A mentális egészség nagy kincs, és még egy újabb arany ígérete (és a nyomás, hogy azt nekünk szállítani kell) az ötkarikás versenyen sem szabad, hogy megingasson minket ebben. Többek között erre tanít minket a napokban Simone Biles kiállása magáért. Számára, mint minden hivatásos sportolónak, választott sportága a szakmája. Míg én coacholok, trénelek és írok, ő tornázik. Az amerikai sportoló már most ikonikussá vált visszalépése loboghat mindenki szeme előtt, amikoris fogösszeszorítva még kibír éppen valamit, amibe nem ritkán már majd belerokkan. A világ nagyszínpadán valaki igent mer mondani magára. Ezt vigyük magunkkal.

Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet, hogy stabilan és megbízhatóan teljesítsünk, fejlődni tudjunk, mentális értelemben OK-nak szükségeltetik lenni. Ez egy biztonságos közeget, háttérországot feltételez, amiben ér sérülékenynek, elesettnek, fáradtnak lenni (és nem csak tökéletesnek). Ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk, szükséges figyelni magunkra és érzékeinkre, tapasztalásainkra hagyatkozni. Olvasni magunkat és hinni a jeleknek, nem bagatellizálni, legyinteni.

Amikor biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkahelyi környezetről beszélünk, az alatt a mentális, pszichés jóllétet is értjük. Érdemes munkáltatóként végig gondolni, mit tehetek én azért, hogy a munkavállalóim mindegyike biztonságban érezze magát nálam ilyen szempontból is. Hogyan tudok mellettük/mögöttük állni? Milyen kereteket kell lefektetnem, milyen játékszabályokat kell elfogadtatnom? Támogatni tudom valahogyan az önreflexiót? Ösztönzöm az önmagunkra, társas viszonyainkra való odafigyelést?

Munkavállalóként végig gondolom alkalomadtán, hogy is érzem én magam a munkahelyemen, a munkámmal? Elégedett vagyok a munkamorállal, ahogyan a kollégák egymáshoz viszonyulnak, az komfortos nekem? Milyen a viszonyom a feletteseimmel? Elbírom azt, amit rám szabtak? Szorongok? Túlteljesítek és összeroppanok?

Ne felejtsük el, hogy ezek nem statikus dolgok, szinte állandó változásban vannak, így tanácsos időnként elmerengeni rajtuk. Talán épp a legkiélezettebb helyzetek alkalmasak a vészharangok megkongatására.

Ha nyomasztó, elviselhetetlen légkörről beszélünk, sokakban hirtelen a tiszteletlen, a másikat semmibe vevő kommunikáció, becsmérlés, lekicsinylés és társai (klasszikus mobbing) jönnek elő. Azt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, hogy az irracionális elvárások, teljesíthetetlen határidők, folyamatos nyomás, teljesítménykényszer is mind-mind kikezdik a pszichét.

Ne játsszuk el magunkat! Legyünk éberek és lépjünk! Amikor arra van szükség, vagy épp vissza …

Fotó: dailyadvent.com

Szakértő: dr. Sebestyén Andrea, PhD, zaklatasmentes.hu

#coaching #mentalisegeszseg #onismeret #dontes