Gondoltad volna? A munkavédelmi szabályozások csíráinak, vagy valami hasonlónak már Hammurapi többezer éves törvényoszlopain is nyomára bukkanhatunk az építkezéseken történt balesetekről – azaz mai szóval munkabalesetekről – történő beszámolók alapján. Igaz, akkoriban nem voltak restek egészen radikális eszközökhöz nyúlni a megszokott, „szemet szemért fogat fogért” elv alapján, ami jó ideig a törvényhozás alapjait képezte és még később is érvényben maradt sok helyütt. Manapság ennél jóval szolidabb szankciókra számíthatunk, ezzel együtt a kölcsönös együttműködés szabályozására máig igény mutatkozik. Kertész Csaba munka- és tűzvédelmi tanácsadó számol be.

Tudjuk tehát, hogy már az ókortól figyelmesek lettek arra, hogy a munkabalesetek mentén általánosságban, előre meghatározottan kezdeni kellene valamit az ilyen szituációkkal. Ráadásul már egyfajta „foglalkozás-egészségügyi” vetülete volt Hippokratész tevékenységének is. Az igazán nagy robbanás ugyanakkor világszerte az ipari forradalommal következett be, amikor a fokozódó termelés következtében, a nagy számok törvénye alapján ugrásszeren megnőtt a munkabalesetek száma is.

Hazánkban a világháborút követőn, a vas és acél országa címért folytatott önversengés közepette intézményesült a munkavédelemi hatóság is, aminek neve is folyamatosan változott, jelenleg az Innovációs és Technológiai Minisztérium Munkavédelmi Főosztálya látja el a feladatot.

A megelőző és szankcionáló tevékenység alapvetően két fő ágra bomlik, a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések mentén. Nyilvánvalóan erősek a prevenciós szándékok, ugyanakkor sajnos nem mindig lehet elejét venni a bajnak. A munkáltatók törekvései színes spektrumot mutatnak: vannak, akik jobban odafigyelnek, mert belátják, hogy dolgozóik védelme közös érdek, vannak, akiknek a figyelmét a munkavédelmi tanácsadóknak, vagy egyenesen a hatóságnak kell felhívni minderre.

A munkahelyi balesetek elkerülésének kulcsa nyilván a körültekintő odafigyelésben rejlik, a munkáltatónak a megfelelő eszközök, védőruházat, stb. biztosítása mellett a kockázatot minimalizáló körülményeket kell teremteni, és az alkalmazottaknak is elő kell írnia a helyes protokollt, melyet nekik be kell tartani, hiszen a munkahelyi balesetek elkerülése értük van.

A foglalkozási megbetegedések világa keményebb dió. A törvény, tevékenységi körönként igyekszik a kockázati tényezők mentén idővel lehetséges betegségek kialakulásának valószínűségét csökkenteni. Szigorú protokoll írja elő a mezőgazdasági, az ipari, az építőipari szegmens szereplőinek, hogyan gondoskodjanak egészségük folyamatos védelméről, és ugyanez igaz az – elsőre – fizikai megterhelés tekintetében legalábbis könnyebbnek tűnő irodai munkára is. Csakhogy, mint az kiderült, a statikus pozíciók ugyanúgy megterhelik a fizikumot, gondoljunk csak a monitor folyamatos fürkészése nyomán bekövetkező szemromlásra, illetve a gerincbántalmakra, amelyeket az ülőmunka bizonyítottan előidéz.

Természetesen a munkavédelmi tanácsadókkal együttműködve szerencsés a hatósági büntetéseket elkerülni, illetve a dolgozók hosszú távú, idős korig tartó egészségmegőrzésében nyilvánvalóan a munkáltató is érdekelt. Ez is, mint minden együttműködés kérdése. Érdemes kölcsönösen odafigyelni egymásra.

Szerző: B.E.

#munkavedelem #foglalkozasegeszsegugy #munkahelyiegeszseg #munkabaleset