Hurrá, felvettek a céghez, igaz, határozott idejű szerződéssel, de ott vagy. „Á, nincs jelentősége, hogy határozott időre kötöttük a szerződést, neked is minden ugyanúgy jár, mint a véglegesítetteknek” – mondják, és tényleg, a törvény szerint meg is kell kapnod pl. a cafeteriát. Telik-múlik az idő, de valahogy mégsem érzed magadat a többi közé valónak, hiszen tudod, hogy „korlátozott” vagy, így talán nem is engeded teljesen bele magadat a munkahelyi közegbe, mert mire megmelegedne alattad a szék, már tovább is kell állnod. Amikor pedig közeledik a szerződés lejártának a vége, meglebegtetik a hosszabbítás lehetőségét, amiről csak nem akarnak nyilatkozni, pedig jó lenne tudni, hogy mire számíts a jövő hónaptól. Hogy lehet „jól” kezelni ezt a helyzetet?
Több okból köthetnek határozott idejű munkaszerződést a felek: szólhat egy adott munka befejezéséig, akár projektmunkára, de nagyon gyakori, amikor egy kolléga hosszabb távú helyettesítése, pl. gyeden, gyesen lévő kismama távolléte esetén kerül sor ilyen jellegű foglalkoztatásra. Érdemes tudni, hogy a munka törvénykönyve értelmében nem haladhatja meg az öt évet a határozott idejű munkaviszony tartama. Az ilyen jellegű szerződés esetében nincs lehetőség az indokolás nélküli munkavállalói felmondásra. Ha a munkavállaló mégis fel akar mondani, azt köteles megindokolni, ez pedig csak olyan ok lehet, amely lehetetlenné tenné a munkaviszony fenntartását vagy aránytalan sérelemmel járna a körülményeire tekintettel.
A szerződés a munkáltató számára is komoly megkötéseket tartalmaz: rendes, nem azonnali hatályú felmondással akkor szüntetheti meg a munkaviszonyt a munkáltató, ha felszámolási vagy csődeljárás alatt áll, esetleg a munkavállaló képességére alapított ok áll fenn, vagy ha elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik a munkaviszony fenntartása. A munkáltató bármikor indoklás nélkül is megszüntetheti a határozott idejű munkaviszonyt, azonban ebben az esetben a munkavállaló 12 havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjra jogosult. A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak esetében érdemes figyelni az az egyenlő bánásmód követelményének megtartására is. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a vállalatnál a teljes munkaidőben, illetve a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalók kapnak cafeteriat, a részmunkaidős, valamint a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottakat sem zárhatják ki a cafeteria intézményéből, mivel az jogellenes lenne.
A jogi szabályozáson túl persze megvan a lelki és a közérzetbeli aspektusa is a határozott idejű foglalkoztatásnak. Az időtávtól függ, hogy mennyire tud vagy akar beilleszkedni a munkavállaló a cég mindennapjaiba. Ha több évet is eltölt az adott kollektívában, odatartozónak érezheti magát és amikor elérkezik a szerződés lejártának ideje, amit, ha nem hosszabbítanak meg, biztos nehéz lesz az elválás. Ezért a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott általában kívülállóként, átmeneti állapotnak éli meg a cégnél való létét, emiatt sokszor óvakodik a mély kapcsolatok kialakításától, még az is lehet, hogy nem érzi magát feljogosítva mondjuk egy nyugdíjasbúcsúztatón való részvételre. De éppen ez a lightos elköteleződés lehet a gátja egy szerződéshosszabbításnak vagy egy végleges szerződés megkötésének.
Mégis hogyan lehet korrekten kezelni egy ilyen helyzetet?
Nos, ehhez szükség van mindkét fél hozzájárulására. Amennyiben benne van a pakliban, hogy a munkáltató akár hosszabb távú foglalkoztatásban is gondolkodik, azt érdemes időben jelezni a munkavállaló felé, növelve ezzel annak elköteleződését. Már jóval, akár néhány hónappal a szerződés lejárta előtt (és nem egy héttel, ahogy az sok esetben a bevett gyakorlat) beszélni a „hogyan tovább”-ról, hogy ha a kollégának mégsem lesz helye a cégnél, legyen ideje megterveznie a következő lépést. Ilyen esetben általában sosem az a probléma, hogy lejár a szerződés és itt nincs tovább, sokkal inkább a homályos, nem egyértelmű kommunikáció. A munkavállalónak pedig érdemes defenzíven gondolkodnia és elébe menni az eseményeknek: végiggondolni, ha van rá lehetőség, szeretne-e a jövőben is itt dolgozni, illetve a továbblépés esetére körbenézni a munkaerőpiacon, milyen lehetőségek kínálkoznak számára. És ha a munkáltató idejekorán nem kezdeményezi a beszélgetést, akkor neki előhozakodni a kérdéssel. Mert ne felejtsük el: a határozott idejű foglalkoztatás is egy kétoldalú megállapodás, amelyben mindkét félnek, így a munkavállalónak is megvannak a maga jogai.
Szerző: K.T.
#munkaszerzodes #foglalkoztatas #munkajog