, majd az analízisem eredményét sorba állítottam és azt választottam, aminek a statisztikai valószínűsége a leginkább kedvező volt” – mondta Sherlock Holmes, amikor két év után találkozott a barátjával, aki halottnak hitte őt.

Sherlock a vezetői képzésen tanultak alapján helyesen járt el. Abban az esetben, ha a tanfolyama az 1970-es években történt. Az akkori, és sokszor most is jól bevett aranyszabály, hogy a döntéselőkészítés fontos része a lehetséges opciók felmérése, azoknak értékelése egy adott közös kritériumrendszer alapján, annak mérlegelése, hogy mennyire fontosak az adott kritériumok, majd minden egyes lehetőség értékelése az egyes kritériumok alapján, végül összeadva az eredményt és az opciók összehasonlítása megadja, melyik a legjobb döntés. Ennek a klasszikus módszernek megvan a vonzereje, hisz mérhető, mondhatnánk tudományosan alátámasztott eredményt kapunk, amire nyugodtan alapozhatjuk a döntésünket. Ez mind megnyugtató, mivel szisztematikus, racionális és tudományos eljárást használtunk. Az egyedüli probléma, hogy ez a módszer használhatatlan a való életben. Kutatólaborokban nagyon jól alkalmazható, ahol a döntés triviális, de a valóságban, ahol az eldöntendő és kihívásokkal teli problémák komplexek, a megfelelő mennyiségű és megbízhatóságú információ nem áll rendelkezésre, nincs idő elemezni az opciókat és a tét nagy, ott ezt a módszert a sutba lehet dobni.

Miért fordulnak el a vevők a cégünktől? Miért nem fizetnek a megrendelőink? Rábízzunk-e egy fontos projektet egy kezdőre, vagy adjuk a tapasztalt munkatársuknak? Mi is az, ami alapján el tudjuk dönteni mi a helyes megoldás ezekre a komplex kérdésekre?

A tapasztalaton alapuló intuíció az, ami segít a legtöbb esetben. A tapasztalatok alapján mintázatokat hozunk létre, amiket előhívva az adott szituációt mérlegelni tudjuk és a döntésünket meghozhatjuk.

A mintázat egy adott jelhalmaz, melyek általában együtt fordulnak elő. Így amikor csupán néhány jelet tapasztalunk, abból nagy valószínűséggel ki tudjuk egészíteni a lehetséges mintázatot. Ekkor mondjuk azt, hogy „Ezt már láttam valahol, tudom, hogy mi a megoldás!”, és bár nem mérlegeljük az opciókat, és hasonlítjuk egymáshoz őket, a legtöbb esetben döntésünk helyes. A döntést egy cselekvésmintázat lejátszása követi, aminek az eredménye a helyzet helyes vagy rossz megoldása, mely visszajelzésként beépül a tapasztalatrendszerünkbe. Az agyunkban képződő és raktározott mintázatok halmazát tapasztalattal lehet bővíteni.

Ha egyszer felismerjük a mintázatot, akkor megértjük a helyzetet: tudjuk milyen jelek lesznek fontosak amire figyelni kell, tudjuk mi a cél, amit el kell érnünk és azt is tudjuk, mire számíthatunk a következő lépésben.

Ha nincs elég mintázatunk, akkor minden lehetőséget ki kell próbálnunk, vagy legalábbis agyban végigmenni a teljes folyamaton. Mivel a mintázatfelismerés egy pillanat alatt a tudatalattinkban történik, ezért az intuíción alapuló döntéshozatal sokszor misztikusnak tűnik. Egyszerűen fogalmazva, az intuíció az a folyamat, amivel a tapasztalatot mérlegeléssé és döntéssé formáljuk.

Már a 80-as évek közepén kutatók vezető beosztású katonákat és tűzoltókat vizsgáltak abból a szempontból, hogy kevés információ alapján, rövid idő alatt mi alapján tudnak helyes döntést hozni. Mivel szorult helyzetben nincs idő a klasszikus analitikus eljárást követve végigmenni az összes opción, az volt a feltételezés, hogy minden egyes döntéspontnál csupán két lehetőséget hasonlítanak össze, és így mérlegelnek. Meglepetésre az volt az eredmény, hogy egyáltalán nem hasonlítanak össze lehetőségeket, csupán intuitív módon tudták, „érezték” a helyes választ. De mi is volt a parancsnokok intuíciója? Az első megérzésükre hallgattak, ami alapján meghozták a döntést, és nem mérlegeltek további lehetőségeket. Mivel már nagy tapasztalattal rendelkeztek, azaz sok mintázat volt a fejükben, ezért az első mintázatot, amit elővettek a tárházukból, már sokszor látták és tapasztalták. Ezért annak a valószínűsége, hogy az első „behívott” mintázat által kiváltott cselekvésnek hatékony eredménye lesz, igen nagy. Ezért van az, hogy az első megérzésre hallgatni igenis lehet, feltételezve, ha elég tapasztalattal rendelkezünk.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az analitikus gondolkodásnak és a döntés előkészítő elemzésnek nincs meg a helye. Abban az esetben, amikor elég idő áll rendelkezésre, és a szükséges információt megbízható forrásból be lehet szerezni, ez a tudományos módszer nagyon hasznos. De a való életben hányszor fordul ez elő? Éppen ezért: „Sherlock, ki van rúgva!”

Szakértő: Dr. Sík Attila, Transzdiszciplináris Kutatások Intézete, PTE ÁOK

#karrier #vezetes #donteshozatal #intuicio #kutatas