Az első érzés a döbbenet volt, majd az együttérzés, aztán az elismerés és a tisztelet, ami megszületett azokban az emberekben, akik egy színész-énekes hölgy bejegyzését olvasták a közösségimédia-bejegyzésében. Szikár, egyszerű mondatokkal vezette fel a történetét: „Túl vagyok az első ács segédmunkásként töltött napomon. Nevetsz? Csodálkozol? Pedig nincs miért nevess vagy csodálkozz. Most már több mint egy éve, hogy bezárták a színházakat. Nincs előadás. Betiltották a rendezvényeket. Nincs koncert. Foglalkozásokat sem tarthatunk.” Majd azzal folytatja, hogy mi mindent próbált meg a saját szakmájában azért, hogy dolgozhasson, hogy a munkája bevételéből eltarthassa a családját.

Az elmúlt 21 évben szabadúszóként dolgozott, most is természetes volt számára, hogy alkalmazkodnia kell az új helyzethez, ezért online foglalkozásokra váltottak, új lemezt készítettek, ami befektetést, marketingköltséget igényelt. De ez nem biztosítja a megélhetését. Pályázott, munkahelyekre adta be az önéletrajzát, de mint írja, „egyáltalán nem olyan könnyű munkát találni, amihez egy színészt alkalmasnak találnak és felvesznek. Maradt a segédmunka és még ehhez is szerencse kellett.” A hozzászólásokból megtudhatjuk, hogy a táncművész jelenleg wc-k felújításával, falfestéssel, a zenész szintén ácsmunkával, más árokásással, alkalmi takarítással tartja fenn magát. Bár szomorú a helyzet, hogy jelenleg nem élhetnek a hivatásuknak, többükből inkább a túlélés vágya, a kreativitásuk megélése és a jövőbe vetett hit szólt, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Az egyik kommentelő úgy véli, hogy „a fizikai munka elképesztő jó. Új dimenziók, újragondolás, nyugalom. Aki nem képes a változásokban változtatni, tönkremegy minden területen.”

Ha nem megy a régi, újat kell keresni

Ez gondolat fogalmazódott meg abban a vállalkozónőben is, aki a több évtizedes utazásszervezést cserélte fel a világjárványhoz kapcsolódó egészségügyi termékek, kézfertőtlenítő berendezések, -állomások, ózongenerátorok forgalmazására, majd egy Covid-19 tesztpont és egy fényszalon létrehozására. Mint mondja, ha nem lehet utakat szervezni, akkor új perspektívát kell keresni, ezért az eddigi üzletágakra, kapcsolatokra építve új tevékenységbe kezdett. Feltérképezte, hogy a meglévő erőforrásait felhasználva ma mire lenne kereslet, és váltott. Úgy vélekedik, a járványnak volt egy pozitív hozadéka is: felrázta a vállalkozók nagy részét, kreatívabbá tette őket. „A kényszer nagy úr! Ha az ember nyitott szemmel jár a világban, jönnek az ötletek, és ha jól adaptáljuk azokat, akkor sikeresek lehetünk” – mondja. Mint mindig, most is ezt gondolja: nem szabad elkeseredni, keresni kell a megoldásokat. Természetesen az első az egészség, hogy az új terveket meg is valósíthassuk.

Nézőpontváltás mint új perspektíva

A kisvállalkozások részéről a legcélravezetőbb stratégia az lehet egy ilyen nehéz helyzetben, ha nézőpontot váltanak, ha ki tudnak lépni az addig megszokott keretekből. Jó példa erre az a vállalkozó, aki mikrovállalkozásokat mentett meg egy jó ötlettel: olyan kereskedőknek állított össze egy weboldalt, akiknek nem volt webshopjuk, és vállalták, hogy a koronavírus-járvány alatt házhoz szállítják a portékájukat. A weboldalkészítéssel, marketinggel foglalkozó vállalkozás vezetőjét egy élelmiszerboltot üzemeltető ismerőse kereste meg, hogy teljesen visszaesett a forgalma a vírushelyzet miatt és már azon gondolkodik, hogy bezár. Vállalná a termékei kiszállítását, de nincs webáruháza. Így készült el az a felület, amihez aztán számos kiskereskedő, termelő csatlakozott. Így együtt, összefogva hirdették magukat, ez pedig biztosította az életben maradásukat. Azóta bizonyára többen is elkészíttették a saját weboldalukat ezzel a vállalkozással, hiszen rájöttek, hogy aki ma nincs az interneten, az talán nem is létezik.

Szerző: K.T.

#koronavirus #vallalkozas #munkahely #karrier