motiváció, motiválatlanság, munkahelyi motiváció
motiváció, motiválatlanság, munkahelyi motiváció

Motiválatlanság: A kémiai hullámvasút

blank
blank

Az rendben van, hogy nem pöröghetünk mindig 100%-on, de megvan az a pillanat, amikor már unod saját magadat, mert nincs motivációd és csak úgy létezel? Ilyenkor megrázod magad, felállsz, mély levegőt veszel és megvalósítandó célokat keresel. Mi van, ha ez mégsem működik?

Emberi és normális, ha olykor elfogy az ihlet és a lendület, helyére pedig berobban a motiválatlanság, amely olykor indokolatlanul túl sokat dekkol nálunk. Lehangoló állapotba hoz minket. Az élet megy tovább, tesszük a dolgunkat, de hol van a lendület? Egyáltalán mi okozza, hogy a motiválatlanság elhatalmasodik felettünk?

Magyarázat a kémiában

Nem az új célok és még csak nem is a te lendületed hiányzik belőled, ha motiválatlan vagy. Gondoltad volna, hogy kémiai anyagok hiánya vagy épp túlzott jelenléte miatt alakul ki?

A dopamin az a neurotranszmitter, amelyik aktiválja az agyunkban az úgynevezett jutalomközpontot. Tehát, ha egy nehéz nap után csokival (bármi mással, amit imádsz) ajándékozod meg magad, annak örülsz. Azért örülsz, mert a dopamin hat a jutalomközpontodra. Emiatt nevezik a dopamint boldogsághormonnak. Ám, ha ebből a vegyületből a kelleténél kevesebb áll rendelkezésre a szervezetedben, akkor nincs boldogság, nincs jutalom. Ha azt szeretnéd kérdezni, hogy mi váltja ki a boldogsághormon csökkenését, nos, arra az a válasz, hogy a stressz, az állandó feszültség, a depresszió. Ez a motiválatlanság kialakulásának receptje.

Azaz a lista így még nem teljes. Egy másik neurotranszmitter, a noradrenalin akkor van jelen a szervezetünkben, ha motiváltak és tettre készek, éberek vagyunk. Azaz fordítva. Akkor érezzük magunkat frissnek, ha a noradrenalin szintje megemelkedik. Kikövetkeztethető, ha ennek a vegyületnek a szintje csökken, akkor oda a motiváció, helyét pedig átveszi a fáradtság, az álmosság, a motiváció hiánya. 

A stressz életünk része. Noha szeretnénk lenullázni jelenlétét, de azt szinte lehetetlen, ezért inkább minimalizálni kell. Ha pedig az sem megy, akkor a stressz szorongást válthat ki, amely hatására megugrik a stresszhormon, a kortizol szintje és már be is indul a motiválatlanság.

Akár egy matematikai képlet: – dopamin – noradrenalin + kortizol = motiválatlanság.

Vizsgálták, hogyan viselkedik a motivált és kevésbé motivált személy. Egy kutatásban 40 résztvevőt válogattak ki aszerint, hogy ki tettre kész és ki kevésbé (nem csak abban a pillanatban, hanem általában). A kísérlet során folyamatosan figyelték az alanyok agyi tevékenységét. Különböző nehézségi szintű és ideig tartó feladatot kellett elvégezniük, de akár a passzolást is választhatták. Akik alapjában véve motiválatlanabbnak tartották magukat gyakrabban kerülték ki a túl sok energiát igénylő feladatokat. Azonban arra is felfigyeltek a tudósok, hogy egyáltalán nem volt a kisebb a motiválatlan személyek agyi tevékenysége, hanem más területeken mutattak aktivitást. Vagyis a lustább személyek agya ugyanúgy dolgozik, de mondhatni haszontalanul. Azaz a kevésbé motivált személyeknek jóval nagyobb munkába telik az, hogy rávegyék magukat bizonyos feladatok elvégzésére.

Az atlantai egyetem kutatói pedig azt is felfedezték, hogy a szervezetben fellépő alacsony fokú gyulladás is motiválatlanságot eredményezhet azáltal, hogy csökkenti a dopamin szintjét. Ezt azért csinálja a szervezetünk, hogy több energiát tudjon felszabadítani a gyógyulásra, a gyulladás megszüntetésére. 

Munkahelyi motiváltság motiválatlanság

A munkahely nem az a hely, ahol megengedhetjük magunknak a motiválatlanságot. Időről időre mégis feltűnhet. Már azt is tudjuk, hogy vegyületek hiányából vagy túltermelődéséből adódik mindez és az agyban zajló kémiai folyamatokról van szó. A motiválatlanság valójában valaminek a tünete. Ez a valami lehet a túlzott elvárás, az, hogy nem szeretjük a munkát, nem jó a munkahelyi légkör, egyszerűen meguntuk és aztán még azzal is számolni kell, hogy változunk. Eltelnek évek, és ami azelőtt szórakoztatott, örömet okozott, az mára nem biztos, hogy így van. A munkával is így lehet. De még ha jó helyen is vagyunk és élvezzük alapvetően a munkánkat, akkor is elhagyhat a motiváció. Az életünk is ilyen: egyszer fent, aztán lent. Ez pontosan így zajlik a munka világában is.

Küzdelem a motiválatlansággal

Most, hogy kicsit jobban ismerjük a kémiai hátteret, már az is érthető, hogy ez olykor akaratunktól teljesen független. Nem csak az lehet a háttérben, hogy „hagyjon mindenki békén, semmit sem akarok csinálni”, hanem kémiai vegyületek játéka.

Szerencsére azonban leküzdhető ez a kellemetlen állapot: sportolással, egy hobbiban való elmélyedés, a relaxáció, stresszkezelési módszerek alkalmazása. Az életmódváltás és adott esetben a szakember támogatása segíthet visszanyerni az életkedvet, az elveszett motivációt.

Rónai Márta