Kimerültebben ébredsz, mint máskor? Fáradtság dominál a mindennapjaidban? Könnyű azt gondolni, hogy csak a tél van rád ilyen hatással. De mikor számít ez átmeneti hangulati vagy energiaszint-ingadozásnak, és mikor beszélhetünk valódi kiégésről?
A téli fáradtság és a kiégés tünetei sok szálon érintkezhetnek egymással, emiatt nehéz is felismerni, hogy mikor melyik fenyeget. Ám a hátterük, következményeik és kezelési lehetőségeik különbözőek, ezért a határ felismerése kulcsfontosságú mind az egyén, mind a munkaadó számára.
A téli fáradtság
A szezonális állapot hátterében jellemzően nem a tartós stressz, hanem a csökkenő napfény, a rövidebb nappalok és a változó hormonális-cirkadián ritmus állhatnak. Ezek hatására a szervezet kevesebb szerotonint termel és ez okozza a hangulati hullámzást, az alacsonyabb energiaszintet és a levertséget. Hiába ügyelünk a minőségi és mennyiségi alvásra, mégsem biztos, hogy pihenten ébredünk. Szerencsére az ilyenkor jelentkező szezonális depresszió (SAD), gyakran átmeneti jellegű és viszonylag gyorsan rendeződik, ahogy a napfény mennyisége nő, vagy tudatosabban odafigyelünk magunkra.
A kiégés
A téli fáradtság átmeneti, ezzel ellentétben a kiégés nem egyszerűen fáradtság vagy téli lelassulás. A nyomasztó állapot a krónikus munkahelyi stressz hosszú távú hatásaként kialakuló jelenség, amely fizikailag, érzelmileg és szakmailag is kimerít. Ez nem egy átmeneti hangulati hullám, hanem olyan többdimenziós állapot, amely negatív hatást gyakorol az élet minden területére. Olyan jellemzői vannak, mint a mély, hosszan tartó kimerültség, amely pihenéssel sem múlik el. Emellett jelentkezhet a munkától vagy feladatoktól való érzelmi eltávolodással, csökkent szakmai hatékonyság és motiváció formájában.
A kiégés nem múlik el magától, hanem idővel akár súlyosabbá is válhat, ha nem ismerik fel időben és nem kezelik. A tartós stressz, a túlterheltség, a támogatás hiánya vagy az értelmetlen feladatok mind kockázati tényezők lehetnek.
Honnan tudod, melyik?
A tél hatása és a kiégés tünetei között számos átfedés lehet, ugyanis az indokolatlan fáradtság, a motiválatlanság vagy az alvászavar mindkét állapot esetében feltűnhet. Ám vannak fontos megkülönböztető jelek:
A téli fáradtság tünetei szezonális mintát követnek és enyhébbek, amelyek odafigyeléssel, jobb alvással és több szabadban töltött idővel (ha úgy adódik napfény társaságban) javulhatnak.
A kiégés gyanúja akkor merülhet fel, ha a kimerültség hosszabb ideje fennáll és a pihenés sem hoz érdemben javulást az állapotra. Valamint mindez már kihat a hétköznapi életre, beleértve a munka világát és a magánéletet is. Ha a munkához való viszony annyira negatívan változik, hogy az már komoly frusztrációt okoz, érdemes komolyabban foglalkozni a jelenséggel, mert biztosan túlmutat a tipikus téli hangulatzavaron.
Segítség!
Nem kell megvárni az összeomolást. Ma már az a ciki, ha valaki a figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyja és elhanyagolja magát. Kiégés esetén érdemes lehet a vezetőkkel, a HR-csapattal, pszichológussal vagy más szakemberrel beszélgetést kezdeményezni az egyéni problémáról.
A változást azonban nemcsak mástól kell várni és remélni, hanem segíthetjük magunkat azzal, hogy több időt töltünk a szabadban, különösen akkor, ha a nap is süt. Emellett odafigyelünk az egészséges és változatos táplálkozásra, tudatosan betartjuk a munka és magénélet határait.
Tény, hogy több ponton hasonló tünetekkel jelentkezhet a téli fáradtság és a kiégés is, ám a felismerésük és kezelésük felgyorsíthatja és megkönnyítheti azt, hogy ebből az állapotból sikerrel kilábaljunk.