Április 6-a a láthatatlan munka világnapja. Az ilyen dedikált alkalmak esetén érdemes megállni egy pillanatra és eltűnődni a névadó nap jelentőségén. Vajon kellőképpen elismerjük-e a családokban, a közösségekben végzett nem fizetett munkát, a törődést, az ápolást, az ügyek intézését, a házimunkát? Ha az egyik pillanatról a másikra kivonnánk e tevékenységeket végzőket a családból, a társadalomból, láthatóvá válna, hogy mekkora értéket teremtenek? Erről is szó volt a Ring Meetup által szervezett online programon, ahol Gregor Anikó PhD szociológus arról beszélt, hogy mi is az a láthatatlan munka és hogyan függ össze nők gazdasági szerepvállalásával.
A láthatatlan munkát az a fizetetlen munka jelenti, amit a háztartáson belül vagy önkéntes munkaként a közösség javára végeznek a társadalom tagjai. (KSH)
E definícióból is kitűnik, hogy a láthatatlan munka esetében fizetetlen tevékenységről beszélünk, és hogy jelentős részéért sem megbecsültségben, sem elismertségben nem jár semmilyen ellenszolgáltatás. Az önkéntes munka is a láthatatlan munka része, például, ha valaki a szülői munkaközösség tagjaként vesz részt az iskolai feladatokban, azt is ide soroljuk. A láthatatlan munka többségét a háztartáson belül, a családtagok javára végezzük és tulajdonképpen egy olyan tevékenységről beszélünk, amely mentén az élet és az életben maradás feltételei újratermelődnek.
A láthatatlan munka körébe tartozik tehát a háztartási munka és annak minden aspektusa, valamint a gondoskodás is, irányuljon az akár kisgyerekekre vagy idősekre, valamint az önkéntes munkát is e fogalomkörbe sorolhatjuk.
Felmérések bizonyítják, hogy a láthatatlan munka zömét világszerte a nők végzik
Ha Magyarországon beleszámítaná a közgazdaságtan a láthatatlan munka értékét a GDP-be (amit nem tesz meg), a KSH adatai szerint ez a tevékenység a GDP kb. 25%-át tenné ki. Ha számokban akarjuk kifejezni a láthatatlan munka értékét, az évi kb. 2,6 millió forintnyi munkát jelentene egy személyre számítva, a háztartásban élők felé irányuló tevékenységet tekintve.
Az önkéntes munka értéke szintén a KSH adata szerint: a nők évente átlag 160 ezer, a férfiak kb. évi 120 ezer Ft-nak megfelelő összegben végeznek ilyen jellegű munkát.
Fontos kérdés, hogy ki, mikor és mennyi ideig végzi ezeket a munkákat
Életük során először gyerekkorukban kapnak láthatatlan munka transzfert, azaz rengeteg gondoskodást a férfiak és a nők is. A nőknél a következő csúcs 18 éves koruktól 70 éves korukig tart, amikor folyamatosan nyújtanak gondoskodást a családtagok számára, és ők összességében többet adnak, mint amennyit kapnak. A férfiak esetében kb. 30 és 50 éves kor között tapasztalható többlet láthatatlan munka, ekkor több gondoskodási tevékenységet adnak mások számára, mint amennyit kapnak. A láthatatlan munkával töltött idő mennyisége jelentősen kirajzolja a nemi különbségeket, a háztartási munkákkal, a gyermekek ellátásával, gondozásával a nők több mint négyórányi, a férfiak közel kétórányi ilyen munkát végeznek naponta.
A láthatatlan munkával az élet és azon belül a munkaerő újratermelése zajlik, hiszen otthon főként a nő főzi meg az ételt, amivel táplálja a jövő munkaerejét képviselő gyerekeket stb. még akkor is, ha ezért nem kap fizetséget. Viszont vannak olyan, az adóbefizetésekből az államon keresztül újraosztott jövedelmek vagy juttatások, amiket inkább nők kapnak, ilyen pl. a gyes vagy a gyed. Ha a háztartási munkával kapcsolatban felmerülne, hogy valamilyen szempontból anyagilag is érdemes lenne ellentételezni ezt a fajta munkavégzést, lehetne alapozni a gyerekgondozásért nyújtott ellenszolgáltatásra, ami évtizedek óta benne van a családpolitikai és a szociális ellátórendszerben. Ezért tulajdonképpen nem is lenne szükség nagy szemléletbeli változásra, ha szeretnénk elismertetni a láthatatlan munka értékét, hiszen már van mire építeni.
A nők gazdasági szerepvállalását jelentős mértékben befolyásolja a láthatatlan munka
Gregor Anikó szociológus szerint a gondoskodás és a tőkés termelés alapvetően antagonisztikus viszonyban áll egymással. Ha viszont az államok célja az, hogy minél több dolgozó végezzen termelőtevékenységet, azaz minél nagyobb mértékű női munkaerő szabaduljon fel a (z idős- vagy gyermek-) gondozási teher alól, akkor ezzel nem egy állam, hanem az egész EU foglalkoztatáspolitikájának szintjén kell foglalkozni. A tőkés termelési rendszer egyszerre akar munkaerőnövekedést véghez vinni és közben nem szándékozik figyelembe venni azt, hogy az embereknek gondoskodási feladataik vannak.
Ha a nők gazdasági szerepvállalását növelni akarják, ki fogja ellátni az eddig általuk végzett gondoskodási feladatot?
A család férfitagjai? Esetleg ezeket a feladatokat ki lehet szervezni az állami ellátórendszerbe? Egyáltalán az állam fontosnak tartja-e, hogy kiszervezzék? Ezért kérdéses az, hogy amikor a megoldások szintjén gondolkodunk, meg lehet-e maradni nemzetállami keretek között. Lehet-e egy adott országon belüli csoportok viszonylatairól beszélni, mi a szerepe az államnak, a kormányzatnak, a munkáltatóknak e helyzet megoldásában, és fair-e azt mondani az egyéneknek, hogy osszák be okosabban az idejüket, vállaljanak konfliktust a családban a partnerükkel a feladatok átvállalása miatt? Jelentős súlyú és horderejű a probléma, kérdés, hogy mekkora részét tudja kezelni az állam, amellett, hogy felvállalja a konfliktust a munkáltatókkal. Az viszont a szociológus asszony szerint kijelenthető, hogy láthatatlan munka nélkül nincs termelőmunka és semmilyen típusú kapitalizmus.
Szerző: K.T.
#lathatatlanmunka #egyenjogusag #noimunkavegzes #munkaeropiac #eselyegyenloseg #foglalkoztatas