A világra jövetelünket követő első néhány évünkben még viszonylag önfeledten létezhetünk, és álmaink szerint egy napon majd újra az édes pihenésnek adhatjuk át magunkat, jól megérdemelt nyugdíjunkból gazdálkodva. Csakhogy ez sajnos nem ilyen egyszerű.
Noha fizetésünk egy részét valóban erre a célra vonják le, a nyugdíjba vonulás időpontjában a legtöbb alkalmazott utolsó fizetése és a már nyugdíjasként kézhez kapott összeg között hatalmas szakadék tátong. Nagy Bálint pénzügyi és nyugdíj szaktanácsadó segítségével vizsgáljuk meg, miképpen készülhetünk fel erre az időszakra.
A beosztás, az jövedelem szinte mindegy. Bizonyos ritka esetektől eltekintve – amelyek valóban csak a lakosság egy-két százalékát érintik –, amikor az illető hosszú távon igen magas összegű bejelentett jövedelemmel rendelkezik, az átlagos nyugdíj összege önmagában biztos, hogy nem fogja fedezni az addigi kiadásokat, a megszokott életszínvonalat. Bátran kijelenthetjük, hogy legalább annyi, vagy még több pénzre lesz idővel szükség, hiszen a szabadidő aktív eltöltésének, az egészség védelmének egyre növekvő költségeivel is érdemes számolni. Az öngondoskodás kérdése tehát, tetszik vagy sem, megkerülhetetlen. A hiányzó összeget valamiből ugyanis pótolni kell.
Természetesen minden szereplő tisztában van vele, hogy a kifizethető nyugdíj az állampolgárok életszínvonalának fenntartásához sem napjainkban, sem a jövőben nem lesz elegendő, ezért az öngondoskodást is (akárcsak a gyermekvállalást, vagy az ingatlanvásárlást) az állam célzott programokkal, adójóváírással támogatja.
Ezzel együtt az öngondoskodás még mindig csak a lakosság csekély hányadára jellemző. Az utóbbi húsz évben érezhetően növekvő tendenciát mutat, ugyanakkor még mindig nem közelíti meg a kívánt mértéket.
Sokan azzal érvelnek, hogy meg sem érik a nyugdíjkorhatárt – ami napjainkban 65 év, illetve a hölgyek esetében a folytatólagosan ledolgozott évek számának függvényében valamivel kevesebb is lehet – vagy ha mégis, akkor várhatóan csak pár évet töltenek majd nyugdíjban haláluk előtt. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy az átlagéletkor ennél körülbelül 20-25 évvel több.
Az egyre fogyatkozó keresőképes társadalmi réteg sem hazánkban, sem tőlünk nyugatra, az ugyancsak csökkenő lakosságú európai országokban nem képes önmagában kitermelni a nyugdíjakhoz szükséges összeget.
Ha magunkról akarunk gondoskodni – és akarunk-e vagy sem, muszáj lesz –, ráadásul nem az inflációkövetésben nem túl erős párnahuzatot választjuk –, számíthatunk a biztosítók, a bankok gazdag termékpalettájára. A nyugdíj-előtakarékossági számla, az önkéntes nyugdíjsegítő pénztár vagy a különböző biztosítók által ajánlott nyugdíjcélú megtakarítási csomagok választéka széles.
A pénzügyi szakember óvva int azonban attól, hogy az interneten szörfözgetve rábökjünk valamelyik verzióra, netalántán a telefonos ügynök meghallgatását követőn hirtelen impulzustól vezérelve szerződjünk. A nyugdíj célú megtakarításra kínált csomagok jóval komplexebbek, és érdemes személyes tanácsadóval felvenni a kapcsolatot, ha igazán testre szabott megoldásra vágyunk, ami ár-érék arányban és személyes céljainknak is megfelel.
És hogy mikor érdemes belefogni a gyűjtésbe? Lehetőség szerint mihamarabb. Ennek megfelelően ugyanis a mozgásterünk is szélesebb. Ezzel együtt azok se csüggedjenek, akik mindezidáig halogatták, vagy máig halogatják a döntést. A pénzügyi szakemberekkel történő ingyenes konzultáció segít eligazodni a verziókat illetően, hogy tudatosan készülhessünk nyugdíjas éveinkre.
Szerző: B.E.
#nyugdíj #megtakaritas #ongondoskodas #penzugy
