Nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy folyamat része az, amikor a munkavállaló már nem ugyanazt a lendületet és motivációt mutatja, mint kezdetben. A sem biztos, hogy látványos és hogy mások ezt észreveszik, mégis érinti a szervezet egészét, annak teljesítményét. A csendes visszavonulás nem harsogó, de jelentős probléma.
A csendes jelző arra utal, hogy ez a jelenség akár észrevétlen is maradhatna, ugyanakkor hangulatromboló lehet a munkatársakra nézve és az elköteleződést is gyengíti. Az a dolgozó, aki csendben eltört, az ugyan jelen van a mindennapokban, de ennyi. Nem több, inkább kevesebb. Ugyanis formálisan jelen van, elvégzi az alapfeladatokat, de érzelmileg és mentálisan is megszűnik az elkötelezettsége a munkája iránt. Nem vállal többletmunkát, nem vesz részt semmi olyanban, amely a kötelességén túl van.
Ez nem az a határozott döntés, mint amikor valaki feláll és azt mondja: ennyi volt, majd faképnél hagyja a munkahelyét. Az ilyen dolgozó megmarad a pozícióban, a feladatait ugyan elvégzi, de már nem úgy, mint korábban. A kapcsolata megváltozik a munkájával és a munkatársaival is.
A Gallup adatai is azt támasztják alá, hogy az elkötelezettség világszerte csökken. Csupán a munkavállalók 21%-a érzi úgy, hogy jó helyen van. Az aktív dolgozók nagy része tehát csak bejár elvégezni a munkáját. Fizikailag jelen van, de nem szívvel és lélekkel végzi a feladatát.
A csendes visszavonulás hátterében
Ha a munkavállaló úgy érzi, hogy értékei, céljai nem azonosak a szervezet működésével, akkor csökkenhet az azonosulás mértéke. Sokan azonban mégis maradnak ebben a munkakörnyezetben, tartva a munkakeresés nehézségeitől, a bizonytalanságtól. A túl magas elvárások, a kevés fejlődési lehetőség, a rossz vezetői hozzáállás és támogatás mind hozzájárulhatnak az eltávolodáshoz.
Ha nem egyértelmű a karrierút, vagy nincs visszacsatolás, akkor a dolgozó elveszíti a motivációt és a jövőképet, amely nagy bizonytalanságot, belső feszültséget kelt.
Egy olyan munkahelyen, ahol a szervezet nem rendelkezik erős és támogató kultúrával, illetve a vezetés nem fordít figyelmet a lojalitás kérdésére, ott könnyen kialakulhat az elidegenedés.
A hangulat és a teljesítmény szempontjából is nagyon fontos a fentiek megléte. A csökkenő teljesítmény is mérhetővé válhat a vállalatok számára, de a magasabb számú kilépés tudásvesztéssel is járhat. Arról nem beszélve, hogy a visszavonulót fújt munkatárs negatív hatással van a közvetlen munkakörnyezetére és magára a kultúrára is. Ha nem veszik észre időben, vagy azt nem kezelik megfelelően, ez egy önmagát erősítő folyamattá válhat. Ilyen környezetben jóval kisebb az esélye annak, hogy a fejlődés szárnyra keljen. A csendes visszavonulás nem hatalmas robbanással tudatja jelenlétét, hanem fokozatosan. Veszélye épp ebben rejlik. A munkahelyi elköteleződés látható jelek nélkül is megtörhet, ha nem figyelnek és nem reagálnak rá tudatosan.