„Az, aki felháborodik, hogy a #metoo miatt nem lehet már bókolni, nem érti, miről szól ez az egész. Bizony, nem árt az, ha átgondoljuk, milyen helyzetben mit engedhetünk meg magunknak. Hogy ez nem könnyű, hát istenem.” – mondta Kazimir Ágnes pszichológus a vele nemrégiben készült interjúban. Hányszor gondoljuk végig, hogy mit is engedhetünk meg magunknak a munkahelyen? A határaink ismerete és védelme jogi és érzelmi kérdés is.
Az egyik legtipikusabb védekezési narratíva, amikor a zaklatással bepanaszolt fél olyasmiket ad elő, hogy ő kedveskedni akart, jószándékúan dicsért, oldottabbá szerette volna tenni a munkahelyi légkört, vagy éppen flörtölt. Kívülálló szemmel ez egy ártalmatlannak tűnő agenda is lehet, amivel első látásra nem is volna probléma. Majd előjön a kérdés, hogy mi volt erre a másik fél reakciója? Hogyan fogadta? Partner volt benne? Szemmel láthatóan kedvére való volt? Esetleg épp ellenkezőleg; feszengett, tiltakozott, zavarba jött, meg sem tudott szólalni? Ezek többnyire egyértelmű jelzések.
Ha a másik fél számára nem komfortos, ami történik, sérelmesnek gondolja, akkor az ő határai már sérülnek. Egy félresikerült közeledés, vagy meggondolatlan megjegyzés még nem vonja maga után, hogy zaklatást lehessen megállapítani. Ha ez rendszeresen, netán még sorozatos visszautasítások, helyre/rendreutasítások után is megtörténik, akkor már igen. Az Ebktv. azt írja, a munkahelyi légkör a szexuális vagy egyéb természetű magatartás hatására megfélemlítő, támadó, megszégyenítő, ellenséges, vagy megalázó lesz.
Ezért az egyik leghasznosabb tanács, amit a zaklatásos helyzetek megelőzése körében meg lehet említeni, az az önreflexió gyakorlása. Tehát, hogy figyeljünk arra, hogy a viselkedésünk, a szavaink, a fellépésünk hogyan hat a másikra, és nyilvánvalóan ezt a reakciót fogadjuk be és vegyük tudomásul. A kontextushoz hozzátartozik, hogy legyünk arra tudatosak (mondhatni ne felejtsük el egy pillanatra sem), hol vagyunk és kihez intézzük szavainkat, kivel szemben mit engedhetünk meg magunknak.
A munkahelyeken a hierarchikus viszonyokat illetően nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy az egyik fél hatalmi pozícióban van, a másik pedig több szempontból is kiszolgáltatott. Legyen itt szó konkrét állásajánlatról szexért cserébe, vagy a külsőre tett folyamatos megjegyzésekre, a skála egészen széles. Pl. „Az sem flört, ha a főnök megdicséri az alkalmazottja külsejét, nem flört, hiszen nem helyénvaló, így máris nem ártatlan az egész.”- ahogy Kazimir Ágnes is mondja.
A munkahelyem nem a baráti társaságom közege, ahogyan nem idekeverendő a családban elfogadott pozícióm és kommunikációm sem. A munka világában vannak bizonyos külső standardok, amiknek meg kell felelni, nem kizárólag abból dolgozunk, amit magunkkal hozunk. Adott esetben pedig ezt számon is kérhetik. Ami a barátaim között még OK lehet, azt a munkám során elképzelhető, hogy meg kell szűrnőm, át kell formálnom.
A zaklatás jogi eljárásban való megítélésekor a panaszos megélése a döntő, ő hogyan élte meg az adott folyamatot, szituációkat. A hatóság, bíróság nem azt vizsgálja, hogy mi volt a zaklató fél fejében, milyen szándék vezérelte. A másik félre gyakorolt hatást nézi.
Nyilvánvalóan mindenkinél máshol húzódik az a bizonyos határ ott és akkor (tehát ez sem egy konstans valami), aminek tengernyi indoka van, különösen például, hogy az adott személy önbecsülése milyen szinten van, éppen milyen élethelyzetben van (meghalt a párja, elvált, friss szerelmes), milyen alapvető tapasztalatai vannak a nemek közötti viszonyulásokról (otthoni, családi minták; szülők, párkapcsolatok). Ha már ezzel tisztában vagyunk, és ezzel a ténnyel kibékülünk, közelebb kerültünk ahhoz, hogy tiszteletben tartani a másik határait a gyakorlatban azt is jelenti, hogy figyelünk rá annyira, hogy észrevesszük, hogyan van a közelünkben.
Szakértő: dr. Sebestyén Andrea, PhD, zaklatasmentes.hu
Fotó: Envato
#zaklatas #coaching #fenntarthatojollet #diszkriminacio #egyenjogusag