Távmunka kontra Home office
A hétköznapokban gyakran emlegetjük azonos jelentéstartalommal a home office és a távmunka kifejezéseket, a két munkavégzési forma azonban más értelmezéssel és szabályozással bír a jogalkotó szemében. Az otthon végzett tevékenység mindkét formájára szigorú szabályozás vonatkozik a munkáltató és a dolgozó számára is.
A távmunka a Munka Törvénykönyvben nevesített atipikus munkaviszony.
MINDEN OLYAN JOGVISZONY ATIPIKUS, AMELY A TIPIKUS MUNKAVISZONY SZERINT BÁRMIBEN IS ELTÉR. A TIPIKUS MUNKAVISZONY HATÁROZATLAN IDEJŰ, ÁLTALÁNOS TELJES MUNKAIDŐBEN TÖRTÉNŐ FOGLALKOZTATÁSRA VONATKOZIK, A MUNKÁLTATÓ ÁLTAL MEGHATÁROZOTT HELYEN ÉS IDŐBEN, VALAMINT A MUNKÁLTATÓ ESZKÖZÉVEL TÖRTÉNŐ MUNKAVÉGZÉSRE LÉTESÍTIK.
A távmunkavégzés a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.
A távmunkavégzésről megállapodás formájában a munkaszerződésben kell megállapodni. A munkáltatót a távmunkás munkavállalóval szemben többlettájékoztatási kötelezettség és különös munkavédelmi szabályok megtartása terhelik. A munkavédelemről szóló törvény rögzíti például, hogy ha a munkavállaló a saját eszközével végzi a távmunkát, akkor a munkáltatónak erre az eszközre nézve biztonsági kockázatértékelést kell végeznie.
A szabály értelmében a munkavállaló a munkahelyén – akár otthonában – a munkáltató hozzájárulása nélkül nem változtathatja meg a munkakörülményeket. Szintén fontos, hogy a „munkáltató munkakörülmények ellenőrzése” céljából léphet be és tartózkodhat a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére. A távmunkás munkarendje kötetlen, a munkáltató utasításadási joga csak a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki.
A home office munkavégzés inkább tipikus, mint atipikus
A home office-nak nincsen bevett jogszabályi fogalma, de úgy definiálható, mint a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen – általában a munkavállaló otthonában – rendszertelenül vagy nem rendszeresen folytatott tevékenység.
Fontos megjegyezni, hogy a munkaszerződés szerinti munkahely és a teljesítés tényleges helye – a munkáltató döntése szerint – eltérhet egymástól. Ezen átmeneti állapot évente a negyvennégy, beosztás szerinti munkanapot nem haladhatja meg.
A munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásával részben vagy egészben átengedheti a jogot a munkavállalónak arra, hogy a teljesítés helyét maga válassza meg.
Az otthoni munkavégzés esetében fontos megemlíteni a munkavédelmi szabályokat is. A munkáltatónak ugyanis biztosítania kell az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzés feltételeit. Az otthoni munka jellemzően képernyő előtt végzett munka. Az erre vonatkozó előírás alapján – bármilyen szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállaló esetén – a munkáltató köteles a szemészeti és pszichés terhelést kockázati tényezőnek tekinteni, időszakos szemészeti vizsgálatot biztosítani a dolgozó számra, szükség esetén szemüveggel ellátni a dolgozót, a képernyő előtti munkát periodikusan meg kell szakítani.
A home office kapcsán bátran kijelenthetjük, hogy ez a munkavégzési forma a gazdasági szükségszerűség és a HR-nek köszönhetően jelent meg a gyakorlatban, mint a munkáltató számára költséghatékonyabb munkáltatás, valamint a munkavállalónak motiválásként felkínálható jutalom. A home office létrejöttének éppen az a motivációja, hogy nem rendszeres, nem is mindig előre tervezett, valamint többletmegállapodásokkal meg végképp nem szabályozott. Az ilyet alkalmazó feleknek – vagy inkább a munkáltatónak, mint erősebb félnek – éppen az a célja ezzel, hogy elkerülje a távmunkavégzéssel járó többlet adminisztrációt, munkáltatói teendőt és költségeket.
Szerző: Tóth Eszter, Pénzügyi-számviteli szakellenőr, Kék-Indigó Kft.