Vannak olyan munkahelyi stressz tényezők, amelyektől nem tud egy szervezet semmilyen módon megszabadulni. A legtöbb esetben kézenfekvő megoldásnak tűnik felvértezni a kollégákat a minden munkahelyen óhatatlanul előforduló stresszel szemben. Nincs tökéletesen nyugodt munkahely, ráadásul ez nem is igazán kívánatos cél. De hogyan kell megküzdeni az élet kihívásaival?
Egy ügyfélszolgálat esetében mindig lesz elégedetlen, agresszív ügyfél, az ellenőröknek sem örülnek sok helyen, a munkacsúcsok sok szakma szükségszerű velejárói. Ezt felismerve jelentek meg azok a szolgáltatások, amelyek a szervezetet és a munkatársakat segítik abban, hogy könnyebben küzdjenek meg a kikerülhetetlen, sőt sokszor előnyös stresszt okozó tényezőkkel.
A rezilienciát növelő tréningek az ilyen típusú szolgáltatásoknak talán a leginkább felkapott formái napjainkban. A kutatások felismerték ugyanis, hogy vannak olyan emberek, akik igazán nehéz körülményekkel is hatékonyan küzdenek meg, és ezek között az emberek között vannak bizonyos hasonlóságok. Ezeknek a hasonlóságoknak a gyűjtőfogalma lett a reziliencia kifejezése, a reziliencia tréning pedig a levont tanulságok átadásának a színtere.
Kitartás a nehéz környezetben is
A rezilienciával kapcsolatos kutatások azonban azt mutatják, hogy a rezilienciának van egy kevésbé etikus, sötét oldala. Sokszor előfordul, hogy egy rosszul működő szervezetben reziliens, magas stressztűrő képességgel rendelkező embereket keresnek a kiválasztás során, és/vagy a munkatársak rugalmas ellenálló képességét igyekeznek fejleszteni, ahelyett, hogy felszámolnák, minimalizálnák a problémás működést okozó tényezőket.
A legegyszerűbb példa: a szervezet ésszerűtlen mennyiségi és minőségi kihívásokat támaszt a munkavállalói felé, egyszerűen túl sokat vár el a munkatársaktól. Ilyen esetben a magas stressztűrő képesség és reziliencia a munkatársak ellen fordul, hiszen az ilyen tulajdonságokkal rendelkező munkatársak hosszabb ideig tartanak ki a nem megfelelő körülmények ellenére is. A probléma az, hogy ez a kitartás hosszú távon a munkatárs ellen fordul: a szervezet testi és lelki energiáinak túlhasználása valamilyen formában (fizikai megbetegedés, pszichoszomatikus megbetegedés, kiégés) végül biztosan megköveteli az árát.
Irreális célok üldözése
Egy másik probléma, hogy a reziliencia fogalmának az előtérbe kerülése azt sugallja, hogy a célok elérése leginkább attól függ, hogy egy adott személy mennyire tud megküzdeni a kihívásokkal. A siker és a kudarc ekkor teljesen egyéni felelősségé változik, miközben vannak olyan, az egyén számára nem befolyásolható körülmények, amelyek a siker elérését jelentősen nehezítik. A szakirodalomban ezt a jelenséget „hamis remény szindrómának” nevezték el, amikor egy személy annak ellenére tart ki a céljai mellett, hogy azoknak az elérése nem reális a számára. Ekkor a reziliencia részeit képző elemek -magabiztosság, mentális keménység, magas énhatékonyságba vetett hit- több kárt okoznak, mint amennyi előnnyel járnak.
Shackleton, a kedvelt példa és a történet egyéb értelmezései
Magyarországon is ismert sokak számára Ernest Shackleton csodálatos története, ami gyakran elhangzik vezetői tréningeken. Shackleton 1914. augusztus 4-én indította útjára a birodalmi transzantarktiszi expedíciót, amelynek célja az volt, hogy a Déli-sark érintésével átkeljen a teljes kontinensen. Az expedíció nem járt sikerrel: Shackleton hajóját a jég összeroppantotta, és ezt követően a legénység két éven át a túlélésért küzdött. Shackletont egyedülálló hite és kimagasló optimizmusa miatt felkapta a modern vezetéstudomány: példája lett a kitartásnak, a bátorságnak, az inspirációnak és a követők (beosztottak) iránt érzett felelősségvállalásnak.
Mahdiani és Ungar mutatnak rá nemrég megjelent tanulmányokban, hogy a Shackleton történetnek van azonban egy másik értelmezése is. A Shackletonnál alacsonyabb rezilienciával rendelkező vezető egyszerűen jóval korábban visszafordult volna, ezzel megóvva mind a hajót, mind a legénységet. Van egyfajta észlelési eltolódás ebben: a magas rezilienciával rendelkező személyek nagyszerű tettei egyértelműen pozitív keretben jelennek meg, viszont az alacsonyabb rezilienciával járó óvatosabb, de az adott helyzetben jobban illeszkedő döntések nem.
Táncolni a határokon
Félreértés ne essék, a legtöbb helyzetben a stressztűrő képesség és a reziliencia növelése pozitív következményekkel jár! Ebben a cikkben néhány olyan esetet mutattam be, amikor ez nem igaz. Ilyen például a kedvezőtlen körülmények ellenére való kitartás, az irreális célok üldözése irreális költségek mellett is, vagy éppen a lehetetlen körülmények között az egyéni felelősség implikálása.
Szakértő: Dr. Szabó Zsolt Péter, munka- és szervezetpszichológus, WORRI
Fotó: Envato