Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a Beatrice 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás című dalát. Ez a fajta időbeosztás jól felosztja a mindennapokat és való igaz, hogy sokáig ez érvényesült.

A világon egy valami állandó, és ez a változás. Változunk mi is és a körülményeink, a lehetőségeink is. Nézzük meg, hogy honnan is ered a nap 3-szor 8 órás napi beosztás?

A brit ipari forradalom idején a hatalmas gyárakban a termelés is óriási volt. A gyári dolgozók bizony akár 16 órát is dolgozhattak. 1817-ben, Robert Owen az egyik tulajdonos azonban meglátta a munkásaiban a túlterhelést, amely a munkájuk rovására ment. Jobb világot szánt nekik, ezért csökkentette a munkaidőt 8 órára. Csodák csodájára, a munkával töltött órák számának mérséklése nem idézett elő csődöt a gyárban, sőt…

Nem tűnik butaságnak, hiszen így 8 óra munkavégzés után akár juthat idő a pihenésre és a szórakozásra is. Vagyis a regenerálódás teljesül.

Milyen előnye is van még?

• a munka és magánélet egyensúlyban tartására is megadja a lehetőséget ez a munkarend,
• a heti 40 óra munka után a hétvége szabad,
• 8 órányi munkaidő lehetőséget biztosít arra, hogy minden munkafolyamatot elvégezzen a dolgozó, 
• keretet ad a mindennapoknak,
• még mindig nagyon sok pozíció ezzel a munkabeosztással érhető el.

Milyen hátránya lehet a 8 óra munkaidőnek?

• előfordulhat, hogy a munkát befejezi a dolgozó a munkaidő lejárta előtt és a fennmaradó időben semmi produktívat nem végez,
• kevésbé rugalmas, hiszen a munkaidőben vannak nyitva azok az intézmények is, ahol a dolgozó személyes ügyeit tudná intézni,
• a munkaidő megkezdésének időpontja sokak számára túl korai, riasztó és ez a munkavégzés minőségében is megmutatkozhat,
• az kizárt, hogy 8 órán keresztül maximálisan, precízen tudjon valaki dolgozni. Ha mégis ilyen munkaköre van valakinek, nagy a kiégés veszélye.

Ahol máshogy gondolkodnak

Úgy tűnik, hogy a jelenben már ez is változtatásra szorul és a kutatások arra mutatnak rá, hogy a 8 órás munkarendnél is lehet hatékonyabb. A rugalmas munkaidő bevezetése már nem fikció. Persze minden munkaadót más és más vezérel ebben. Aki azonban így gondolkodik, az nem ragaszkodik a 8 órás kötött munkarendhez. Inkább figyelembe veszik a munka sajátosságait és ennek fényében tervezik meg a munkarendet és a napi munkára fordított idő mennyiségét. Helyette egy munkaidő-keretet alakítanak ki, amelyet a dolgozóknak teljesíteniük kell adott időszak alatt, amelynek végén összevetik a ténylegesen ledolgozott és a ledolgozandó órák számát. Egy ilyen időkeret jelenthet egy hetet, hónapot vagy hónapokat, de akár évet és éveket is.

Egy Vouchercloud kutatás során 1989 18 évnél idősebb irodai dolgozó online tevékenységét vizsgálták. Olyan eredményt kaptak, amelyet egy vezető sem szeretne látni.

A 8 órából ugyanis kevesebb, mint 3 órát töltöttek ténylegesen produktív munkával. A többi ment a levesbe és a saját szórakoztatásukra. Vagyis felvetődik a kérdés: a fizetés a munkahelyen töltött időért jár vagy a létrehozott értékért?

Amennyiben az utóbbira érkezik több voks, akkor a 8 órás munkaidő létjogosultsága biztosan megingott.

Japánban a Microsoft már bevezette kísérleti jelleggel a 4 napos munkahetet. 2300 alkalmazott dolgozott ennek megfelelően. Azt tapasztalták, hogy a termelékenység 40%-os növekedést mutatott.

Csehországban létező a rugalmas munkarend, amelyben létezik egy úgynevezett törzsidő, amikor a munkahelyen kell dolgoznia a munkavállalónak, de az e feletti idővel szabadon gazdálkodhat. Azonban a heti 40 órás munkavégzésnek teljesülnie kell.

Romániában is működik hasonló rendszer.

Mi lehet a megoldás?

A vezetőknek maguknak kell felállítaniuk az értéket és ebben az esetben az idő nem számít. Ha a cégnél mindegyik dolgozó esetében elvárás az értékteremtés, úgy lehetővé kell tenni azt, hogy a munkát bárhonnan és bármikor végezzék el (természetesen ez sok munkakör esetében egyáltalán nem lehetséges). A lényeg, hogy az elvárást teljesítsék.

Egyre inkább elfogadott és lehetőséget biztosítanak a távmunkára, amely a termelékenységet is megnöveli.

Munkaadói oldalról arra a dolgozóra van szükség, aki az elvárásokat a lehető leghatékonyabban teljesíti. A jól dolgozó munkatárs dönthet a maradás és a távozás mellett. Ám, ha a munkaadó a lehető legjobb alkalmazotti élményt biztosítja a munkavállalójának, akkor az elköteleződést is mélyíti.

Rónai Márta